2013. november 28., csütörtök

A kalóz bosszúja

Újabb megkésett beszámoló. Nagyon lerövidítettem, de mivel elég kevés az időm mostanság, valószínűleg így fogok eljárni a beszámolók terén. Már tényleg csak a legfontosabb információkat közlöm.

Session VI. – 2013. október 25.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (4. szint)
Merdun, kossith harcos (4. szint)
Raas, az elf körmágus (4. szint)
Rosie, a városi elf bárdtanonc (4. szint)l.
Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (5. szint)

Alaphelyzet:
Klaus Dworkin egykor kalóz volt, azonban bandáját elárulták, s ő maradt az egyedüli túlélő. Pontosabban csak ezt hitte, mivel, mint kiderült, sokkal többen túlélték az árulást. Erik, az egykori kalóztársa tudósította erről, akitől azt is megtudta, hogy az áruló Félkezű Will volt, aki most állítólag a környéken szervezett rablóbandát.

Fontosabb események:
-Hőseink a bált követően a hajnali órákban visszatértek oda, ahol a kocsit eltérítették. Az igazi Speerklamm házaspár és a kocsisuk azonban nem volt ott, ahol hagyták. Eltűntek, s jól láthatóan egy csoporttal távoztak. A hintót felborították, hogy balesetnek álcázzák a dolgot, majd visszamentek Markhamba.
-A Bürgermeister kitörő örömmel vette át Tanisztól a leveleket (nem is sejtve, hogy a ravasz kalandor párat megtartott magának), s bőkezűen megjutalmazta hőseinket.
-Még aznap este nagy mulatozást csaptak, Klaus egyrészt végre megdöntötte Bellát, a felszolgálót, másrészt találkozott régi kalóztársával, Erikkel, aki fontos információkkal látta el. A többiek eközben igen jól mulattak, énekeltek, táncoltak, ittak.
-Másnap elhatározták, hogy utánakérdeznek a városban Félkarú Willnek, akiről azt is sikerült megtudni, hogy Gregor néven mutatkozik jelenleg. Míg Klaus és Rosie az egyik hegyaljai* lebujban, az Öreglyukban kérdezősködtek (ahol egyébként véres verekedésbe keveredtek, mert az elf nő szépsége felkeltette pár tahó figyelmét), addig Tanisz a városőrségnél érdeklődött, s nem mellesleg megtudta, hogy vérdíj van a fickó fején. Raas és Merdun pedig az alkimistánál jártak, hátha tud segíteni a nyakperec levételében, de sajnos nem tudott rá más módot azon kívül, hogy a templomosok leveszik, mikor kedvük tartja.
-Miután kiderült, hogy Gregor egy csapat bandita élére állt, akik nem messze rejtőznek attól a helytől, ahonnan Speerklammékat elrabolták, kezdtek ráeszmélni arra, hogyan ki is szabadíthatta ki a nemeseket.
-A rejtekhez közelítvén igencsak elrontották a felderítést, így kelepcébe sétáltak. A banditák túlereje rájuk zúdult. Véres és verejtékes harc vette kezdetét, de győzedelmeskedtek hőseink (s nem mellesleg Klausnak volt egy "Inigo Montoya pillanata" is), Félkezű Willt megölték, majd pedig kiszabadították a foglyokat. (S eközben Rosie lenyúlta a kincseket.)
-Klaus szerette volna elvarrni a szálakat, így Speerklammék halálát kívánta, de Tanisz nem hagyta veszni őket, mivel túlontúl együtt érzett az elszegényedett nemesekkel. Így hát kiokította őket azzal kapcsolatban, hogy miféle ismeretségeket szerzett a maszkabálon, majd elengedte őket.
-Eztán visszatértek a városba kipihenni magukat, meg persze a vérdíjat beszedni.



*A szegénynegyed neve Markhamban

2013. november 17., vasárnap

Három éve Kockák és Koboldok!

Bizony, immár három éve fut a blog. Ez idő alatt kis híján elértük a 20 ezer oldalmegjelenítést. Több mint száz bejegyzés született, s több tucatnyi komment.

Három év sok idő. Az első Véletlen Találkozások után indítottam el a blogot, s bár ez tovább folytatja útját, sajnos idén ősszel már nem ülhetünk össze a kedvenc találkozómon. Remélem, lesz utódja a kezdeményezésnek, mert feledhetetlen élményekkel lettem gazdagabb általa.

