2015. november 30., hétfő

Whitehack: Rappan Athuk

Miután megérkezett a Whitehackem, kipróbálandó az új rendszert két játékosommal az egyik hétköznap délutánon folytattuk a Fantasy Age RPG-vel már megkezdett Rappan Athuk játékot. Az alapfelállás szerint két a kazamatát megjárt illető (az előző játékot túlélt két karakter) némi pénzért adott nekik (a két új karakternek) egy térképet s néhány jó tanácsot a Rappan Athukkal kapcsolatban.

Játékos karakterek:
Szecska, patkányember felderítő és ételkóstoló
Würm, gnoll embervadász

Velük tartott még a kaland során 8 bérenc is.

Fontosabb események:
- Találkoznak a patkányemberekkel, akikkel Szecska egészen jól szót értett, s így sikerült megbeszélnie velük, hogy továbbhaladhassanak a második szint felé.
- Egy őrült fickóval még azelőtt végeztek, hogy megmukkanhatott volna.
- Kiéhezett patkányokkal, majd egy kószáló ogréval gyűlt meg a bajuk.
- Az ogrék fészkét keresték meg ezután, akikkel egy véres csatában leszámoltak. El is hullott hősiesen a bérencek jó része.
- Visszafele kincsekkel megrakodva még belefutottak a patkányemberekbe, akik látván, hogy már csak négyen vannak megpróbálták elvenni a zsákmányukat. Würm és Szecska azonban nem hagyta magát, s megfélemlítették támadóikat, így azok visszakotródtak sötét üregeikbe.
- Ezután egyenesen a közeli falu fogadójához mentek, hogy igyanak egyet a sikerre.

Most csak ilyen röviden. Nem nagyon jegyzeteltem, s már a játék is igencsak rég volt.

2015. november 17., kedd

Születésnap



5 éves a Kockák és Koboldok!

Tavaly annyira sok dolgom volt, hogy el is felejtettem a napján írni, de szerencsére idén nem követem el ezt a hibát. :)

Kb. 32000 oldalmegjelenítésnél járunk jelenleg, ami szerintem egyáltalán nem rossz az elmúlt 5 évre visszamenőleg, pláne ha az utóbbi két év visszaesését is figyelembe vesszük. A visszaesés annak köszönhető, hogy tavaly óta nagyon megsokasodtak a dolgaim (utolsó év az MA-n), s idén (ősztől) is igencsak sok dolgom van (első év a doktorin). Szép lassan azért kialakul minden, s talán a blogírás fonalát is újra fel tudom venni rendesen. 

Játékbeszámolókkal jócskán el vagyok maradva: egyrészt az év elejei pörgős Dragon Age-ezésünkről nem írtam, másrészt a D&D 5th kampányom beszámolóinak fele is hiányzik. Ezeket igyekszem pótolni, az év végére talán sikerül csinálni itt egy kis pörgést. Szerencsére szerepjátékra jut idő (csak a beszámolókkal járó pluszmeló okoz gondot). Egyrészt van ugye a D&D kampányom, másrészt játékosként játszom Helvécziát és szintén 5. kiadású D&D-t, plusz hébe-hóba valami egyalkalmas kalandot is játszom/mesélek.

Vannak egyéb szerepjátékos projektjeim is, de ezekről inkább nem is írok. Olyan rossz mindig késlekedésben lenni, majd akkor lesz róluk szó, ha már megjelentek.

Addig is: Kalandra fel! ;)




2015. szeptember 21., hétfő

Whitehack

Mielőtt írnék egy rövid játékbeszámolót a második Rappan Athukról, úgy gondoltam, bemutatom röviden a Whitehacket. Annyira nem jött be a próbajáték alapján, hogy igazán mély ismertetőt szánjak neki, ám mivel kis hazánkban nem igazán ismert (feltehetőleg nekem van egyedül példányom), úgy véltem, mindenképpen érdemes bemutatni röviden. A játéknak két kiadása létezik, én a másodikat vettem meg, s erről írok most.

