2012. február 4., szombat

A Varjak szigete III.

Játékos karakterek:

Ankrim Xirax, városi elf kalandor Kirkwall városából, aki utálja az elfeket (1. sz.)

Oswin, fereldeni kalandor, akit társai továbbra is Eldan néven ismernek (2. sz.)

Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány, aki most sem félt az ellenség útjába állni (3. sz.)

Bérencek:

Colban Ar Domnall O Redhold, az avár harcos, és testvére Nechtan, továbbá unokatestvérei Padrig Ar Tralin és Dubne Ar Colban (természetesen ők is a Redhold klánból).

Blake és a kutyája a tábor őrzésében segédkezett.


A hetedik nap hajnalán egy különös figura közelítette meg hőseink táborát. Éhes volt, egész éjszaka menekült. A kalózok fogságába esett a Kirkwallból délre vivő útján, azonban a szigetre érve sikerült megszöknie. Azóta bolyongott a sűrű, sötét erdőben. Amikor meglátta a tábortüzet, s hogy mindössze két őr őrzi a tábort, úgy döntött szerencsét próbál. Az egyik avárhoz lopakodott, s az nem vette észre, annak ellenére, hogy Ankrim Xirax jobbján egy zörgő pengesor található, mellyel harcban nagyobb sebeket tud ejteni. (Eme érdekes szerkezet a játékos kívánsága volt, leírása alapján a következő statisztikát osztottam rá: 4 SP a Lethal Blow, -3 a lopakodásra.) Eztán fegyverrel kényszerítette a fickót, hogy mutassa meg, hol tartják az élelmet. Az avár erre a partra húzott hajóhoz vezette a férfit.

A halk suttogásra bár nem figyelt fel a másik őr, azonban felébredt rá Scarlet és Oswin. A kalandor először azt hitte, a pagonyelf nő tért vissza bosszút állni, azonban a kérdésére válaszoló férfihang megcáfolta vélekedését. Ankrim elmondta, hogy nem akar bajt, csak ételt, hogy bosszút állhasson az őt elrabló kalózokon. Oswin erre eltette a kardját, azonban nyilvánvaló gyűlölete csak akkor csillapodott, melyet az elfek iránt érzett, mikor az idegen elf, aki a nevét sem volt hajlandó elárulni, nem túl nagy szeretettel nyilatkozott az elfekről. A felkelő nap fényében aztán reggelizés közben folytatódott az ismerkedés.

Oswin képtelen állítása, mi szerint elrabolták a szolgáját a kalózok, bizalommal töltötte el Ankrimot, azonban nem várt kérdéseket is feltett. Végül Scarlet Robe mentette a helyzetet egy mesével arról, hogy Oswin (azaz Eldan) kártyán vesztette el szolgáját, s a kincseit (a kincsek mértéke a kaland előrehaladtával említésenként egyre növekedett).

Ezek után gyalog indultak a világítótoronyhoz, s délről, egy magaslatról bizonyosodtak meg róla, hogy nincs az öbölben a kalózhajó. Ankrim a fogságában szerzett információkat, mi szerint a kalózok a világítótorony alatti kazamatákban fészkelnek, megosztotta a többiekkel. A torony déli oldalán volt egy lépcsősor az ajtajához, másik oldalon pedig egy terasz (később észrevették, itt is van egy ajtó). Mozgást nem láttak. Két avárt küldtek át a túlnan elnyúló sziklákhoz, melyeknél romokat lehetett látni, egyet az öböl bejáratánál, egy másikat pedig a toronnyal szemben. Az avárok sikeresen átértek, annak ellenére, hogy két kalóz is megjelent a teraszon. Azonban nem voltak túl figyelmesek, az egyik rumot ivott, a másik meg dolgát végezte, aztán vissza is mentek. Kis idő múlva visszatértek hőseinkhez az avárok, s jelentették, hogy a túloldali magaslaton egy ráccsal lezárt akna van. Nagyon mély, nem tudni pontosan hova visz. Azonban a kalandozók feltételezték, hogy a kazamatákba juthatnak ott.

Most tehát mind elkezdtek lopakodni a világítótorony mellett, amikor is hirtelen egy kalóz jött ki a teraszra, hogy könnyítsen magán, ám ekkor megpillantotta Oswint. Mielőtt azonban elkiálthatta volna magát, vagy bármi mást tehetett volna, Ankrim Xirax a számszeríjával keresztüllőtte a férfi torkát. Eztán az elf felmászott a teraszra, s ledobta az avároknak a testet, hogy azok kicsit távolabb elrejtsék. Ezután felmásztak a teraszra, majd megvizsgálták az aknát, s az azt lezáró rácsot. Ezt Ankrim megpróbálta feltörni, azonban nem sikerült neki. Végül Scarlet feszítővasával oldották meg a problémát.

Ekkor azonban meghallották, hogy valakik kiabálnak: „Paul! Paul!” Két kalóz állt a teraszon, s onnan hívták a társukat. A csapat tagjai a domb másik oldalán gyorsan elfutottak a sziklák közt a cserjésig, miközben Ankrim egy szikla mögé, Oswin meg közvetlenül az akna fala mögé bújt el. Aztán Oswin visszakiáltott nekik, megpróbálva utánozni egy olyan ember hangját, akit csak látott, de sosem hallott: „Itt vagyok. Gyertek ide, találtam valamit.” A kalózok bevették, mert elindultak az akna felé. Amint odaértek Oswin támadásba lendült, az egyiket, majd a másikat is megsebezte, aztán egy újabb mozdulattal végzett a közelebbivel, míg a másikat Ankrim lőtte át.

