2017. február 12., vasárnap

Tolvajok a KéK 2. kiadásában

Tavaly októberben az egyik posztban bemutattam a KéK legalapvetőbb kasztját, a fegyverforgatót.  Most folytatnám a sort a tolvajjal, amely szintén több változáson esett át, hogy igazodjon a KéK áramvonalasított, egyszerűsített 2. kiadásához.

Az alapok maradtak, tehát az Ügyesség a legfőbb tulajdonságuk, gyors ütemben lépnek szinteket, csak bőrvérteket viselhetnek, bármilyen fegyver forgatásában jártasok, s képesek az orvtámadásra. A mentődobások szintén változatlanok maradtak. Azonban a szakértelmeket muszáj volt átalakítanunk.

Először is a régi százalékos dobásokat vágtuk ki a rendszerből. Helyettesítésére több lehetőség után végül az 1d6-os mechanizmust választottuk, kellően egyszerű, ráadásul benne volt már az első kiadásban is itt-ott, például a hallgatózásnál. (Végül ez került be a tulajdonságpróbákhoz és más kasztképességekhez is, pl. élőholtűzés),  Másodjára az esélyeket növeltük, amelyre két fontos okunk volt: 1. A rendszerben csak 6. szintig fejlődhetnek a karakterek, így érdemes nekik egy kicsit többet adni már alacsonyabb szinten; 2. pofátlanul kicsik voltak az esélyek eredetileg. A harmadik fő változás a lista bővülése volt, ugyanis bekerült a Nyelvek olvasása szakértelem. Ez a Basic szabályokban nincs benne, csak az Expert Rules hozza be 4. szinttől, de úgy véltük, a KéKben jobb lenne, ha már az első szintű karakterek is képesek lennének rá.

A tolvajszakértelmek használatakor, ahogy szó volt róla, a játékosnak d6-tal kell dobnia; a siker esélyei a táblázatban találhatók:

Szint
Árnyakban rejtezés
Csapda hatástalanítása
Csendes mozgás
Hallgatózás
Mászás
Nyelvek olvasása
Zárnyitás
Zsebmetszés
1.
6
5-6
5-6
5-6
3-6
5-6
6
5-6
2.
6
5-6
5-6
5-6
3-6
5-6
6
5-6
3.
5-6
5-6
4-6
4-6
3-6
4-6
5-6
5-6
4.
5-6
4-6
4-6
4-6
2-6
4-6
5-6
4-6
5.
4-6
4-6
3-6
3-6
2-6
3-6
4-6
4-6
6.
4-6
4-6
3-6
3-6
2-6
3-6
4-6
4-6

Nyilván így is van néhány szakértelem, amely sikerére elég kicsi az esély. Ám gondoljunk bele, hogy például az Árnyakban rejtezéssel a tolvaj képes olyan helyeken elrejtőzni, ahol egy közönséges ember nem (pl. egy kisebb szoba sötét sarkában). Így tehát indokolt, hogy azért túl könnyen se menjen neki.

A szakértelmek leírásával nem növelem a poszt méretét, úgyis benne vannak a szabálykönyvben, a megjelenést követően olvashatók lesznek. Biztos vagyok benne – már csak a tesztjátékok alapján is –, hogy a kompániákban éppúgy népszerűek lesznek a tolvaj karakterek, mint a harcosok.

2017. január 27., péntek

Az eltúlzott minimalizmus

Az évnyitó blogposzt ezúttal kicsit eltér a megszokottaktól, ugyanis egy másik blogon megjelent írásra szeretné ráirányítani a figyelmet. Elgabor Againts the Ultra-Minimalism című cikke meglehetősen nagy érdeklődést (és felháborodást) váltott ki az angolszász oldschool közösségben. Mind a blogposzt alatt, mind a Google Pluson élénk diskurzus alakult ki. Itthon azonban teljesen visszhangtalan maradt az írás, még az OSR iránt érdeklődők körében is. Ezért hát úgy döntöttem, foglalkozom kicsit a cikkel, majd leírom a véleményem, hátha ezzel sikerül rávennem a magyar szerepjátékosokat a témáról való párbeszédre.

