2017. szeptember 21., csütörtök

A Varjak Kútja

2. játékülés (2017. augusztus 10.)

Artuzur, félork pap 2 / varázsló 1.
Ricardo, elf tolvaj 1 / kalóz 2.

19. nap a Lugasok Bőségének Havában

Hőseink rövid igazoltatás után gyors eligazítást kaptak a kapuőröktől. Megtudták, hogy az Eltávba érdemes menniük, mivel az az erőd kocsmája, ahol az utazók szállást is kaphatnak. Elmentek hát a kocsmába, ahol rendeltek maguknak egy italt, majd felmérték a többi vendéget. Artuzur rögtön kiszúrt egy félorkot, aki két őrrel pusmogott egy félreeső asztalnál. Nem lehet más, mint Pajzstörő Krig, akihez a romban rejtőzködő orkok tartoznak – gondolta. Ricardónak is feltűnt a sarokban tárgyaló hármas, ám sokkal érdekesebbnek találta a fogadó másik felében ülő kompániát: négy jól felfegyverzett kalandor hajolt egy térkép fölé, amelyet láthatóan igyekeztek takarni mások elől.

Ricardo odament hozzájuk, hogy megtudakolja, mi járatban vannak. Kis beszélgetés után kiszedte belőlük, hogy a Győzhetetlen Nagyúr városából érkeztek. A vezetőjük Vigyorgó Ottomár (mindig mogorva képet vág) néven mutatkozott be. Elmondták, hogy sikerült szert tenniük egy térképre, amely egy közeli helyen található kincsekkel teli kazamatához vezet: A Varjak Kútjához.  Ottomár csapata a legutóbbi kalandban megfogyatkozott, így a jövőbeni veszélyekre tekintettel örömmel fogadták Ricardo és Artuzur csatlakozási szándékát. Megbeszélték, hogy másnap reggel együtt kelnek útra és derítik fel a kazamatát.

A figyelmük egy rövid ideig visszaterelődött a félorkra és a két őrre. Mindketten erősen füleltek, s sikerült pár foszlányt elcsípniük a beszélgetésből, egyértelműen a raktárról és az ott tárolt értékekről beszéltek.

Ezután hőseink a csapostól szereztek infót arról, hogy kit kell keresni, ha ellátmányt akarnak venni, s mivel Ricardo említést tett neki Okalidról, a kocsmáros Holt Norhoz, az erőd vicekapitányához küldte őket. Ezért hát először Holt Norhoz mentek, akinek Ricardo elmondta, hol találják a sikkasztás miatt halálra ítélt Okalid kunyhóját. Ricardo 30 aranyat kapott az információért, az erődből pedig még aznap négy felfegyverzett atlantiszi harcost küldtek ki a dzsungelbe a szökevényért. Ezután hőseink Csini Brirhez mentek, az amazon harcosnőhöz, aki többek közt az ellátmányért felelt. A bevásárlás közben élénk beszélgetésbe kezdtek az amazonnal a raktárról, az őrségről és egyéb általános témákról.  Miután hőseink kipuhatolták, hogy az a két jómadár, akit a fogadóban láttak a félorkkal, éppen ma este fogja ellátni az őrséget a raktárnál, Ricardo kötelességének érezte jelenteni a gyanúját.

A bevásárlást követően szétváltak. Artuzur az erőd lakóinak szemlélésével és az amazonoknak való beszólogatással töltötte az időt. Egészen addig, míg fel nem dühített egy papnőt, aki egy parancsvarázzsal elhallgattatta. Eközben Ricardo kisétált a tengerpartra, s egy alkalmas helyen elrejtett 100 aranyat tartalékként. Meggyőződve arról, hogy senki sem látta meg őt, visszament az erődbe.

20. nap a Lugasok Bőségének Havában

Már virradat előtt készen álltak az útra. Ám mielőtt elindultak volna, még gyorsan érdeklődtek a félork és a gyanúba keveredett két őr felől. Az őrök elmondták nekik, hogy utóbbi kettőt elfogták, előbbi azonban kicsúszott a kezük közül. Hőseink nem törődtek többet ezzel, inkább a Varjak Kútjára koncentráltak.

Pár órával később megérkeztek a térkép segítségével a kijelölt helyhez. A kút egy tisztáson állt, amelyet kiszáradt fák szegélyeztek. Minden fán egy-egy fehér varjú ült, összesen hét. „Vérrel juthatsz csak a Csontkirály kincsestárába.” szólt hat varjú, a hetedik pedig leszállt a kút kávájára és érdeklődve nézte a mezőre lépőket. A csapat egyik tagja megvágta a kezét, s belecsöpögtette a vért a varjú kitátott csőrébe. Miután a madár visszaült a fára, ők gond nélkül leereszkedhettek a kútba.

A kútban több lehetséges útirány tárult eléjük. Először egy fentebbi járatot jártak végig. Hadizsákmányként összegyűjtött rozsdás fegyverek és molyrágta zászlók átvizsgálásakor egy érdekes tőrre bukkantak. Ezt Ricardo elrakta magának. Később különös furulyaszót követtek, amelynek köszönhetően szembe találták magukat egy veszedelmes élőholttal. Ez volt az első csata a mélyben, s itt még fölényes győzelmet arattak, amelyet az tett igazán édessé, hogy a hajdani udvari költő szobájában némi értéket is sikerült összeszedniük. Azonban arra nem voltak felkészülve, ami ezután jött. Óvatlanul besétáltak a Csontkirály legjobb harcosaiba, akiken ember fia még nem jutott át. Véres csata bontakozott ki, amelyben négy bajtársuk – akiknek köszönhetően erre a helyre eljöttek – hősi halált halt. Artuzur és Ricardo kis szerencsével túlélték, s úgy érezték, kár lenne most visszafordulni. Egy nagyobb halálszentély felderítése után, ahol nem mertek az oltáron lévő aranytárgyakhoz nyúlni, egy csapdába botlottak, aminek köszönhetően Artuzur kis híján az életét vesztette. Ekkor döntöttek úgy, hogy visszafordulnak.

Nagy nehezen kicipelték elhullott bajtársaikat, a jobb sorsa érdemes Vigyorgó Ottomárt, Dentuszt, Rakumot és Sorint, majd pedig eltemették őket kicsit beljebb az erdőben. Ők maguk is kerestek egy védett helyet, ahol lepihentek aludni, nem kockáztatva meg az esti visszautat a dzsungelen keresztül.

21. nap a Lugasok Bőségének Havában


Pirkadat után visszabattyogtak Lagoldurma Toronyba. Ekkor még nem sejtették, milyen kiváló kalandorral bővül majd kis kompániájuk.

2 megjegyzés:

  1. Szia,

    Használtok valami háziszabályt, vagy pure KéM 1.0 szerint játszatok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az alapszabályok mellett még néhány új osztályt is használunk Lux Gábor jelenlegi kampányából, emellett a szintén általa készített Wilderlands Játékosi Füzet emberi népeit és isteneit. Így lett például a 3. játékos karakter atlantiszi dalnok. :)

      Törlés