Mindenesetre a Kockák és Koboldok továbbra sem pihen. Lesz itt továbbra is ismertető, játékbeszámoló s miegymás. Még idén neki szeretnék kezdeni a Helvéczia kampányomnak is, arról is bőven fogok tudósítani. S természetesen a Dragon Age sem marad abba, ezen a vonalon is sok izgalom várható.

Köszönöm mindnyájatoknak, akik olvassátok a blogot! :)

2013. november 16., szombat

Összeesküvések

Mostanában jócskán elmaradtam a játékbeszámolókkal. Több, mint egy hónapja játszottuk le azt a játékot, melyről most írok. Ez volt az eddigi legtartalmasabb játékülés, így nehéz volt röviden összefoglalni.

Session V. - 2013. október 11.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (4. szint)
Merdun, kossith harcos (4. szint)
Raas, az elf körmágus (4. szint)
Rosie, a városi elf bárdtanonc (4. szint)l.
Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (4. szint)

Alaphelyzet:
Markham vezetője, a Bürgermeister régóta szeretné megszerezni Ludwig von Stern báró értékes sóbányáit, azonban von Sternen nem könnyű fogást találni, mindamellett, hogy erős hadsereggel rendelkezik, még kifogástalan férfiú hírében is áll, akinek sok a barátja. A Bürgermeisternek azonban tudomására jut, hogy a báró a szépséges Petra hercegnével, Fridrichnek, Ansburg hercegének feleségével folytat bizalmas levelezést. Markham vezetőjének szerencséjére a herceg épp hatalmas bált rendez, ahová a környező vidékek összes hatalmasát meghívják...

Fontosabb események:
-Raast az egyik éjjel a fogadóból templomosok vitték el. Andrian, a főmágus jobbkezének s egyben a templomosok besúgójának áskálódása és kémkedése (melyet nem vett észre) elég volt ahhoz, hogy teljesen gyanúba keverje hősünket.
-Egyedül Merdun volt az, aki dühösen követte a templomosokat a Körhöz, a többiek, miután látták, hogy egy varázslóval és három felfegyverzett templomossal állnak szemben, inkább meghúzódtak, bár igazából Merdun se kockáztatott meg egy nyílt támadást. (Ráadásként Klaus még iszonyat részeg is volt, mert előtte való estét épp mulatozással töltötték.)
-Raast két napig vallatta Starker, a kapitány helyettese, egy meglehetősen durva és rossz humorú egyén. A varázsló az elején ellenállt, ám miután eszméletlenre verték, másnapra sokkal készségesebbé vált. Hamarosan alá is írta az Andrian által készített vallomását, melyből kiderült, hogy a főmágus lázadást készít a templomosok ellen (nem mintha ez nem lett volna tényleg igaz :D).
-Eközben a többieket megkereste a Bürgermeister egy rizikós és diszkrét munka ajánlatával, mellyel azonban sokat lehet szakítani. Ez nem volt már, mint hogy a bál ideje alatt meg kell szerezni Ludwig von Ster báró levelezését, amely jó alkupozícióba állíthatja a Bürgermeistert a bányákért vívott küzdelemben. Hőseink elvállalták a dolgot. Eztán Tanisz tervet szőni, miképpen juthatnak be.
-Míg Raas a börtönben sínylődött, a többiek egyrészt próbáltak valamit tenni az ügyében, másrészt pedig a küldetésre készültek. Tanisz napokat töltött könyvtárban, hogy a környék nemesi famíliáit megismerje, a címereiknek utánanézzen stb. Ráadásul sikerült egy listát kerítenie a meghívottakról. Lassan össze is állt a terve. Előtte azonban Raas ügyét kellett elintézni.
-Hőseinket egyenként hallgatta ki a templomosok vezetője, Wilhelm kapitány. A vallomások egy része teljes naivitásról tett tanúbizonyságot, ám volt olyan is, mely Raas viselt dolgairól igencsak részletes leírást tartalmazott. Szó se róla, nem állt jól Raas szénája, ám a fő bűnöst vitathatatlanul Erdenmalban, a főmágusban látták.
-Az ítélethírdetésre hőseinket is meghívták. Először végignézték, ahogy lecsendesítik a főmágust, majd pedig ahogy Raas nyakára rátesznek egy mágikus tulajdonságokkal bíró perecet. (Hogy pontosan mit tud, azt ekkor még... s igazából most se tudják.) Ezután Raast újra kibérelték a Körtől, a templomosok ugyanis már nem láttak benne kockázatot, így elengedték.
-Ludwig von Stern maszkabáljára a Bürgermeister is hivatalos volt természetesen, így a csapat egy része vele jutott be (Merdun mint testőr, Raas pedig mint kocsis), míg a többiek a Speerklaméknak adták ki magukat (Rosie volt a feleség, Tanisz a férj, Klaus pedig a kocsis). Ezalatt az igazi Speerklam házaspár az erdőben hevert megkötözve. Azért rájuk esett a választás, mert igen messze estek a birtokaik, s a meghívás is inkább a nevüknek, mint valódi befolyásuknak szólt (eléggé elszegényedett, de nagy multtú család), s Tanisz úgy okoskodott, hogy bizonyára nem ismerik őket személyesen.
-Az este jól alakult, Tanisz jó kapcsolatokat épített ki gazdag és befolyásos emberekkel (igaz Speerklamék nevében), s közben megismerkedtek a ansburgi herceggel, a feleségével és a báróval is. Kint pedig a többiek a szolgák közt érdeklődtek, így sikerült is megtudniuk, hogy a bárónak van egy kis ládikája a doglozó szobájában, amit féltve őriz, s legutóbb az egyik szolgát meg is korbácsoltatta, mert leverte azt. Az információt átadták Roosie-nak és Tanisznak, azok pedig az első adandó alkalommal leléptek, majd úgy járkáltak a folyosókon, mint akik megfelelő szobát keresnek egy kis hancúrozásra.
-A báró dolgozószobályát megtalálva Rosie feltörte a zárat, majd bementek. Itt egy másik betörőbe futottak, aki ráadásul igen képzett orgyilkos is volt. Ám ketten le tudták győzni, majd röviden ki is kérdezték, de nem nagyon beszélt. Miután megtalálták a leveleket, néhányat Tanisz belerakott az orgyilkos kezébe, majd kidobták az ablakon. Ők pedig a maradékkal távoztak.
-Eztán, hogy ne keltsenek gyanút, addig maradtak a bálon, ameddig muszáj volt, majd hajnalban elhagyták a kastélyt.