A Whitehack, ahogy a nevéből is már sejthetjük, a Swords and Wizardry White Box átdolgozott verziója. Kompakt kis könyv, licenccel együtt 64 oldalas, s benne van minden, ami a játékhoz kell. Illusztrációk nincsenek, még a borító is a karakterlap egy részletét használja fel illusztrációnak. Az első kiadásban még a borítót teljes egészében a karakterlap tette ki. A szerkesztés szép munka, kéthasábos, igazán profi kinézetet kölcsönöz a könyvnek.

A játékosi szekció rövidke, a könyv nagyobb részét a mesélőknek szánt anyagok teszik ki. Három kaszt közül választhatunk, ezek a Fürge, az Erős és a Bölcs. A klasszikus elnevezésektől való eltérés annyiból tényleg jó lehet, hogy a földhöz ragadtabb egyének is képesek lesznek 3 kasztba többféle karakterlehetőséget beleképzelni, például a Bölcs lehet pap és varázsló is, ahogy a Fürge kósza és tolvaj egyaránt. De gyakorlatilag van kalandorunk, harcosunk, meg mágiahasználónk. Ezek különféle TP-mennyiségnél lépnek szintet. Minden kasztnak vannak egyedi képességei, Erősnek például egyéni harci stílusai vannak, tud kaszabolni, meg ilyenek.

Ami első sorban furcsa és egyben érdekes ötlet, hogy a karakteralkotásnál vannak úgynevezett Csoportok, melyekből minden kasztnak van adott számú (később újakat vehetünk fel). A Csoportot lehet a karakter faja, hivatása vagy egy csoporthoz, mondjuk céhhez való tartozása. Ezeket a tulajdonságokhoz kell hozzárendelni, s dupla pozitív dobást eredményeznek, ha kapcsolódó szituációban dobunk. (Mint a DnD 5. kiadásában: 2d20, a jobbik eredménye számít.)

Nincs itt még vége a furcsaságoknak. Igencsak szabad mágiarendszere van a játéknak (ami nekem pont e szabadsága miatt nem tetszik). A játékos megmondja, mit szeretne varázsolni, a mesélő erre közli, hány HP-ba fog kerülni a varázslat. Ennek mérlegelése után a játékos csökkentheti az erejét a varázslatnak (pl. nem 10, hanem csak 1 orkra hat), hogy kevesebb HP-t emésszen fel. Ugyanígy a harc is némileg szokatlan, legalábbis nekem az volt. Se nem túl kicsit (a játékban alapvetően mindig kicsit kell dobni, mivel a tulajdonság alá dobunk, kivéve a kezdeményezéskor a d6-tal), se nem túl nagyot kell dobni. Ugyanis az ellenfél AC-ja fölé kell dobnunk, de egyenlőt vagy kevesebbet, mint a Támadó Értékünk. Ez irtó fura, s egyáltalán nem áll kézre.

Ami szintén különös szabály volt, az az Aukció. Ezt nem sikerült kipróbálni, viszont igazán jópofának tűnik. A legjobb példa ennek használatára az üldözés (a könyv is ezt hozza példaként). Dobunk d6-tal, hozzáadjuk az ügyességünkhöz, de nem mutatjuk meg másoknak. Eztán licitálunk, lehetőleg minél nagyobb számot kell mondjunk, hiszen akkor mi dobhatunk először. Tehát például a d6-tal megnövelt ügyesség értékünk 16, s mi mondjuk a legnagyobb számot: 9. Akkor elsőként dobhatunk, s amennyiben 9 és 16 közé dobunk, akkor megnyerjük az üldözést. Amennyiben nem sikerül a dobás, a második legnagyobb számot bemondó dobhat.

A szabályok leírásához tartozik még egy példákat felsoroló rész, ez igencsak hasznos, bár a mágiához szerintem így is kevés. Amúgy nem említettem még, de van egy csomó apró szabály még, harci előnyről, meg a fegyverek különböző extra képességeiről (csatapöröly pl. jobban támad páncél ellen).

Az ezt követő részek már egészen a mesélőnek íródtak. Van itt minden: két újabb kaszt, meg két fajkaszt, kincsek, mesélői tanácsok többféle dologra, köztük a kazamatatervezésre is – bár igazán hasznosnak nem mondanám azt a pár sort, sőt egyes pontjaival vitatkoznék is. A szörnyek listája két oldalon elfér, ez remek dolog, áttekinthető az egész, plusz hasznos tanácsokkal lát el boss szörnyek elkészítésére. Végül meg van benne kaland.


