2015. augusztus 19., szerda

Fantasy Age: Rappan Athuk

Már régóta izgatott, milyen lesz a Green Ronin új játéka, a Dragon Age alapjaira épülő Fantasy Age. Épp ezért, amikor megjelent, azonnal megvettem a PDF-et, s elolvastam a könyvet. A kipróbálásra még várni kellett egy kicsit, de szerencsére múlt héten adódott egy lehetőség, amit ki is használtam. A játékra végül nem saját kalandot találtam ki, hanem a Rappan Athuk megadungeont használtam fel. (Nemrég sikerült beszereznem a régi kiadás első kötetét, a The Dungeon of Graves: The Upper Levels című füzetecskét.) Igaz, a technikai dolgokat (szörnyek, csapdák, próbák) konvertálnom kellett, de ez nem volt egyáltalán megterhelő feladat, gyorsan végeztem vele. A játék végül igencsak eseménydúsra sikeredett, játékos és nem-játékos karakterek egyaránt hullottak, de azért az egész kompánia nem veszett oda.

(2015. augusztus 10.)

A Kompánia
Björk, törpe harcos, aki egy élő konzervdobozra hasonlított leginkább, s akinek a lassúsága végül a vesztét okozta
Durung, ember harcos, erőművész, önjelölt csábító, aki túl bátor és vakmerő volt, hogy életben maradhasson
Hyns, elf íjász, aki kézműves tudásának is hasznát vette kalandjai során, s emellett rendkívüli bátorságról is bizonyságot tett
Szirkrisz, gyíkember varázsló, aki több borospalackot is cipelt magával, de sosem érezte alkalmasnak a pillanatot arra, hogy felbontson egyet

Bérencek:
1.       Gájner és Buzin, rátermett harcosok, mindketten szörnyű halált haltak még azelőtt, hogy beléphettek volna a kazamatába.
2.       Miána, Durung bérence, aki megpróbálta csábereje segítségével harcost a csapat ellen hangolni, majd az első adandó alkalommal cserbenhagyta „szeretőjét”, ám a kapzsiság végül vesztét okozta


