Qunarik mindhalálig

Session II. – 2013. szeptember 20.

Játékos karakterek:

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (1. szint): Határozottan reflektáltan áll a kompánia tevékenységéhez, s nem kerget álmokat arról, hogy márpedig a jó nevében cselekednek, ennek ellenére sosincs bűntudata, végtére is valamiből meg kell élni.

Merdun, a Tal-Vashoth harcos (1. szint): Kinwulf játékosának új karaktere (a törp csak beugró példakarakter volt, s inkább egy újat dolgozott ki a folytatásra). Rég megtagadta már a qunarikat, s azóta, ha teheti, ott tesz keresztbe nekik, ahol tud. Nem az eszesebb fajtából való, de harcosnak kiváló.

Raas, az elf körmágus (1. szint): A Kör fogságából megszabadulva végre az igazi kalandok útjára léphetett, persze ez az út olykor meglehetősen rögös, a kaland során egy rosszkor jött nyílvessző majdnem az életébe került.

Rosie, a városi elf bárdtanonc (1. szint): Céljai egyre kifürkészhetetlenebbek, nem tudni, miféle merényre készül társai ellen. Az biztos, hogy kiszámíthatatlanságával könnyen képes bajba keverni a társaságot, vagy olykor akár kedvező helyzetbe hozni, mint törtért az most.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (1. szint): Tervek, szép szavak és nem várt tőrdöfések kísérik útját. A pénz és a hírnév megszerzéséhez praktikus elvek kellenek, és ő minden kétséget kizárólag rendelkezik velük.

Kinwulf, a törpe harcos (1. szint): e kalandban már NJK-ként szerepelt, s bár többször is magára hagyta a csapat, láthatóan ragaszkodik társaihoz.

Alaphelyzet:

Markham határvidékén egy kis falu, Bergheim és a nem messze lévő erőd a qunarik befolyása alá kerül. A térítésért három Kirkwallból érkezett kossith (a faj, amelyet leginkább a qunarikkal azonosítanak) a felelős, akik a helyi közösség vezetői lesznek a Qunnak megfelelően hármas beosztás szerint. Egyáltalán nem harciasak, azonban a szomszédos falu, mely erősen a Káptalan befolyása alatt áll, Kirchental lakosai folyamatosan zaklatják az újdonsült qunarikat. Markhamba is hamar eljut a dolog híre, mivel a Vörös-hágó fontos átkelőhely (lévén a másik közeli átkelő, a Szellem-hágó emberfiának nem ajánlott hely), ezért is bízza meg a Bürgermeister hőseinket, hogy szerezzék vissza az erődöt a kereskedőket zaklató qunariktól.

Fontosabb események:

-Markhamtól jó másfélnapi utat kell megtenni a Vörös-hágóig, így a kompániának az első éjszakát a vadonban kellett töltenie. Már épp húst sütögettek a tábortűz körül, s tervezgettek, mikor felfigyeltek arra, hogy valaki settenkedik körülöttük. Merdun volt az, akit bár először qunarinak néztek, tisztázta magát, s felajánlotta segítségét a csapatnak.

- Másnap reggel egy épp a reggelijét befejező kereskedőbe futottak, aki panaszkodott arról, hogy „teljesen kifosztották”. Mint kiderült a Vörös-hágón kelt át, a szurdokvárban megállították s elvették az élelmiszerek jó részét tőle, mondván arra szüksége van a közösségben. A kis emberkét láthatóan borzasztóan felháborította ez a bánásmód, s az új „adó”.

-Délre járt már az idő, mikor a keresztútnál egy csoport igen feltüzelt falusival találkoztak, akik épp egy nőt vertek halálra. A csapat egy része a fák közt közelített, a többiek az úton, ám végül nem került sor harcra, mivel a nőről kiderült, qunari. Arról azért sikerült meggyőzni őket, hogy egyelőre ne öljék meg, mert hasznos lehet a későbbiekben.

-Az útjuk egyenesen Kirchentalba vitt, ahol Serena anya, a falu papnője, s egyben vezetője fogadta őket. A nő nagyon örült, hogy Markhamből végre segítség érkezett a pogányok elleni harchoz. Mint kiderült a falusiak sikeresen rajta ütöttek a qunarikon, s lenyilaztak jópárat.

-Az este folyamán a csapat lopakodásban járatosabb tagjai megközelítették a szurdokot, s felderítették az erődöt. Visszafele pedig Bergheimot is megnézték, mivel látták, hogy égnek a gyertyák néhány néhol a kis faluban. A falusiak egy kossith nő (ő volt az Arigun) vezetésével siratták halottaikat, többek közt gyerekeket.