Összességében tehát elmondható, hogy jópofa kis játék, de nem váltanék rá a Kazamaták és Kompániákról, ha retroklónnal szeretnék játszani. Sőt, egészen biztos, hogy ha nem lenne a KéK, akkor sem ez lenne az a retroklón, amivel hosszú kampányokat mesélek. Számomra nem volt kényelmes mesélni ezzel a rendszerrel, nem állnak kézre a szabályai. 

2015. augusztus 19., szerda

Fantasy Age: Rappan Athuk

Már régóta izgatott, milyen lesz a Green Ronin új játéka, a Dragon Age alapjaira épülő Fantasy Age. Épp ezért, amikor megjelent, azonnal megvettem a PDF-et, s elolvastam a könyvet. A kipróbálásra még várni kellett egy kicsit, de szerencsére múlt héten adódott egy lehetőség, amit ki is használtam. A játékra végül nem saját kalandot találtam ki, hanem a Rappan Athuk megadungeont használtam fel. (Nemrég sikerült beszereznem a régi kiadás első kötetét, a The Dungeon of Graves: The Upper Levels című füzetecskét.) Igaz, a technikai dolgokat (szörnyek, csapdák, próbák) konvertálnom kellett, de ez nem volt egyáltalán megterhelő feladat, gyorsan végeztem vele. A játék végül igencsak eseménydúsra sikeredett, játékos és nem-játékos karakterek egyaránt hullottak, de azért az egész kompánia nem veszett oda.

(2015. augusztus 10.)

A Kompánia
Björk, törpe harcos, aki egy élő konzervdobozra hasonlított leginkább, s akinek a lassúsága végül a vesztét okozta
Durung, ember harcos, erőművész, önjelölt csábító, aki túl bátor és vakmerő volt, hogy életben maradhasson
Hyns, elf íjász, aki kézműves tudásának is hasznát vette kalandjai során, s emellett rendkívüli bátorságról is bizonyságot tett
Szirkrisz, gyíkember varázsló, aki több borospalackot is cipelt magával, de sosem érezte alkalmasnak a pillanatot arra, hogy felbontson egyet

Bérencek:
1.       Gájner és Buzin, rátermett harcosok, mindketten szörnyű halált haltak még azelőtt, hogy beléphettek volna a kazamatába.
2.       Miána, Durung bérence, aki megpróbálta csábereje segítségével harcost a csapat ellen hangolni, majd az első adandó alkalommal cserbenhagyta „szeretőjét”, ám a kapzsiság végül vesztét okozta


