2015. július 31., péntek

Segítség a bajban

Störbek kampány, nyolcadik játékülés (2015. június 20.)

A kompánia
Evienne, elf vadmágus (4. szint)
Travok, törpe pap (4. szint)
Oren de Beauville, ember varázsló (1. szint)

HK. 315. 04. 20.
Travok napközben a törpe cimboráit kereste fel, velük iszogatott, mesélt nekik a kalandjairól, meghallgatta a helyi híreket. Volt miről beszélni, hiszen rég járt erre utoljára, mikor még teológiát hallgatott az egyetemen. Miközben törp sört ittak és sültkolbászt ettek, a cimborái meséltek neki arról, hogy mostanság több teherszállító szerelvényt is kiraboltak. Ám gyorsan áttértek vígabb témákra.

Ezalatt Evienne a gyerekkori barátját, Kiquilát kereste fel, aki három gyermekével és férjével él a Szegénynegyed egy eldugottabb részén. Az Evienne sarkában járó Kut-Muk először ijedtséget váltott ki a gyerekekből, de aztán a gyerkőcök csak megbarátkoztak vele. Kiquila panaszkodott a férjére, Hem ugyanis elvesztette a munkáját, s újra piszkos ügyletekbe keveredett, hogy eltartsa a családot. Kiquilát igencsak aggasztotta, mi lesz, ha Hem lebukik, bár ő maga sem tudta megmondani, pontosan mit csinálhat a férje. A nő megmondta, hogy ő már évekkel ezelőtt hátat fordított a bűnözésnek, s nem akar újra belefolyni az alvilág üzelmeibe.

Este Evienne és Travok egyszerre értek vissza a fogadóhoz, de még köszönteni sem volt idejük egymást, ugyanis egy váratlan esemény vonta magára a figyelmüket. Az egyik oldalsó kis utcácskában egy negyven körüli, jól öltözött fickót inzultált egy csapat fekete leplekbe burkolózó csavargó (minden áron meg akarták kötözni és magukkal akarták vinni). Evienne és Travok a segítségére sietett a férfinak, Kut-Mukot pedig hátra parancsolták, nehogy baja legyen. A bűzlő csuhásokat rövid küzdelem után megfutamították.

Mint kiderült, a negyvenes figura, akit megmentettek, egy Oren de Beauville nevű nemes egy szomszédos országból. Azért érkezett a városba, mert az apját megmérgezték. Az egyetemen kutakodott elsősorban, hátha rátalál az ellenszerre, ám közben információt szerzett arról, hogy nemrég az országából egy kisebb csoport települt át Hercegkő csatornáiba. Egy Kuldrah nevű orgyilkos vezeti ezeket az emberi mivoltukból kivetkezett mélylakókat, feltehetőleg köze van Oren apjának megmérgezéséhez is.

Evienne és Travok úgy döntöttek, segítenek Orennek. Először szétnéztek a szűk utcában, ahol a küzdelem lezajlott. Megtalálták a csatornalejáratot, ahol elmenekültek a mélylakók. Úgy vélték eztán, jobb lesz, ha először inkább esznek egy jót. Mivel Oren fogadója, a hírneves és drága Rózsa és Tövise távolabb volt, ezért a Három Asszonyban vacsoráztak meg. Miután végeztek, lemásztak a csatornába, hátha tudják követni a nyomokat.

Nagy szerencséjükre, az egyik mélylakó vérzett, így vérnyomokat hagyott maga után menekülés közben. Óvatosan követték a nyomokat, hiszen hallották, hogy szörnyek tanyáznak a csatornákban, nem lett volna jó találkozni eggyel. Végül elértek egy szűk járaton keresztül egy nagyobb pincehelységhez, amely otthonául szolgált a mélylakóknak. Kihallgatták őket, s kiderült a mélylakókat azért küldte Orenért Kuldrah, mert valóban ő állt a mérgezés mögött, az a munka tette lehetővé, hogy eljöhessenek Hercegkőre az embereivel. Mindenesetre Oren már túl sokat tudott, ezért Kuldrah el akart beszélgetni vele, mielőtt megöli. Ez a terv hiúsult meg Evienne-nek és Travoknak köszönhetően.

Miután eleget hallottak, zajt csaptak és kicsaltak néhányat, majd rajtuk ütöttek, de nem sikerült a legjobban, így végül mindnek a figyelmét magukra vonták. Őrült csata vette kezdetét, amelyben majd minden mélylakót levágtak, mire Kuldrah-val is sikerült végezni, ám az még utolsó erejéből aktivált egy varázslatot és felrobbantotta magát a körülötte állókkal együtt. Oren majdnem meghalt a robbanás következtében, de szerencsére Travoknak sikerült megmentenie őt. A mélylakók maradéka felszívódott ezután.