Ezután meggyőződtek az akna mélységéről kötélhez kötött kővel (20 yard). Az avárok fogták a kötelet, s úgy engedték le egyik társuk. Ő magával vitte Scarlet lámpását. Leérve visszajelzett, hogy tiszta a terep, ekkor utána indult Ankrim, aki azonban mászás közben megcsúszott, s leesett. Szerencsére azonban nem történt komolyabb baja, zúzódásokkal megúszta. A többiek könnyedén lemásztak, az utolsó a rácshoz kötötte a kötelet. A terem, ahová értek igencsak nagy volt, azonban nem sokkal volt magasabb, mint egy megtermett ember. Két hosszú faasztal állt a helyiségben, keleten fémajtó, nyugaton pedig faajtó vezetett ki belőle. Miután hőseink meggyőződtek arról, hogy a fémajtó zárva, a faajtón folytatták az útjukat a kazamatákban.

A következő teremben az egyik ajtó felől beszélgetést hallottak. Az avárok betörték az ajtót, majd berontottak a terembe, mely a börtön őrhelyéül szolgált. Véres küzdelem vette kezdetét. Ekkor hangzott el az egyik kalóz részéről, aki rárontott Oswinra: „Nem tetszik az arcod.” Mire aztán hősünk válaszolt: „Nekem sem a tiéd.” S kardjával sebet ejtett rajta. Hőseink túlereje hamar legyűrte a hat kalózt, ketten meg is adták magukat. Ekkor elkezdték kikérdezni őket. Annyit sikerült megtudni, hogy a többiek többen vannak, mint amennyit a kalóz meg tud számolni a kezén. A cellákban volt még egy kereskedő s a felesége, egy fiatal húszas éveiben járó nő. Oswin vallatás során a még életben lévő kalózt (a másikat megölték közben) megpróbálta meggyőzni egy személyes ajánlattal: „Mielőtt meghalsz még boldog lehetsz.” utalva ezzel a nőre a cellában, de erre a kalóz csak annyit felelt: „Te ennyire beteg vagy?” Így hát őt is megölték. A kereskedőnek azt mondták, hogy majd visszajönnek értük, egyelőre nem engedhetik ki őket. Elég sokáig tartott meggyőzni őt…

Kis idővel később ráleltek egy barlangteremre, melynek végében víz állt. Hőseink rájöttek, ez nem a hálókamrákhoz vezető út, amit keresnek. Az egyik elfogott kalóz ugyanis elmondta, hogy a kulcs a nagy fémajtóhoz a kapitány szobájában van. A terem azonban nem volt üres, így Oswin ismét utánozta Paul, a kalóz hangját, hogy ne  keveredjenek fölösleges harcba, s miután meggyőzte a teremben dolgozó embereket, hogy nem kell az ajtóhoz siessenek (mely nem látszott a terem belsejéből, mivel egy kis folyosó végén volt), csak kicsit rosszul van. Szerencséjükre sikerrel járt. Így aztán a másik irányt derítették fel.

Egy folyosót találtak, melynek jobb oldalán ajtók álltak, összesen három, végében pedig egy negyedik, mely mögül halk kobozzene szűrődött ki. Végül a legelső ajtón nyitottak be, melyet a kalózkapitány boszorkánymesterének szobájaként azonosítottak. A helyiségben könyvespolc, íróasztal, ágy és egyéb berendezési tárgyak voltak. Oswin lépett be elsőnek, s észrevette, hogy egy bukódrót védi az ajtót. A drótot egy csengőhöz kötötték, így könnyen zajt csaphattak volna. Scarlet és Ankrim követték a kalandort, s elkezdték átkutatni a szobát. Az íróasztal fiókjában egy csapdát fedeztek fel, savas csapdát, de nem tudták, hogy az iratok megsemmisítésére szolgál vagy a feltörő személy ellen. Soká tanakodtak, hogyan nyithatnák ki…

Oly soká, hogy egy kalóz lépett ki a folyosó végi szobából, s elkiáltotta magát, amint meglátta a vele szemben ácsorgó avár harcosokat. A folyosó szűk volt, így nem alakulhatott ki szokványos csata. Tucatnyi kalóz érkezett, s végül a vezérük Bika is megjött, de nem tudtak felülkerekedni hőseinken s bátor bérenceiken. Scarlet a csata felénél az élre állt, s védelmezte a mögötte állókat, hiszen ami sebzést szenvedett, elszívta másoktól. Ankrim is próbálta védeni, akit csak tud, de végül maga is erősen legyengült, míg Oswin a teremből íjászkodott, majd közelharcolt, de semmiképp sem próbált a csata sűrűjében elveszni. A kalózok hamar rettegni kezdtek a boszorkánytól, de jobban féltek a Bikától, a kapitány jobbkezétől. Azonban a csata menetét sem Bika, sem a hátukba kerülő – a vizes teremből érkező – kalózok nem változtathatták meg. Igaz, az egyik avár elesett, de a hőseink életben maradtak, s még Bikát is sikerült elfogniuk két társával egyetemben.


A játékot itt fejeztük be, mivel az utolsó csata igencsak elhúzódott, s már 22:30 felé járt az idő. A session kifejezetten jó volt, rengeteg dolog történt, s az új játékos is remekül beilleszkedett. :)

1 megjegyzés:

  1. Visszaolvasva durvábbnak tűnnek Oswin tettei, mint játék közben. A beszámolót jó volt újraolvasni :)

    VálaszTörlés