Fontosabb események
Első leereszkedés (pontosabban földfelszíni kalandozás)
-          Smallville falujának kocsmájában vette kezdetét a kalandjuk, ahol egy kellemes ital mellett elbeszélgettek a helyiekkel a szomszédos kazamatáról, Hyns karizmatikus megjelenésének köszönhetően indulás előtt még bevonzotta a társaságba Gájnert és Buzint.
-          A temetőt járva jól elkerülték a kutat, amelyről csak rosszat hallottak, s inkább a két oldalsó mauzóleumot nézték meg, ám ezek sajnos üresek voltak.
-          Míg Björk egy törpe szobornál rálelt egy kulcsra, addig Durung megtalálta a saját sírhelyét a temetőben, de erről bölcsen hallgatott társainak.
-          A fő mauzóleum ajtaja előtt rájuk támadt három gargoyle. Az egyik majdnem Durung nyakát törte (felrepült vele a levegőbe, majd elengedte), Szirkrisz meg rájött, hogy a tűz nem a leghatásosabb fegyver a kő ellen, de ezek ellenére a kompánia sikeres volt, elpusztították a szörnyeket.
-          Kicsit leültek kifújni magukat a főmauzóleum előtti placcon, amikor ghoulok rontottak rájuk. Itt már kevésbé volt szerencséje a csapatnak, a ghoulok a kompánia felét paralizálták, két bérencet pedig felfaltak. Végül azonban csak sikerült felülkerekedni a veszedelmen, ám a történtek kedvüket szegték, s inkább visszamentek a faluba.
Második leereszkedés
-          Durung reggel felbérelt egy a fogadóban időző harcos nőt, Miánát.
-          Ezúttal végre lejutottak a kazamatába a főmauzóleumon keresztül, de az első szobában egy Zöld Iszappal találkoztak váratlanul. A csapat felének odalett a fegyvere, s Durung bőrpáncélja is eléggé megsínylette a dolgot. Miután pár rezet találtak a teremben, inkább úgy döntöttek, visszamennek a faluba, s szereznek fegyvereket.
Harmadik leereszkedés
-          Másnapra szereztek fegyvereket, s Hyns megjavította Durung bőrvértjét.
-          Túljutva az első termen rögtön két csapdával néztek szembe, de mindkétszer irtó nagy szerencséjük volt.
-          Ráleltek egy szekrényre, benne némi használható holmival.
-          Eljutottak a latrinákhoz, ahová csak Szirkrisz merészkedett be. Nem nyúlt semmihez (az egyetlen WC-hez sem, ami a teremben áll), csak benézett a gödrökbe. Az egyikben pénz csillanását látta meg, de nem szólt erről a társainak, mert gyávának tartotta őket.
-          Egy rejtekajtó mögött ráleltek egy élőholtra, akit legyőztek, majd elvették a kincsét.
-          Bedőltek a vérpatkányok csapdájának: Durung egy sikoltozó lányhoz futott, erre lekaszabolták a sötétből előugró vérpatkányok. A nyomában járó Björk is alulmaradt. Míg ők ketten meghaltak, Hyns bátran küzdött, egymás után lődözve a nyilakat. Miána az első pillanatban lelépett (korábban Durung a zsákmánya egy jelentős részét neki adta, így volt mivel távoznia), majd nem sokkal őt követve Szirkrisz is távozott szidva Durung felelőtlenségét. Míg Hyns még egyedül is küzdött, a menekülő Szirkriszre rátámadt Miána, hogy elvegye a pénzét. Szirkrisz azonban számított az orvtámadásra, s megölte a nőt egy varázslattal.
-          Hyns végül feladta a küzdelmet s menekülőre fogta, azonban egy nyíl eltalálta, s eszméletét vesztette. Szirkrisz kockáztatta saját épségét, s visszarohant a folyosón, hogy segítsen társának, s elhúzta az elfet onnan, mielőtt még a vérpatkányok odaértek volna. Végül mindketten megmenekültek a kutyaszorítóból.
-          Szirkrisz és Hyns visszament a latrinákhoz, hogy kiszedjék az egyikben lévő aranypénzeket. Szirkrisz úgy akart leereszkedni a lyukba, hogy kötelet köt a középen álló WC-re, azonban az erre megelevenedett s megpróbálta megenni őt. A gyíkember a nála lévő két savval teli fiolát rádobta, de ez is kevés volt a szörny megállításához. Elkeseredett küzdelemben végül aztán csak legyőzték a szint legkeményebb szörnyét, s a kincset is sikerült megszerezniük (igaz, Szirkrisz összeszedett egy komolyabb fertőzést).

-          Ketten távoztak végül a kazamatából, sok kinccsel és egy rakás tapasztalattal.

2015. augusztus 8., szombat

A gyilkosságok

Störbek kampány, kilencedik játékülés (2015. július 19.)

A kompánia
Asarek, a félork harcos (4. szint)
Creed, a madárember druida/szerzetes (4. szint)
Travok, törpe pap. (5. szint)
Vitellio, tiefling paladin (4. szint)


HK. 315. 22.
Miután kiheverték az előző esti ünneplést, úgy döntöttek, ideje a végére járni a gyilkosságoknak. Creed korábban már elbeszélgetett egy macskával, aki járt az egyik gyilkosság helyszínén, de ő is csak annyit tudott, hogy ólálkodott ott nem sokkal előtte egy fekete köpenyes alak, akinek hegyes füle és „egyetemista szaga” volt. Reggeli után elmentek az őrséghez, s Zenan őrmestertől kikérték az összes információt a helyszínekről és a megölt személyekről. Három gyilkosság, három fogadóban, egyik helyen egy felszolgálólány, máshol a tulajdonos vagy a felesége volt az áldozat. Ketten az utcán, egy pedig a kertben halt meg. Egy közös nyom mutatkozott a három gyilkosságban: mintha borotvapengékkel szabdalták volna szét az áldozatokat.

