2012. március 9., péntek

Holtak és kincsek

Sor került a második Baan Gidar játékülésre, egy darabig egyetemi elfoglaltságaim miatt talán nem is lesz több, mindenesetre jól sikerült a játék, meglepő módon karakterhalál még mindig nem volt – igen óvatosak a játékosok. Sajnos a tervekkel ellentétben végül csak két játékossal játszottunk, de a játékosaim ez nem zavarta, sőt, kifejezetten sokat nyertek ezen, mivel kevesebb felé kellett osztani a zsákmányt.

Játékos karakterek:

Dana, tolvajnő (1. szint, majd 2. szint)

Gregor Merenszkij, a törp (2. szint)

Bérencek:

Burk, aki újra bérenc lett és 4 másik légiós

Majd 4 fegyverforgató, akik a gyors meggazdagodás reményében csatlakoztak a kompániához.

Egy hét mulatozás és féktelen herdálás után kalandoraink a pénzük végére nézvén úgy döntöttek, újra ideje szerencsét próbálni a kazamatákban. Ráadásul az öreg is naponta zaklatta őket, mikor indulnak már újra el, mikor szerzik meg a kincseket és a bizonyosságot a sírkomplexum felől.

Pont kapóra jött, hogy Burk ott sörözgetett a pultnál, így odahívták és mondták neki, hozza a többieket, ideje újra felbaktatni a Baan Gidarba. Szó szót követett, s egy félóra múltán már ott is voltak a légiósok, hogy újra megkeressék havi zsoldjuk egy kis mellékessel.

Rövid séta után újra ott voltak a temetőben, s nem sokkal később már rendezvén soraikat le is mentek a katakombákba. Egy ideig tanakodtak, merre menjenek, de végül is sikerült megegyezni s folytatták a már megkezdett irányban a felfedezést. Töretlenül haladtak előre, míg nem pillantottak meg egy csapat óriáspatkányt, melyek épp három holtesten lakomáztak. Megtorpantak, s tanakodni kezdtek… azonban ez hibának bizonyult, a patkányok megorrontották őket, s elkezdtek feléjük közeledni, majd egy pillanattal később már rajtuk is voltak.

A patkányok igencsak megszorongatták őket, sőt Burk egy szerencsétlen lépésnél egyszerűen elesett, pont a patkányok közepébe, akik szétmarcangolták. Ez igencsak meglepte társait, egyikük – aki a fáklyát vitte – már-már futásnak eredt volna, ha nem áll mögötte Gregor, aki megakadályozta ebben, sőt megrázva őt sikerült maradásra bírnia. A csata tovább folyt, a patkányok megállíthatatlanul szorongatták őket, egy újabb bérenc esett el. Végül azonban a bestiák igencsak megfogyatkoztak, s a maradék elmenekült.

Eztán átkutatták a három patkányok által összerágott hullát, majd a kis zsákmányukat elrakva visszaindultak a ravatalozóba. A felszínen kifizették a bérenceket, még többet is adtak, hogy legyen pénz a temetésre. Majd visszatértek a Csonkolt Lovagba.

Másnap reggel újra elérkezettnek látták az időt, hogy megpróbáljanak eljutni Adar Oibos sírkomplexumába. Mivel a félorkokra már nem számíthattak, új bérencek után néztek. A fogadóban üldögélt is négy jóvágású harcos, akik épp a reggel érkeztek a városba, hogy szerencsét próbáljanak. Gregor odatelepedett közéjük s meggyőzte őket arról, hogy némi kockázat vállalásával igen jövedelmező üzletbe szállhatnak be. A négy férfi az ingyen sör hatására belement az ajánlatba.

Felbaktattak hát a Baan Gidarba, majd újra alászálltak a mélybe. Adar Oibos sírkomplexuma tényleg arrafele volt, amerre az öreg mondta. Kétszárnyú kapuja előtt két fegyveres bronzszobor őrködött mozdulatlanul. Az ajtó nem volt zárva, így könnyen bejutottak. Hosszú ideig voltak a sírkomplexumban, de ezalatt az egészet felderítették. Két irányba indulhattak, amit először felderítettek részben járhatatlannak bizonyult: sehogy sem boldogultak egy ajtóval. Viszont több termet is találtak, egyikben csapdát sejtettek, mivel négy hulla feküdt a terem közepén.  Egy teremben például bronzétkeket találtak, de ezekhez nem mertek hozzányúlni. A másik irányban Adar Oibos szerelmeit ismerhették meg, freskókon, szobrokon, majd pedig élőben, pontosabban holtan. Az egyik szarkofágot felnyitva egy zombi ugrott rájuk, de sikerült elpusztítaniuk.