A mélylakók otthonául szolgáló teremben találtak kölönféle mérgeket, és ellenmérgeket, továbbá recepteket is, ezeket Oren magához vette. A mélylakók kincsein egyenlően osztozkodtak. Ezután visszatértek a felszínre, s elmentek aludni.

HK. 315. 04. 21.
Reggel Travok a templomba ment, s újra nagyobb összeget adományozott az egyháznak. Oren levélben küldte el családjának a méreg ellenszerének receptjét, nagyon remélve, hogy még nem késett el. Evienne napközben az eddigi legnagyobb bulijuk megszervezésén tevékenykedett. Estére kibérelte a törpvasút egyik szerelvényét, vett ételt, italt és hívott zenészeket. Napszálltakor vette kezdetét a buli, amelyen egyébként sokak mellett az összes játékos karakter is képviseltette magát (elvileg itt találkozik a kompánia Piobarral és Gevinnel, ahogy a következő alkalmon megjelenő Vitelio nevű paladinnal is).


2015. július 27., hétfő

Foltos Waldo nyomában

Störbek kampány, hetedik játékülés (2015. június 19.)

Ez egy mellékszál, amelyben Alister kapcsolódott be a kampányba két karakterével. Egyelőre még nem követte folytatás, de ami késik, nem múlik.

Gevin Onáil, törpe varázsló (1. szint)
Őrült Piobar, félszerzet barbár (1. szint)


HK. 315. évének 4. hónapjának elején
A Szellentő Szamár kocsma rosszarcai nem számítottak rá, hogy a két alacsony növésű fickó a szart is kiveri belőlük. Gevin és Piobar azért érkezett a Hercegkőre, mert egy bizonyos Foltos Waldo nevű haramiát kerestek. A nyomok a Szamárba vezettek, ezért megpróbáltak itt érdeklődni a haramia után, ám a vendégek nem voltak túl segítőkészek. Maradt hát a csetepaté. Miután elrendezték a dolgot, a csapos készségesen válaszolt minden kérdésükre. Így megtudták, hogy Waldo pár hete érkezett, mindenféle kétes ügyletekbe keveredett, ráadásul úgy hírlik a város egyik leghatalmasabb személye, Ador Denvell vette pártfogásába. Moric, a csapos a családfő lányával is összefüggésbe hozta Waldot, ám, hogy pontosan miről lehet szó, azt ő sem tudta.

Ezután elvitték a támadóikat a városőrségre, ahol szót váltottak a fogadóban történtekről Zenan őrmesterrel, továbbá nála is érdeklődtek Waldóról. Az őrmester nem sok információval szolgálhatott, de azért még egy ideig kedélyesen csevegtek a városról, meg az őrmester honvágyáról (Piobar is jobban szereti a vidéki életet, így volt némi összhang közöttük). Ezt követően két kalandozó a törpvasúttal levonatozott a Törvénypalotáig, majd rövid érdeklődés után, felkeresték a Denvell család házát. Bejelentkeztek, s szerencséjükre otthon találták a családfőt, aki fogadta őket. Óvatosan előadták a történetet, aztán érdeklődtek arról, hogy a lánynak milyen kapcsolata van a férfival. Ador Denvell ezen meglepődött, mert semmi ilyenről nem tudott. Szó szót követett, végül kiderült, hogy az éjszaka folyamán megszöktették a lányát, Rezenettet. A családfő erre előadta, hogy Waldo pár hete jelentkezett nála mint összekötő egy bizonyos Danaway nevű fickóval, aki kényes ügyeket intéz el a Denvell család számára. Gevin és Piobar elvállalták, hogy megkerítik a lányt és Waldot, akiről kiderült, hogy szerelmes levelekkel szédítette a lányt (megtalálták a lány szobájában ezeket, bár ezekből arra a következtetésre jutottak, hogy feltehetőleg nem Waldo írta őket, túl választékos a stílusuk).

A nyomokat követve a kerten át eljutottak a csatornába, ahol aztán egy fiúba botlottak. Az utcakölyök láthatóan megrémült tőlük, de aztán miután fizetséget ajánlottak neki, vállalta, hogy vezeti őket. Persze tőrbe csalta a két kalandozót, egy csapóráccsal elzárt terembe. Itt aztán az utcakölykök megrohanták a törpét és a félszerzetet. Nem számoltak azzal, hogy edzett kalandozókkal állnak szemben. Így hát vesztettek, örülhetett, aki el tudott szaladni. Végül a gyerekek eddig összerabolt cuccaiból, amit lehetett, azt elrakta a két kalandozó, majd felmentek a felszínre, hogy pihenjenek és egyenek egy kicsit.