Ezután a Fakó Keselyű nevű csehóban néztek szét, ahol az első gyilkosság történt (itt ölték meg a felszolgálólányt). A hely köztudottan az egyetemisták szórakozóhelye volt, így reménykedtek benne, hogy talán itt lelik a gyilkost vagy valakit, aki ismeri őt. Mindenféle közjáték után (volt ivóverseny, egy kis kacsintás a pincérnők felé, meg persze besurranás a privát részlegre), kiderítették, hogy a szórakozóhelyet pár hónapja szerezte meg a Kloben család, de a gyilkosság után a tulaj újra a Denvell családdal lépett egyezségre.

Ezután elmentek a Tarka Táncházba, ahol a tulajt ölték meg. Mint kiderült, itt is a két család hatalmi harca állhatott a háttérben. Az új tulaj egyértelműen Denvellék embere volt. A Tarka Táncházban meg is ebédeltek, s már épp folytatni készültek az útjukat a harmadik tetthelyre, amikor befutott Zenan őrmester a hírrel, hogy az éjszaka újabb gyilkosság történt.

Ezúttal nem fogadóról volt szó, hanem egy vegyeskereskedésről, de a gyilkosság módja ugyanaz volt. A férfit, borotvapengékkel szabdalták szét. Ráadásul a saját üzletében, mialatt az ajtó zárva volt. Behatolásnak nem volt nyoma. Alaposan szétnéztek bent (Asarek annyira, hogy majdnem el is lopott pár holmit, de aztán eszébe jutott, hogy tele van katonákkal a ház), ezalatt Travok kint is megszemlélte a dolgokat, amennyire lehetséges volt az odagyűlt tömegben, s szerencséjére az épület melletti sikátorban lábnyomokat és egy félig elmozdított csatornafedőt talált. Creed átváltozott, hogy állatként körbeszaglásszon, s egyértelműen mágikus komponensek szagát érezte a környéken. Rájöttek, hogy talán ez lehetett az „egyetemista szag”, s egy varázshasználóval van dolguk.

A csatornában jó darabig követni tudták a nyomot, de végül a folyó környékén elvesztették. Kavarogtak egy jó darabig odalent, már átjutottak a Szegénynegyed alatti részekre, amikor „kakiszörnyek” támadtak rájuk. Ezek szörnyű fekáliadobáló kis bestiák, egész nagy számban élnek a rosszul karbantartott csatornarészekben. Kiélezett küzdelem volt a „kakiszörnyek” számossága miatt, de végül sikerült megfutamítani őket.

Nem sokkal a csatát követően úgy döntöttek, megnézik azt a járatot, amelyben fényt láttak. Ez egy terembe vezetett, ahol egy idős urat találtak mindenféle holmik és dobozok között, kis asztalánál ült s nagy nyugalommal számolta az aranypénzeit. Mint kiderült, ő az „Öreg”, s mindenféle érdekes tárgyai vannak eladásra. De nem csak tárgyakat, hanem információt is szívesen ad, persze pénzért cserébe. Így nem csak a köpenyes varázsló rejtekhelyének helyét árulta el, hanem némi plusz aranyért cserébe egy nagy kincs lelőhelyét is.

A megvett információ alapján már sikerült megtalálni a helyes irányt, s hamar elértek ahhoz a vasalt ajtóhoz, amelyet az Öreg leírt nekik. Bejutniuk nem volt nehéz, a komolyabb problémát az okozta, hogy miközben az üres pincékben kutakodtak (amely láthatóan lakóhelynek volt berendezve) egyszer csak támadás érte őket. Egy láthatatlan vadász vetette rájuk magát, csapásai, mintha borotvapengék lennének, szörnyű sebeket ejtett. A kompánia azonban felülkerekedett az akadályon, s ügyes csapatmunkával legyőzték a szörnyet.