2013. november 12., kedd

Hamarosan megjelenik a Helvéczia szerepjáték!

A blog fennállása óta még sosem volt alkalmam ilyen hírt kitenni, mivel nem mindennapi esemény kis hazánkban: Hamarosan megjelenik nyomtatásba a Helvéczia szerepjáték! A beharangozóját már olvashatjátok az LFG.HU-n: http://lfg.hu/62629/hirek/hamarosan-megjelenik-helveczia-pikareszk-szerepjatek/ Sőt itt letölthettek egy kis betekintőt is, amelyben megismerhetitek például Vajthy Aurélt, a magyar huszárt.

Nem semmi legény, az biztos, de közel sincs akkora gazfickó, mint az Ördöggel cimboráló León Calvado, vagy oly nagyravágyó, mint a hajdanvolt nemes, most libertinus nézeteket valló bombagyáros, Heinrich von Ofterdingen.

Nem véletlenül emelem ki e két becses férfiút, hiszen ők a karaktereim Helvéczián. Van szerencsém ugyanis a tesztelők közt lenni. Ez kifejezetten nagy öröm számomra, egyrészt mert jókat játszhatok, másrészt mert egy olyan játékról van szó, amely komoly űrt pótol a magyar szerepjátékos életben.

A Helvéczia teljesen más stílust képvisel, mint amikkel eddig játszottam. (Az igen ötletes Huszárvágás volt hasonló, de abban nem voltak meseelemek, nem volt fantasy magyarán.) Bár a dolgok és helyek sokszor nagyon ismerősek, elvégre Európában járunk, azért képes némileg elrugaszkodni a valóságtól, ezáltal Helvéczia tájai és városai is izgalmasabbak, rejtélyesebbek, felfedezésre várók lesznek. (Nincs Genf, de van például egy Ammertal nevű város, ahol olykor éjközépkor tizenhármat üt az óra.)

A tesztjáték során néha egy-egy német szó is előkerült a hangulat miatt. Iszonyat nagyot üt például, mikor az erdőben haladva egyszer csak meghallod, hogy mozgolódnak körülöttetek, pisztoly kakasa kattan, s aztán egy hang rád kiált: „Hände hoch!” (Kezeket fel!). Persze nincs ilyenkor veszve semmi, ha reménytelennek is látszik a helyzet, ott van a még Biblia vagy egy pakli kártya...