A rövid pihenést követően elmentek az egyetemre, hogy utána járjanak a szerelmes levelek valódi szerzőjének. Gevin is itt tanult, így ismerte a járást, ráadásul egyik volt csoporttársából tanár lett, így hát felkeresték őt. A kézírást nem ismerte fel a professzor, de úgy vélte, talán Dorb, egy eléggé szegény joghallgató lehet a háttérben. Róla suttogták, hogy vállal efféle „négermunkákat”. Dorb rendszerint a könyvtárban tartózkodott, így itt kereste fel őt a két kalandozó. Erélyes fellépésüknek köszönhetően Dorb szinte azonnal bevallott mindent, s esküdözött, hogy ő nem tudta, mire akarják használni a leveleket. Sőt, azt is elárulta, hová szokta az elkészült leveleket vinni. Gevinék nem bíztak benne teljes mértékig, ezért magukkal vitték, nehogy megpróbálja átvágni őket. Továbbá a segítségéért cserébe mentességet ajánlottak neki a felelősségre vonás alól.

Így jutottak vissza késő délután a Szegénynegyedbe. A régi épületbe könnyedén bejutottak, a lenti őröket pedig pillanatok alatt elintézték. Waldo már egy kicsit problémásabb volt, mivel ő a lány torkának elvágásával fenyegetőzött. De végül csak sikerült felbőszíteni úgy, hogy a lány torkának elvágása helyett, inkább Piobarnak esett neki. A félszerzet azonban a varázsló hathatós támogatása mellett harcképtelenné tette őt. Megkötözték a foglyokat, megnézték nincs-e komolyabb baja Rezenettnek (szerencsére nem volt), majd alaposan átkutatták a helyet. Némi arany mellett egy félig elégetett listára bukkantak, amelyet sikerült helyreállítania Gevinnek a Mending varázslattal. Ezen nevek és címek szerepeltek, de nem tudták, mihez kapcsolódhatnak, így inkább elrakták későbbre.

Waldót a lánnyal együtt visszavitték a Denvell család palotájába. Ador Denvell rendkívül hálás volt a két kalandozónak a segítségért, bőkezűen megjutalmazta őket (cserébe ők neki adták Waldot, csináljon vele, amit szeretne, a vérdíj, amelyért korábban üldözőbe vették úgyis kisebb összeg volt, mint amit most kaptak). Ador ráadásul további jövedelmező együttműködést ajánlott nekik, hiszen mindig jól jön két ilyen rátermett figura a családjának. A szerelmes leveleket végül odaadták Dorbnak, s megbeszélték vele, hogy később még a szolgálatukra lehet. Már besötétedett, mikor elindultak, hogy keressenek egy fogadót.


Piobar a könyvtárban: „Mindenhol halott fákat látok. Miért öltök meg ennyi fát?”
Gevin: „Ez egy hosszú történet, Kedves Barátom.”

Gevin, miután Dorb vezetésével megtalálták Waldo rejtekét: „Egy jogászt is lehet jó dolgokra használni, csak kézben kell tartani.”

2015. július 24., péntek

Irány Hercegkő!

Störbek kampány, hatodik játékülés

A kompánia
Asarek, a félork harcos (4. szint)
Creed, a madárember druida/szerzetes (4. szint)
Evienne, a holdtünde vadmágus (4. szint)
Ionik, ember harcos (3. szint)
Travok, törpe pap. (4. szint)

Hősök Kora 315. év 4. hónapjának 13. napja [a kalandozás 13. napja]
Reggel hosszasan tanakodtak arról, mit is csináljanak ezután. Asarek és Creed továbbra is a Barlangvárban szeretett volna időzni, hátha további kincsekre bukkannak, míg a többiek inkább Hercegkőre, Störbek fővárosába mentek volna, hogy felkeressék a Kalandozók Céhét.

Végül csak visszamentek még egy alkalommal a Barlangvárba, kóboroltak, míg három Wighba nem botlottak. Bár rosszul is elsülhetett volna a találkozás, végül szerencsésen kikeveredtek belőle, s az egyik szörnynél még egy kisebb varázskardot is találtak. Ezek után azonban visszatértek a felszínre, s megegyeztek abban, hogy inkább elutaznak Erőbércről.