Átkutatták a pincét. Egyértelműnek tűnt, hogy a láthatatlan vadász csak a gyilkos fegyver, egy láthatatlan gyilkológép, amelyet a varázsló idézett meg. Bár neki semmi nyoma nem volt, sőt, úgy tűnt, sietve távozhatott pár órája, a tűzhelynél néhány félig megégett perpírfecnit találtak, amelyekből a következő szövegtöredéket sikerült kirakni: „Menj...” „menedéket...” „...rét fölött a hegyekben”


2015. július 31., péntek

Segítség a bajban

Störbek kampány, nyolcadik játékülés (2015. június 20.)

A kompánia
Evienne, elf vadmágus (4. szint)
Travok, törpe pap (4. szint)
Oren de Beauville, ember varázsló (1. szint)

HK. 315. 04. 20.
Travok napközben a törpe cimboráit kereste fel, velük iszogatott, mesélt nekik a kalandjairól, meghallgatta a helyi híreket. Volt miről beszélni, hiszen rég járt erre utoljára, mikor még teológiát hallgatott az egyetemen. Miközben törp sört ittak és sültkolbászt ettek, a cimborái meséltek neki arról, hogy mostanság több teherszállító szerelvényt is kiraboltak. Ám gyorsan áttértek vígabb témákra.

Ezalatt Evienne a gyerekkori barátját, Kiquilát kereste fel, aki három gyermekével és férjével él a Szegénynegyed egy eldugottabb részén. Az Evienne sarkában járó Kut-Muk először ijedtséget váltott ki a gyerekekből, de aztán a gyerkőcök csak megbarátkoztak vele. Kiquila panaszkodott a férjére, Hem ugyanis elvesztette a munkáját, s újra piszkos ügyletekbe keveredett, hogy eltartsa a családot. Kiquilát igencsak aggasztotta, mi lesz, ha Hem lebukik, bár ő maga sem tudta megmondani, pontosan mit csinálhat a férje. A nő megmondta, hogy ő már évekkel ezelőtt hátat fordított a bűnözésnek, s nem akar újra belefolyni az alvilág üzelmeibe.

Este Evienne és Travok egyszerre értek vissza a fogadóhoz, de még köszönteni sem volt idejük egymást, ugyanis egy váratlan esemény vonta magára a figyelmüket. Az egyik oldalsó kis utcácskában egy negyven körüli, jól öltözött fickót inzultált egy csapat fekete leplekbe burkolózó csavargó (minden áron meg akarták kötözni és magukkal akarták vinni). Evienne és Travok a segítségére sietett a férfinak, Kut-Mukot pedig hátra parancsolták, nehogy baja legyen. A bűzlő csuhásokat rövid küzdelem után megfutamították.

Mint kiderült, a negyvenes figura, akit megmentettek, egy Oren de Beauville nevű nemes egy szomszédos országból. Azért érkezett a városba, mert az apját megmérgezték. Az egyetemen kutakodott elsősorban, hátha rátalál az ellenszerre, ám közben információt szerzett arról, hogy nemrég az országából egy kisebb csoport települt át Hercegkő csatornáiba. Egy Kuldrah nevű orgyilkos vezeti ezeket az emberi mivoltukból kivetkezett mélylakókat, feltehetőleg köze van Oren apjának megmérgezéséhez is.

Evienne és Travok úgy döntöttek, segítenek Orennek. Először szétnéztek a szűk utcában, ahol a küzdelem lezajlott. Megtalálták a csatornalejáratot, ahol elmenekültek a mélylakók. Úgy vélték eztán, jobb lesz, ha először inkább esznek egy jót. Mivel Oren fogadója, a hírneves és drága Rózsa és Tövise távolabb volt, ezért a Három Asszonyban vacsoráztak meg. Miután végeztek, lemásztak a csatornába, hátha tudják követni a nyomokat.

Nagy szerencséjükre, az egyik mélylakó vérzett, így vérnyomokat hagyott maga után menekülés közben. Óvatosan követték a nyomokat, hiszen hallották, hogy szörnyek tanyáznak a csatornákban, nem lett volna jó találkozni eggyel. Végül elértek egy szűk járaton keresztül egy nagyobb pincehelységhez, amely otthonául szolgált a mélylakóknak. Kihallgatták őket, s kiderült a mélylakókat azért küldte Orenért Kuldrah, mert valóban ő állt a mérgezés mögött, az a munka tette lehetővé, hogy eljöhessenek Hercegkőre az embereivel. Mindenesetre Oren már túl sokat tudott, ezért Kuldrah el akart beszélgetni vele, mielőtt megöli. Ez a terv hiúsult meg Evienne-nek és Travoknak köszönhetően.

