Összeesküvések

Mostanában jócskán elmaradtam a játékbeszámolókkal. Több, mint egy hónapja játszottuk le azt a játékot, melyről most írok. Ez volt az eddigi legtartalmasabb játékülés, így nehéz volt röviden összefoglalni.

Session V. - 2013. október 11.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (4. szint)

Merdun, kossith harcos (4. szint)

Raas, az elf körmágus (4. szint)

Rosie, a városi elf bárdtanonc (4. szint)l.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (4. szint)

Alaphelyzet:

Markham vezetője, a Bürgermeister régóta szeretné megszerezni Ludwig von Stern báró értékes sóbányáit, azonban von Sternen nem könnyű fogást találni, mindamellett, hogy erős hadsereggel rendelkezik, még kifogástalan férfiú hírében is áll, akinek sok a barátja. A Bürgermeisternek azonban tudomására jut, hogy a báró a szépséges Petra hercegnével, Fridrichnek, Ansburg hercegének feleségével folytat bizalmas levelezést. Markham vezetőjének szerencséjére a herceg épp hatalmas bált rendez, ahová a környező vidékek összes hatalmasát meghívják...

Fontosabb események:

-Raast az egyik éjjel a fogadóból templomosok vitték el. Andrian, a főmágus jobbkezének s egyben a templomosok besúgójának áskálódása és kémkedése (melyet nem vett észre) elég volt ahhoz, hogy teljesen gyanúba keverje hősünket.

-Egyedül Merdun volt az, aki dühösen követte a templomosokat a Körhöz, a többiek, miután látták, hogy egy varázslóval és három felfegyverzett templomossal állnak szemben, inkább meghúzódtak, bár igazából Merdun se kockáztatott meg egy nyílt támadást. (Ráadásként Klaus még iszonyat részeg is volt, mert előtte való estét épp mulatozással töltötték.)

-Raast két napig vallatta Starker, a kapitány helyettese, egy meglehetősen durva és rossz humorú egyén. A varázsló az elején ellenállt, ám miután eszméletlenre verték, másnapra sokkal készségesebbé vált. Hamarosan alá is írta az Andrian által készített vallomását, melyből kiderült, hogy a főmágus lázadást készít a templomosok ellen (nem mintha ez nem lett volna tényleg igaz :D).

-Eközben a többieket megkereste a Bürgermeister egy rizikós és diszkrét munka ajánlatával, mellyel azonban sokat lehet szakítani. Ez nem volt már, mint hogy a bál ideje alatt meg kell szerezni Ludwig von Ster báró levelezését, amely jó alkupozícióba állíthatja a Bürgermeistert a bányákért vívott küzdelemben. Hőseink elvállalták a dolgot. Eztán Tanisz tervet szőni, miképpen juthatnak be.

-Míg Raas a börtönben sínylődött, a többiek egyrészt próbáltak valamit tenni az ügyében, másrészt pedig a küldetésre készültek. Tanisz napokat töltött könyvtárban, hogy a környék nemesi famíliáit megismerje, a címereiknek utánanézzen stb. Ráadásul sikerült egy listát kerítenie a meghívottakról. Lassan össze is állt a terve. Előtte azonban Raas ügyét kellett elintézni.

-Hőseinket egyenként hallgatta ki a templomosok vezetője, Wilhelm kapitány. A vallomások egy része teljes naivitásról tett tanúbizonyságot, ám volt olyan is, mely Raas viselt dolgairól igencsak részletes leírást tartalmazott. Szó se róla, nem állt jól Raas szénája, ám a fő bűnöst vitathatatlanul Erdenmalban, a főmágusban látták.

-Az ítélethírdetésre hőseinket is meghívták. Először végignézték, ahogy lecsendesítik a főmágust, majd pedig ahogy Raas nyakára rátesznek egy mágikus tulajdonságokkal bíró perecet. (Hogy pontosan mit tud, azt ekkor még... s igazából most se tudják.) Ezután Raast újra kibérelték a Körtől, a templomosok ugyanis már nem láttak benne kockázatot, így elengedték.

-Ludwig von Stern maszkabáljára a Bürgermeister is hivatalos volt természetesen, így a csapat egy része vele jutott be (Merdun mint testőr, Raas pedig mint kocsis), míg a többiek a Speerklaméknak adták ki magukat (Rosie volt a feleség, Tanisz a férj, Klaus pedig a kocsis). Ezalatt az igazi Speerklam házaspár az erdőben hevert megkötözve. Azért rájuk esett a választás, mert igen messze estek a birtokaik, s a meghívás is inkább a nevüknek, mint valódi befolyásuknak szólt (eléggé elszegényedett, de nagy multtú család), s Tanisz úgy okoskodott, hogy bizonyára nem ismerik őket személyesen.

-Az este jól alakult, Tanisz jó kapcsolatokat épített ki gazdag és befolyásos emberekkel (igaz Speerklamék nevében), s közben megismerkedtek a ansburgi herceggel, a feleségével és a báróval is. Kint pedig a többiek a szolgák közt érdeklődtek, így sikerült is megtudniuk, hogy a bárónak van egy kis ládikája a doglozó szobájában, amit féltve őriz, s legutóbb az egyik szolgát meg is korbácsoltatta, mert leverte azt. Az információt átadták Roosie-nak és Tanisznak, azok pedig az első adandó alkalommal leléptek, majd úgy járkáltak a folyosókon, mint akik megfelelő szobát keresnek egy kis hancúrozásra.

-A báró dolgozószobályát megtalálva Rosie feltörte a zárat, majd bementek. Itt egy másik betörőbe futottak, aki ráadásul igen képzett orgyilkos is volt. Ám ketten le tudták győzni, majd röviden ki is kérdezték, de nem nagyon beszélt. Miután megtalálták a leveleket, néhányat Tanisz belerakott az orgyilkos kezébe, majd kidobták az ablakon. Ők pedig a maradékkal távoztak.

-Eztán, hogy ne keltsenek gyanút, addig maradtak a bálon, ameddig muszáj volt, majd hajnalban elhagyták a kastélyt.