„Ne írjatok egyoldalas kalandokat és pofonegyszerű szabályrendszereket.” – kezdi elGabor a cikkét, amelyben következetesen érvel az OSR közösségben egyre jobban eluralkodó divat, a túlzó minimalizmus ellen. Természetesen az oldschoolnak eleve az egyik kulcsfogalma az egyszerűség, de van egy bizonyos szint, ami alá nem kellene adni. Itthon is eléggé ismert a Swords & Wizardry szerepjáték, amelynek vannak különféle változatai a D&D különböző korai kiadásaihoz igazítva; ennek nemrégiben készült egy – körülrajongott – négyoldalas kiadása is. Gyakorlatilag egy szabálykivonat, ami az eredeti ismerete nélkül használhatatlan lenne, főképp a kezdő szerepjátékosok számára. Ugyanígy a kalandoknál rendkívüli módon megszaporodtak a „2000 rézpénz és 3 patkány” típusú kazamataterem-leírások, amelyekkel minden egyediség nélkül megtöltenek egy minikazamatát (s ezekért még sokszor pénzt is kérnek ám szerzőik). Azonban még akkor is, ha remek ötletek jellennek meg egy kalandban, egyetlen oldalban nincs igazán lehetőség kidolgozni őket – négy vagy akar tíz oldalon kifejtve viszont kellően egyedi, összetett és emlékezetes modulokká válhatnának.

Persze Magyarországon nem terjedt el igazán az eltúlzott minimalizmus. Ami köszönhető annak, hogy a közösség jóval kisebb az angolszásznál, ráadásul a legtöbb OSR modulunk szerzője – aki a legnagyobb hatással volt és van a hazai közösségre – éppen az a személy, aki most hangot emelt a túlzott tömörség ellen. Mondhatnák persze páran, hogy ennek fényében minek is foglalkozzunk mi ezzel. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a divat hatása igenis észlelhető. Egyrészt jelentek meg egylapos kazamaták: többek közt én magam is fordítottam ilyeneket a Kazamata magazin számára, csak a tördelés során – némi illusztrációnak is köszönhetően – hosszabbak lettek az eredeti angol nyelvű verziónál. Másrészt valószínű, hogy jó pár egyoldalas kalandot felhasználtak a hazai OSR mesélők kampányaikban, s mindezt anélkül, hogy a nyilvánosság tudtára hozták volna.

Magam is meséltem már több alkalommal egyoldalas kazamatát. Egyrészt hasznosnak tartom, mivel gyorsan áttekinthető, azonnal felhasználható, másrészt viszont hiányérzetem támad, mivel tudom, hogy akár sokkal jobb és összetettebb modulok is lehettek volna ezekből, ha egy kicsit nagyobb terjedelmet adnak nekik: legyen az két vagy négy oldal. A legtöbb ilyen modul érzésem szerint egy kis mesélői rádolgozás nélkül meg se állná a helyét. Szintén van tapasztalatom a nagyon egyszerű szabályrendszerekkel, amilyen például a Black Hack (elGabor posztja miatt talán ennek szerzője rendezte a legnagyobb hisztit a Google Pluson). Egyfelől ez a rendszer igazán jópofa, én mint gyakorlott mesélő könnyedén tartottam vele játékot teljesen zöldfülűeknek, akiknek egy egyetemi óra (1,5 óra) állt rendelkezésére, hogy megismerkedjenek a szerepjátékokkal. Másfelől viszont, ha nem én mesélek, hanem nekik kell a könyv alapján játékot tartaniuk, akkor valószínűleg nem jutottak volna sokra – mivel semmi segédlet nincs benne kezdőknek –; továbbá el sem tudom képzelni, hogy kampányokhoz huzamosabb ideig használjam. Pedig szeretem magam is a minimalizmust, a kevés szabályt stb., de azért egy valamire való kampányban a Kazamaták és Kompániák egyszerűsége alá már nem mennék.

Az élet minden területén, így a szerepjátékokban is fontosnak tartom az aurea mediocritast. Így a lényeg szerintem, hogy nem szabad végletekbe esni: sem az öncélú szószátyárság, sem pedig az ultraminimalista hozzáállás nem tesz jót az RPG-s anyagoknak.

S most eljutottunk ide, hogy megkérdezzem tőletek: Mit gondoltok ti erről?