Fontosabb események
Első leereszkedés (pontosabban földfelszíni kalandozás)
-          Smallville falujának kocsmájában vette kezdetét a kalandjuk, ahol egy kellemes ital mellett elbeszélgettek a helyiekkel a szomszédos kazamatáról, Hyns karizmatikus megjelenésének köszönhetően indulás előtt még bevonzotta a társaságba Gájnert és Buzint.
-          A temetőt járva jól elkerülték a kutat, amelyről csak rosszat hallottak, s inkább a két oldalsó mauzóleumot nézték meg, ám ezek sajnos üresek voltak.
-          Míg Björk egy törpe szobornál rálelt egy kulcsra, addig Durung megtalálta a saját sírhelyét a temetőben, de erről bölcsen hallgatott társainak.
-          A fő mauzóleum ajtaja előtt rájuk támadt három gargoyle. Az egyik majdnem Durung nyakát törte (felrepült vele a levegőbe, majd elengedte), Szirkrisz meg rájött, hogy a tűz nem a leghatásosabb fegyver a kő ellen, de ezek ellenére a kompánia sikeres volt, elpusztították a szörnyeket.
-          Kicsit leültek kifújni magukat a főmauzóleum előtti placcon, amikor ghoulok rontottak rájuk. Itt már kevésbé volt szerencséje a csapatnak, a ghoulok a kompánia felét paralizálták, két bérencet pedig felfaltak. Végül azonban csak sikerült felülkerekedni a veszedelmen, ám a történtek kedvüket szegték, s inkább visszamentek a faluba.
Második leereszkedés
-          Durung reggel felbérelt egy a fogadóban időző harcos nőt, Miánát.
-          Ezúttal végre lejutottak a kazamatába a főmauzóleumon keresztül, de az első szobában egy Zöld Iszappal találkoztak váratlanul. A csapat felének odalett a fegyvere, s Durung bőrpáncélja is eléggé megsínylette a dolgot. Miután pár rezet találtak a teremben, inkább úgy döntöttek, visszamennek a faluba, s szereznek fegyvereket.
Harmadik leereszkedés
-          Másnapra szereztek fegyvereket, s Hyns megjavította Durung bőrvértjét.
-          Túljutva az első termen rögtön két csapdával néztek szembe, de mindkétszer irtó nagy szerencséjük volt.
-          Ráleltek egy szekrényre, benne némi használható holmival.
-          Eljutottak a latrinákhoz, ahová csak Szirkrisz merészkedett be. Nem nyúlt semmihez (az egyetlen WC-hez sem, ami a teremben áll), csak benézett a gödrökbe. Az egyikben pénz csillanását látta meg, de nem szólt erről a társainak, mert gyávának tartotta őket.
-          Egy rejtekajtó mögött ráleltek egy élőholtra, akit legyőztek, majd elvették a kincsét.
-          Bedőltek a vérpatkányok csapdájának: Durung egy sikoltozó lányhoz futott, erre lekaszabolták a sötétből előugró vérpatkányok. A nyomában járó Björk is alulmaradt. Míg ők ketten meghaltak, Hyns bátran küzdött, egymás után lődözve a nyilakat. Miána az első pillanatban lelépett (korábban Durung a zsákmánya egy jelentős részét neki adta, így volt mivel távoznia), majd nem sokkal őt követve Szirkrisz is távozott szidva Durung felelőtlenségét. Míg Hyns még egyedül is küzdött, a menekülő Szirkriszre rátámadt Miána, hogy elvegye a pénzét. Szirkrisz azonban számított az orvtámadásra, s megölte a nőt egy varázslattal.
-          Hyns végül feladta a küzdelmet s menekülőre fogta, azonban egy nyíl eltalálta, s eszméletét vesztette. Szirkrisz kockáztatta saját épségét, s visszarohant a folyosón, hogy segítsen társának, s elhúzta az elfet onnan, mielőtt még a vérpatkányok odaértek volna. Végül mindketten megmenekültek a kutyaszorítóból.
-          Szirkrisz és Hyns visszament a latrinákhoz, hogy kiszedjék az egyikben lévő aranypénzeket. Szirkrisz úgy akart leereszkedni a lyukba, hogy kötelet köt a középen álló WC-re, azonban az erre megelevenedett s megpróbálta megenni őt. A gyíkember a nála lévő két savval teli fiolát rádobta, de ez is kevés volt a szörny megállításához. Elkeseredett küzdelemben végül aztán csak legyőzték a szint legkeményebb szörnyét, s a kincset is sikerült megszerezniük (igaz, Szirkrisz összeszedett egy komolyabb fertőzést).

-          Ketten távoztak végül a kazamatából, sok kinccsel és egy rakás tapasztalattal.

2015. augusztus 8., szombat

A gyilkosságok

Störbek kampány, kilencedik játékülés (2015. július 19.)

A kompánia
Asarek, a félork harcos (4. szint)
Creed, a madárember druida/szerzetes (4. szint)
Travok, törpe pap. (5. szint)
Vitellio, tiefling paladin (4. szint)


HK. 315. 22.
Miután kiheverték az előző esti ünneplést, úgy döntöttek, ideje a végére járni a gyilkosságoknak. Creed korábban már elbeszélgetett egy macskával, aki járt az egyik gyilkosság helyszínén, de ő is csak annyit tudott, hogy ólálkodott ott nem sokkal előtte egy fekete köpenyes alak, akinek hegyes füle és „egyetemista szaga” volt. Reggeli után elmentek az őrséghez, s Zenan őrmestertől kikérték az összes információt a helyszínekről és a megölt személyekről. Három gyilkosság, három fogadóban, egyik helyen egy felszolgálólány, máshol a tulajdonos vagy a felesége volt az áldozat. Ketten az utcán, egy pedig a kertben halt meg. Egy közös nyom mutatkozott a három gyilkosságban: mintha borotvapengékkel szabdalták volna szét az áldozatokat.