HK. 315. 04. 14.
Elindultak végre, s nem csak Kut-Mukot de Creed kleptomániájának köszönhetően Ricsit, a fogadós szamarát is magukkal vitték. Eső kísérte az egyébként eseménytelen útjukat. Este aztán egy tisztásnál megálltak, ahol két hulla lógott egy fáról. Megpróbálták levágni őket, de azok nem kértek a segítségből, inkább megpróbálták megölni őket. A rövid incidens rendezését követően lepihentek.

HK. 315. 04. 15.
Másnap reggel szép idő fogadta őket. A nap előbújt a felhők mögül. Délután kiértek az Öregútra. A szikrázó napsütésben egy teljesen pucér srácot pillantottak meg, aki egykedvűen ült egy szalmazsákon. Mikor a srác meglátta a kompániát, felugrott s integetni kezdett. Mint kiderült, ő Derin Kloben, Störbek egyik legjelentősebb családjának sarja, a Hercegkői Egyetem diákja, ahol a misztikus tudományokat tanulja. Elmesélte, hogy előző este irtó nagy bulit tartottak a csoporttársaival, s a kezdést követően nem emlékszik semmire. Viszont igyekeznie kell vissza a városba, mert már csak egy hete van a legjelentősebb vizsgájáig. Nagy szégyen lenne a családja számára, ha nem jelenhetne meg ott. (Élt is a gyanúval, hogy a legnagyobb riválisuk, a Denvell család áll a háttérben, s valamilyen úton-módon ők juttatták ide.) A kompánia úgy döntött, hogy hazakísérik, elvégre ők is Hercegkőre tartanak. Adtak neki valamit, hogy éppen ne legyen pucér, aztán folytatták az utat.

HK. 315. 04. 16.
Reggel egy csapat lovas vette körül őket, s Derin átadására szólították fel őket. Travok azonban olyan erélyesen lépett fel, hogy nem mertek támadni, inkább visszavonulót fújtak. Pár órával ezt követően beértek Lovasdba. Itt előbb a Kloben család egyik üzletét látogatták meg, ahol Derin új ruhát kapott, majd a Csintalan Csikóhoz címzett fogadóban néztek szét. Ott először Creed próbált meg egy csapat gütöt* rábeszélni arra, hogy vigyék el őket Hercegkőre a hajójukon, ám miután nem jár sikerrel, Evienne és Ionik ült le a hajósok kis társaságához. Kiderítették, hogy nem is ők öten döntenek az utasokról, hanem a hajó női kapitánya. Vele is beszélt Evienne és Ionik, s jó árban megalkudtak, de mivel senki sem akarta kifizetni Creed és Asarek útiköltségét (ők maguk sem, bár volt pénzük), gyalog voltak kénytelenek továbbmenni másnap.

HK. 315. 04. 17.
Továbbra is szép idő kísérte őket. Segítettek egy kitört kerekű szekérrel küszködő kereskedőnek (a látszattal ellentétben nem csapda volt, tényleg csak egy kereskedő, aki segítségre szorult, mert van ilyen.) Estére egy tanyához tértek be, ahol az öreg néni mindenféle finomsággal megetette őket. S megbeszélte velük, ha már úgyis Hercegkőre mennek, vigyenek a fiainak egy kis „hazait”. A két fiatalember a városőrség tagja, az idősebb, Zenan, őrmesterként szolgál a Szegénynegyedben. A néni arról is beszélt, hogy az orkok és gnollok embereket rabolnak, s visznek fel az Orkvadonba a bányáikba. A Kormányzó pedig semmit sem tesz, csak ül Hercegkőn, s ki se néz a városon túlra.

HK. 315. 04. 18.
A kompánia végre megérkezett Hercegkőre. Ricsit kint kellett hagyják a város kapujánál lévő istállóknál, mivel a város területére tilos lovat vagy bármilyen más nagytestű, négylábú állatot bevinni. A Störbek első kormányzója, amikor bevonult a városba, s véget vetve a Herceg bukását követő zűrzavaros időknek, rögtön kitiltotta az összes lovat onnan, ugyanis rendkívüli módon utálta őket, s ez örökletes dolog lehet a családban, mert mindmáig megtartották a tilalmat. Cserébe az utazók közlekedhetnek a törpvasúttal, mely az egész várost behálózza, s egyaránt használják személy- és teherszállításra is.