Miután eleget hallottak, zajt csaptak és kicsaltak néhányat, majd rajtuk ütöttek, de nem sikerült a legjobban, így végül mindnek a figyelmét magukra vonták. Őrült csata vette kezdetét, amelyben majd minden mélylakót levágtak, mire Kuldrah-val is sikerült végezni, ám az még utolsó erejéből aktivált egy varázslatot és felrobbantotta magát a körülötte állókkal együtt. Oren majdnem meghalt a robbanás következtében, de szerencsére Travoknak sikerült megmentenie őt. A mélylakók maradéka felszívódott ezután.

A mélylakók otthonául szolgáló teremben találtak kölönféle mérgeket, és ellenmérgeket, továbbá recepteket is, ezeket Oren magához vette. A mélylakók kincsein egyenlően osztozkodtak. Ezután visszatértek a felszínre, s elmentek aludni.

HK. 315. 04. 21.
Reggel Travok a templomba ment, s újra nagyobb összeget adományozott az egyháznak. Oren levélben küldte el családjának a méreg ellenszerének receptjét, nagyon remélve, hogy még nem késett el. Evienne napközben az eddigi legnagyobb bulijuk megszervezésén tevékenykedett. Estére kibérelte a törpvasút egyik szerelvényét, vett ételt, italt és hívott zenészeket. Napszálltakor vette kezdetét a buli, amelyen egyébként sokak mellett az összes játékos karakter is képviseltette magát (elvileg itt találkozik a kompánia Piobarral és Gevinnel, ahogy a következő alkalmon megjelenő Vitelio nevű paladinnal is).


2015. július 27., hétfő

Foltos Waldo nyomában

Störbek kampány, hetedik játékülés (2015. június 19.)

Ez egy mellékszál, amelyben Alister kapcsolódott be a kampányba két karakterével. Egyelőre még nem követte folytatás, de ami késik, nem múlik.

Gevin Onáil, törpe varázsló (1. szint)
Őrült Piobar, félszerzet barbár (1. szint)


HK. 315. évének 4. hónapjának elején
A Szellentő Szamár kocsma rosszarcai nem számítottak rá, hogy a két alacsony növésű fickó a szart is kiveri belőlük. Gevin és Piobar azért érkezett a Hercegkőre, mert egy bizonyos Foltos Waldo nevű haramiát kerestek. A nyomok a Szamárba vezettek, ezért megpróbáltak itt érdeklődni a haramia után, ám a vendégek nem voltak túl segítőkészek. Maradt hát a csetepaté. Miután elrendezték a dolgot, a csapos készségesen válaszolt minden kérdésükre. Így megtudták, hogy Waldo pár hete érkezett, mindenféle kétes ügyletekbe keveredett, ráadásul úgy hírlik a város egyik leghatalmasabb személye, Ador Denvell vette pártfogásába. Moric, a csapos a családfő lányával is összefüggésbe hozta Waldot, ám, hogy pontosan miről lehet szó, azt ő sem tudta.

Ezután elvitték a támadóikat a városőrségre, ahol szót váltottak a fogadóban történtekről Zenan őrmesterrel, továbbá nála is érdeklődtek Waldóról. Az őrmester nem sok információval szolgálhatott, de azért még egy ideig kedélyesen csevegtek a városról, meg az őrmester honvágyáról (Piobar is jobban szereti a vidéki életet, így volt némi összhang közöttük). Ezt követően két kalandozó a törpvasúttal levonatozott a Törvénypalotáig, majd rövid érdeklődés után, felkeresték a Denvell család házát. Bejelentkeztek, s szerencséjükre otthon találták a családfőt, aki fogadta őket. Óvatosan előadták a történetet, aztán érdeklődtek arról, hogy a lánynak milyen kapcsolata van a férfival. Ador Denvell ezen meglepődött, mert semmi ilyenről nem tudott. Szó szót követett, végül kiderült, hogy az éjszaka folyamán megszöktették a lányát, Rezenettet. A családfő erre előadta, hogy Waldo pár hete jelentkezett nála mint összekötő egy bizonyos Danaway nevű fickóval, aki kényes ügyeket intéz el a Denvell család számára. Gevin és Piobar elvállalták, hogy megkerítik a lányt és Waldot, akiről kiderült, hogy szerelmes levelekkel szédítette a lányt (megtalálták a lány szobájában ezeket, bár ezekből arra a következtetésre jutottak, hogy feltehetőleg nem Waldo írta őket, túl választékos a stílusuk).