Később újra megpróbálkoztak az ajtóval. Sehogy sem bírták betörni, azonban Dana elővéve a tolvajszerszámait viszonylag könnyen kinyitotta. Így aztán végre benézhettek a terembe, ahova eddig nem. Sárga penész tenyészett itt, elállva útjukat, mely egy déli folyosón tovább vitt volna. Dana előbb felderítette a terepet, majd felgyújtották a penészt. Nagy szerencséjük volt, az olaj sokáig égett, a penész pedig elégett. Eztán egy különös terembe  jutottak, ahol nem egy méretes szörnnyel, hanem egy fejtörővel kellett megküzdeniük. Ez első próbálkozásra nem sikerült, amit igencsak megsínylett a csapat, így egy lefele vezető lépcsőt derítettek fel, ahol egy ghoul ugrott a nyakukba egy aknából. Még ezt a találkozást is veszteség nélkül sikerült megúszniuk.

Miután visszatértek a fejtörő termébe végre sikeresen megfejtették a feladványt, s ezzel kinyitották a titkosajtót az előcsarnokban. Egy csapdában ezután a fél csapat kidőlt, nagy szerencsével csak Dana és Gregor maradt ébren, s így sikerült elpusztítaniuk a veszedelmes zúgó kristályt. Nem sokkal ezt követően, miután felébresztették társaikat, folytatták útjukat, s belefutottak a végső akadályba, a sír őrzőibe. Ez a küzdelem keserves volt, két bérencük is meghalt, de sikerült átverekedni magukat az ellenen. Így végül eljutottak Adar Oibos szarkofágjáig, mely alatt meglelték a hőn áhított kincseket.

Amibe csak tudtak, pakoltak, a bérencek is mindent megkaptak, amit csak el tudtak vinni, majd pedig a kincsekkel, s két bajtársuk holttestével távoztak a sírkomplexumból. Föl a felszínre.
Filmes zárásként rengés rázta meg a helyet, és a sír kapuja beomlott mögöttük, hogy soha többé ne háborgathassa senki Adar Oibos örökké tartó álmát…

2012. március 3., szombat

A kincsszerzés lehetőségei

Most szerdán végre elindult az új kampányom, az első sessionről az alábbiakban olvasható a beszámoló:

Játékos karakterek:

Burk, félork, aki egyszer csak bérencből játékossá vált (1. szint)
Dana, tolvajnő, aki egyszer csak ott termett a kazamatában (1. szint)
Gregor Merenszkij, törpe, hajdani kalmár, akinek jó érzéke van a pénzszerzéshez (1. szint)
Necro Phil, varázsló, aki alkoholizmusa miatt mindössze egyetlen varázslatra „emlékszik” (1. szint)

Bérencek:
Burk és négy másik félork a landari légióból.


A landari Csonkolt lovaghoz címzett fogadó egyik asztalánál telepedett le az a két utazó, aki a várostól északra eső úton ismerkedett össze. Mindkettejük számkivetett volt. Gregor Merenszkijt, a hajdani kalmárt, kitaszította messze keleten élő népe, Necro Philt pedig valami miatt kicsapták a varázslóiskolából, azóta alkoholizmusba menekült, s elfelejtette varázslatait. (Gyakorlatilag egy 7-es intelligenciájú varázsló, s mivel oldchoollal ismerkedő játékos vitte, megengedtem, ne a Mágia olvasása legyen az első varázslata, hanem az Álom, így majd a kötelező varázslat „eszébe” jut, ha szintet lép, onnantól kezdve pedig tanulhat új varázslatokat.)