-Eközben a többiek elkezdték a lány, Anda kihallgatását, melyet aztán a visszatérő Tanisz folytatott, némileg bevetve vonzerejét. A lány elárulta, hogy gombát szedett a fivérei számára, mikor megtámadták, s a három kossithról is mesélt, akik megmutatták nekik a Qun ösvényét.

-Másnap Serena anyát megkérték, gyűjtessen az emberekkel mérges gombákat, hogy azt kenyerekbe belesüthessék. A terv az volt, mely Tanisz több terve közül végül a csapat számára is elfogadhatónak tűnt, hogy kereskedőknek adják ki magukat, akik többek közt kenyeret visznek délre. Elég lesz várniuk a túloldalon, mert a tőlük elvett kenyereket bizonyosan hamar elfogyasztják, s akkor könnyűszerrel elfoglalhatják a várat.

-Estére meg is sütötték a kenyereket, s felpakolták egy szekérre. Azonban lovasok jöttek az erődből, jó egy tucatnyian, jól felfegyverkezve. Igazságot követeltek, s azt, hogy Serena anya kiadja a gyilkosokat, akik ártatlanokat nyilaztak le. Ő azonban Tanisz minden intése ellenére inkább tovább szította a tüzet, ezzel pedig fölösleges vérontást előidézve.

-Hőseink nem akartak részt venni a csatában, s Rosie ötletére inkább elkötöttek néhány lovat s elvágtattak az erődhöz (Kinwulfot a szekérnél hagyták, hogy őrizze). Tanisz magával vitte Andát is, így pedig könnyen bejutottak az erődbe a qunarik barátainak kiadva magukat. Bent csak az egyik kossith volt (Arigena), meg pár íjász. Bár nem volt könnyű, de sikerült lemészárolniuk az őrséget, s átvenniük a vár irányítását. Andát bedobták a tömlöcbe, a kossith levágott feje pedig egy boroshordóba került tartósítás végett.

-Eztán átkutatták a kicsiny erődöt, Merdun és Tanisz egy láda ezüsttel, míg Raas egy nyaklánccal lett gazdagabb, melyről persze nem szóltak a többieknek. Eközben Klaus főleg a fal őrzésével volt elfoglalva, mert tartott a visszatérő qunariktól. Később aztán a többiek is segítettek a védelem megszervezésében.

-Tanisz visszatért Kirchentalba még az éjszaka folyamán, hogy megnézze, mi történt. Vérontás nyomait látta, de egyébként a települést nem pusztították el. Kinwulf is nyugodtan aludt a szekér tetején, mikor a kalandor megjelent. A törp elmondta, hogy a qunarik erőszakkal elvitték az általuk bűnösnek tartottakat, néhányan azonban meghaltak, köztük Serena anya is.

-A szekérrel visszatértek a keresztúthoz, ahol kitörték a kerekét, majd ott hagyták, hátha a qunarik ráakadnak. Eztán sietve a várba mentek.

-Arishok és Arigun az embereikkel reggel érkeztek az erődhöz, nem sokkal azután, hogy ítélkeztek Bergheimban a gyilkosok felett. Hamar kiderült, hogy elvesztették a várat, s többen is megsérültek eközben. Ám a qunarikat kemény fából faragták, s rögtön hozzákezdtek az ostrom megszervezéséhez. Álló nap dolgoztak, barikádot és ostromgépeket építettek. Végül éjszaka rajtaütöttek a váron. Azonban hőseink jól felkészülten várták őket, így hiába a kőhajító s a faltörő kos, varázslat, tűz és számszeríjak vetették vissza a támadást.

-Másnap reggel az Arishok kiállt beszélni velük, azonban Raas egy varázslattal fellökte, szabad prédává téve őt az orvul várakozó társainak. Szerelme vesztét látva rögtön kifutott az Arigun is (volt egy szerelmi szál, bár mivel nem nagyon érdekelte hőseinket a másik fél nézőpontja, így eléggé elsikkadt, csak itt a végén derült rá fény), ám őt is feldöntötte a varázsló, majd lenyilazták mindkettőt. Utolsó erejükkel még megfogták egymás kezét... Az embereik végül elvonszolták őket, bár addigra már halottak voltak.

-Később „kitörtek” a várból, s elfoglalták az ellenséges sáncot, azonban a qunarik addigra visszavonultak.