Először visszavitték Derint a családjához, ahol elég szép jutalmat kaptak az eltűnt fiú megkerítéséért. Ráadásul Derin felajánlotta, hogy segít Kut-Muknak az egyetemre való bekerülésben, mivel eléggé összehaverkodott egymással, plusz a kis goblin igen nagy érdeklődést és némi tehetséget mutatott a magas tudományok iránt. Később aztán felkeresték Zenan őrmestert a Szegénynegyedben. Mind az őrmester, mind az öccse, Balder nagyon örült a „hazainak”. S örömmel ajánlkoztak, ha a kompánia tagjainak bármiben segítségre vagy útmutatásra lenne szüksége. Este a Három Asszony fogadóban szálltak meg.

HK. 315. 04. 19.
Reggel elmentek a bazilikába, itt Travok odaadta a főpapnak a második kulcsot (mely a Herceg sírját/börtönét nyitja), hogy vigyázzanak rá e szent helyen. Majd pedig egy nagyobb összeget adományozott a templom számára. A harmadik kulcsot megtartotta magának, biztos, ami biztos. Ezután alapos hitoktatást tartott Kut-Muknak.

Délután felkeresték a Kalandozók Céhét. Az épület a Szegénynegyed egyetlen impozánsnak megmaradt épülete (a többi is hajdan az volt, de mára teljesen lelakták őket).** Valyria a céhmester örömmel fogadta őket. Az ajánlólevelet elolvasva azonnal felajánlott nekik egy küldetést, amelyet teljesítve bebizonyíthatják számára is a rátermettségüküket. A városban különös gyilkosságok történtek az elmúlt hetekben, ezeknek kell a végére járni. Ha megvan a gyilkos, akkor a csapatuk hivatalosan is bekerül a Kalandozók Jegyzékébe.

Este a Szegénynegyedben sétálgattak a folyóparton, s Creed aranyérmékkel kacsázott a vízen. Arra azonban nem számítottak, hogy egy egész komoly banda támad rájuk kirívó viselkedésük miatt. Veszedelmes küzdelem vette kezdetét, amelynek végén sikerült megfutamítaniuk a rablóbandát, s még a vezérüket is megölni. A fickó tetemét elvitték Zenan őrmesterhez, aki meglepődve tapasztalta, hogy Foltosfejű Bill az, akire jókora vérdíjat tűzött ki a Kormányzó. Hogy pontosan mi áll a háttérben, arról különféle pletykák keringenek, de senki se tud biztosat. A hivatalos verzió szerint lopott a Kormányzótól...


Asarek speciális esővédelmi ötlete a felakasztott tetemek láttán: „Mi lenne, ha megnyúznánk a hullákat és a bőrüket kihúznánk ponyvának.”

Creed játékosa megpróbálja kihívni maga ellen a sorsot: „Menjünk gyalog: több idő, több encounter, több XP!”

Creed játékosa nem érti a kapcsolatok fontosságát a szerepjátékban, inkább harcolna ahelyett, hogy egy idős tanyasi nénivel beszélget: „Ne beszélgessünk vele, inkább menjünk, öljünk le valamit, azért jár az XP.”

Rövid ötletbörze a kompánia nevét illetően:
Ionik: „Könny és hányás” (Ezt már korábban is használták. Derennek is így mutatkoztak be.)
Creed: „Legyünk inkább Kalandférgek”

Creed, míg várakoznak Valyriára: „Hogy jelentett be minket? Könny és hányás vagy Kalandférgek?”

Valyria: „Tapasztalt kalandozóknak tűntök.”
Evienne: „Könny és hányás a nevünk.”



*Gütök: Störbek déli részét jó száz évvel ezelőtt a folyón felhajózó fosztogatók szállták meg. Fanatikus Wadéna-hívők voltak, akik mindenek elé helyezték a háborút. Jó évtizedes konfliktus alakult ki a déli határon, melynek végül néhány szolidabb Wadéna-pap vetett véget, akik meggyőzték a gütöket arról, hogy inkább a mocsári szörnyekkel és Störbek ellenségeivel harcoljanak. Azóta gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolat alakult ki az autonóm Gütföld és Störbek más részei között, noha a két nép mai napig idegenkedik egymástól.

**A Herceg miután vámpírrá vált, Störbek nemeseinek nagy részét családostul kiirtotta, néhányukat pedig vámpírrá tette. Miután a Hősök legyőzték a herceget és csatlósait, az üressé váló palotákat, melyek a hercegi kastély dombja alatt terültek el, a szegények vették birtokukba. Így a város legpatinásabb része mára romhalmazzá vált, míg a hatalmat megkaparintó gazdag polgárok a folyó másik partján gyönyörű villákat építettek maguknak.