Mindketten kalandra éhes férfiak voltak, micsoda szerencse hát, hogy pont az ő asztalukhoz kéredzkedett oda egy idős öregúr, aki kihagyhatatlan üzletet ajánlott. Felfedte előttük a Baan Gidar, a Csontkert, egyik ősi rejtélyét, mely szerint Adar Oibost, az évszázadokkal ezelőtti helytartót, hatalmas vagyonával együtt a temető alatti katakombákban temették el. Sőt, egy külön sírkomplexumot építettek neki. Az öreg, mint bevallotta, maga is kereste, így veszítette el lábát és vagy harminc társát, de sosem akadt a nyomára. Azt azonban megtudta, hogy keletre kell keresni a sírkomplexumot, igaz ő már túl öreg ilyen kalandokhoz. Azt is felfedte, hogy a nagy ravatalozóból lehet lejutni a katakombákba. (Persze némi részesedést kért cserébe.)

Gregor eztán szorgalmazta, hogy az elég sok pénzzel rendelkező varázsló fogadjon fel bérenceket. A fogadóban ücsörgött is egy félork, akit felbéreltek, sőt, több aranyat ajánlottak neki, ha még néhány társát is elhozza a légióból. A félork így is tett, ebéd utánra már öt bérenccel bővült a csapat, mind jól felszerelt, kipróbált harcos volt. Perszer ekkor már Gregor is beszállt a követők fizetésébe, mivel azok előleget is kértek. A csatlakozásnak továbbá az a feltétele is volt, hogy nem követhetnek el semmi törvénytelen dolgot, mire Gregor megnyugtatta őket, hogy természetesen nem törvénytelen az, amire készülnek…

A Baan Gidar jól elkerített része Landarnak, kevesen jönnek ide, még papok is leginkább csak a temetések alkalmával. A legnagyobb épület, melyet a temető parkos jellege ellenére bárhonnan látni lehet, a ravatalozó, melyet a Halhatatlan Császár építtetett szüleinek a régi helyén, de ennek már vagy jó száz esztendeje. A ravatalozó domborművekkel díszített hatalmas tümpanonját négy vastag s díszített oszlop tartja, ezek közt áthaladva juthat be az ember a benső csarnokba, mely igencsak lélegzetelállító méretekkel bír, igaz ezzel együtt kopárnak is mondható, egy hatalmas kőemelvényen kívül mást nem találni benne. Legalábbis, ha az ember nem nézi meg a hátsó helyiséget. Kalandoraink az emelvény mögötti szobába is bementek, s itt leltek rá a lefelé vezető útra.

Fáklyát gyújtottak, rendezték soraik, s elindultak a mélybe. Lent nem egészen katakombás körülményeket találtak. A járatok mind világos, márványszerű kövekkel voltak kirakva. Mind a padló, mind a falak. E kövek alatt és mögött vannak a halottak, tartja a szóbeszéd, s ezt alátámasztandó, néhol a falon, vagy a padlón ma is felfedezhető egy két elmosódott név. Itt a múlt szó szerint körülveszi az embert.

Keletre indultak, aztán mégis visszafordultak, hogy egy két útközben látott ajtót betörve, kinyitva nagyobb területet is felfedezhessenek. Így jutottak egy olyan terembe, ahol egy kisfiú szelleme kísérti az áthaladókat. (Ezt Szirtvárból emeltem át.) Szerencséjükre azonban a szellem nem támadta meg őket. Később egy nagyobb, oszlopos terembe beérve figyelmesek lettek valamire. Aztán az egyik félork fel is kiáltott, észrevett valamit: emberek próbálták becserkészni őket a sötétben. Köszönhetően a bérencek jó szaglásának, ez nem sikerült. Így nyílt küzdelem alakult ki. Ebben hőseink felülkerekedtek, s az utolsó életben maradt bandita pedig megadta magát nekik. Mint kiderült, Awalla papnője fizette őket, hogy őrizzenek valamit. Azonban, hogy mit, ők sem tudták. Gregor szerint titkos ajtónak kellett lennie a teremben, ebben nem is csalatkozott a későbbiekben, azonban előbb az egyik oszlop mögül előlépett egy hosszúíjat fogó tolvajnő, bizonyos Dana, akit igencsak könnyeden a csapatba fogadtak. (Nem sokkal ezután nyert önazonosságot Burk is.)