A nyomokat követve a kerten át eljutottak a csatornába, ahol aztán egy fiúba botlottak. Az utcakölyök láthatóan megrémült tőlük, de aztán miután fizetséget ajánlottak neki, vállalta, hogy vezeti őket. Persze tőrbe csalta a két kalandozót, egy csapóráccsal elzárt terembe. Itt aztán az utcakölykök megrohanták a törpét és a félszerzetet. Nem számoltak azzal, hogy edzett kalandozókkal állnak szemben. Így hát vesztettek, örülhetett, aki el tudott szaladni. Végül a gyerekek eddig összerabolt cuccaiból, amit lehetett, azt elrakta a két kalandozó, majd felmentek a felszínre, hogy pihenjenek és egyenek egy kicsit.

A rövid pihenést követően elmentek az egyetemre, hogy utána járjanak a szerelmes levelek valódi szerzőjének. Gevin is itt tanult, így ismerte a járást, ráadásul egyik volt csoporttársából tanár lett, így hát felkeresték őt. A kézírást nem ismerte fel a professzor, de úgy vélte, talán Dorb, egy eléggé szegény joghallgató lehet a háttérben. Róla suttogták, hogy vállal efféle „négermunkákat”. Dorb rendszerint a könyvtárban tartózkodott, így itt kereste fel őt a két kalandozó. Erélyes fellépésüknek köszönhetően Dorb szinte azonnal bevallott mindent, s esküdözött, hogy ő nem tudta, mire akarják használni a leveleket. Sőt, azt is elárulta, hová szokta az elkészült leveleket vinni. Gevinék nem bíztak benne teljes mértékig, ezért magukkal vitték, nehogy megpróbálja átvágni őket. Továbbá a segítségéért cserébe mentességet ajánlottak neki a felelősségre vonás alól.

Így jutottak vissza késő délután a Szegénynegyedbe. A régi épületbe könnyedén bejutottak, a lenti őröket pedig pillanatok alatt elintézték. Waldo már egy kicsit problémásabb volt, mivel ő a lány torkának elvágásával fenyegetőzött. De végül csak sikerült felbőszíteni úgy, hogy a lány torkának elvágása helyett, inkább Piobarnak esett neki. A félszerzet azonban a varázsló hathatós támogatása mellett harcképtelenné tette őt. Megkötözték a foglyokat, megnézték nincs-e komolyabb baja Rezenettnek (szerencsére nem volt), majd alaposan átkutatták a helyet. Némi arany mellett egy félig elégetett listára bukkantak, amelyet sikerült helyreállítania Gevinnek a Mending varázslattal. Ezen nevek és címek szerepeltek, de nem tudták, mihez kapcsolódhatnak, így inkább elrakták későbbre.

Waldót a lánnyal együtt visszavitték a Denvell család palotájába. Ador Denvell rendkívül hálás volt a két kalandozónak a segítségért, bőkezűen megjutalmazta őket (cserébe ők neki adták Waldot, csináljon vele, amit szeretne, a vérdíj, amelyért korábban üldözőbe vették úgyis kisebb összeg volt, mint amit most kaptak). Ador ráadásul további jövedelmező együttműködést ajánlott nekik, hiszen mindig jól jön két ilyen rátermett figura a családjának. A szerelmes leveleket végül odaadták Dorbnak, s megbeszélték vele, hogy később még a szolgálatukra lehet. Már besötétedett, mikor elindultak, hogy keressenek egy fogadót.


Piobar a könyvtárban: „Mindenhol halott fákat látok. Miért öltök meg ennyi fát?”
Gevin: „Ez egy hosszú történet, Kedves Barátom.”

Gevin, miután Dorb vezetésével megtalálták Waldo rejtekét: „Egy jogászt is lehet jó dolgokra használni, csak kézben kell tartani.”