Ezután a Fakó Keselyű nevű csehóban néztek szét, ahol az első gyilkosság történt (itt ölték meg a felszolgálólányt). A hely köztudottan az egyetemisták szórakozóhelye volt, így reménykedtek benne, hogy talán itt lelik a gyilkost vagy valakit, aki ismeri őt. Mindenféle közjáték után (volt ivóverseny, egy kis kacsintás a pincérnők felé, meg persze besurranás a privát részlegre), kiderítették, hogy a szórakozóhelyet pár hónapja szerezte meg a Kloben család, de a gyilkosság után a tulaj újra a Denvell családdal lépett egyezségre.

Ezután elmentek a Tarka Táncházba, ahol a tulajt ölték meg. Mint kiderült, itt is a két család hatalmi harca állhatott a háttérben. Az új tulaj egyértelműen Denvellék embere volt. A Tarka Táncházban meg is ebédeltek, s már épp folytatni készültek az útjukat a harmadik tetthelyre, amikor befutott Zenan őrmester a hírrel, hogy az éjszaka újabb gyilkosság történt.

Ezúttal nem fogadóról volt szó, hanem egy vegyeskereskedésről, de a gyilkosság módja ugyanaz volt. A férfit, borotvapengékkel szabdalták szét. Ráadásul a saját üzletében, mialatt az ajtó zárva volt. Behatolásnak nem volt nyoma. Alaposan szétnéztek bent (Asarek annyira, hogy majdnem el is lopott pár holmit, de aztán eszébe jutott, hogy tele van katonákkal a ház), ezalatt Travok kint is megszemlélte a dolgokat, amennyire lehetséges volt az odagyűlt tömegben, s szerencséjére az épület melletti sikátorban lábnyomokat és egy félig elmozdított csatornafedőt talált. Creed átváltozott, hogy állatként körbeszaglásszon, s egyértelműen mágikus komponensek szagát érezte a környéken. Rájöttek, hogy talán ez lehetett az „egyetemista szag”, s egy varázshasználóval van dolguk.

A csatornában jó darabig követni tudták a nyomot, de végül a folyó környékén elvesztették. Kavarogtak egy jó darabig odalent, már átjutottak a Szegénynegyed alatti részekre, amikor „kakiszörnyek” támadtak rájuk. Ezek szörnyű fekáliadobáló kis bestiák, egész nagy számban élnek a rosszul karbantartott csatornarészekben. Kiélezett küzdelem volt a „kakiszörnyek” számossága miatt, de végül sikerült megfutamítani őket.

Nem sokkal a csatát követően úgy döntöttek, megnézik azt a járatot, amelyben fényt láttak. Ez egy terembe vezetett, ahol egy idős urat találtak mindenféle holmik és dobozok között, kis asztalánál ült s nagy nyugalommal számolta az aranypénzeit. Mint kiderült, ő az „Öreg”, s mindenféle érdekes tárgyai vannak eladásra. De nem csak tárgyakat, hanem információt is szívesen ad, persze pénzért cserébe. Így nem csak a köpenyes varázsló rejtekhelyének helyét árulta el, hanem némi plusz aranyért cserébe egy nagy kincs lelőhelyét is.

A megvett információ alapján már sikerült megtalálni a helyes irányt, s hamar elértek ahhoz a vasalt ajtóhoz, amelyet az Öreg leírt nekik. Bejutniuk nem volt nehéz, a komolyabb problémát az okozta, hogy miközben az üres pincékben kutakodtak (amely láthatóan lakóhelynek volt berendezve) egyszer csak támadás érte őket. Egy láthatatlan vadász vetette rájuk magát, csapásai, mintha borotvapengék lennének, szörnyű sebeket ejtett. A kompánia azonban felülkerekedett az akadályon, s ügyes csapatmunkával legyőzték a szörnyet.

Átkutatták a pincét. Egyértelműnek tűnt, hogy a láthatatlan vadász csak a gyilkos fegyver, egy láthatatlan gyilkológép, amelyet a varázsló idézett meg. Bár neki semmi nyoma nem volt, sőt, úgy tűnt, sietve távozhatott pár órája, a tűzhelynél néhány félig megégett perpírfecnit találtak, amelyekből a következő szövegtöredéket sikerült kirakni: „Menj...” „menedéket...” „...rét fölött a hegyekben”