A titkosajtó meglelése után egészen meglepő helyzetbe került a csapat, ugyanis a sötét istennő, Awalla, egy titokzatos templomára találtak rá, ahol épp egy szertartás előkészületeivel foglalatoskodtak a papnők. Necro Philnek ekkor jött el a nagy pillanata, mivel a meglepett papnőket egyetlen varázslattal elaltatta, s hozzá még három követőjüket is. Gyorsan kellett cselekedniük ezután, mert a nagy körtemplom másik végében, melyet jól megvilágítottak a gyertyák, hatalmas kétszárnyú ajtó állott, mely bármikor kinyílhatott. Gyorsan összekötözték hát a papnőket, s elkezdték átkutatni az oltárt. Az oltár rejtett zugában tizenhárom ékköves aranykehely volt, rendkívüli zsákmány! Gyorsan elrakták zsákjaikba a kincseket, mikor is kinyílt az ajtó, s egy fekete bársonyba öltözött papnő és két oltárszolga lépett be a templomba. A papnő gyorsan varázsolni kezdett, azonban Dana íjával megsebezte, s ezzel megzavarta őt. Ezt követően a három betoppanó menekülőre fogta.

Kalandorainknak nem volt oka sokáig örömre, ugyanis egy távoli ajtó nyitódása nagy hangzavart hozott feléjük, majd ez elhalt, de mindnyájan sejtették, hogy goblinok közé menekülhettek a papnők. Gyorsan oda mentek hát a kétszárnyú ajtóhoz, s látták, egy mezítelen leányzó fekszik a túloldali szobában, érte küldették hát a banditát, de ő kapva az alkalmon, egyszerűen csak elfutott. A goblinzsivaj újra felhangzott, s ekkor már nem hallgatott el. Az egyik félork gyorsan kiugrott a lányért, majd bekötözték az ajtó fogantyúit maguk mögött, és sejtve, hogy ez nem lesz elég, a csapat erőemberei magukat nem kímélve elmozdították a kőoltárt, átvitték a templom másik felébe, s ott nekidöntötték az ajtónak. Ekkor már a túloldalon a nyavalyás kis dögök kaparták a fát és ordítoztak.

Nem sokkal ezután sikeresen visszatértek a felszínre. A magukkal hozott oltárszolgákról kiderült, hogy gazdag kereskedők feleségei, akik nem is akartak igazán gonosz dolgokat tenni, csak hát az unalom… Könyörögtek, hogy engedjék el őket, de ez nem lett volna túl nyereséges dolog. Necro eközben az ájult meztelen lányt élesztgette, s kiderítette róla, hogy a város falain kívül, a szegénynegyedben lakik. A varázsló megígérte neki, később hazakíséri, ezt meg is tette.

Elmentek hát a piactérre (a nőkkel ott hagyták Burkot, s a többi félorkot), ahol Gregor megcsillogtatta kalmártudását s jó áron eladta az aranykelyheket. Necro Phil pedig azokat az ékszereket adta el, melyeket összeszedegetett az elfogott nőktől (igaz, nem osztozott társaival a hasznon, aminek még lehetnek következményei). A kereskedő homlokát ráncolva nézte is a nyakláncot, ugyanis a feleségének is pont ugyanolyanja van… Végül azonban a varázsló értékesítette a holmit, majd elindult Fedafuce bankházába templomába, hogy berakja a megszerzett vagyont.

Mikor visszatértek a ravatalozóhoz, már esteledett. A nők egyre kétségbeesettebb állapotban voltak, így megígérték, ezer aranyat fizetnek, ha elengedik őket, az egyikük hajlandó is volt elvinni őket a házába, ahol rendelkezésre áll elég pénz. Kalandoraink végül kötélnek álltak, s elkísérték a hölgyet, jól megjegyezve az utat, egy esetleges későbbi, igen jövedelmező látogatás fejében. Miután megvolt a pénz, elengedték a többi nőt, Necro pedig hazakísérte Xharát, majd arannyal is megajándékozta.

Későre járt már az idő, mikorra mind visszatértek a Csonkolt lovaghoz címzett fogadóba…