2012. február 18., szombat

A Varjak szigete IV.

A most következő játékbeszámoló két játék rövid leírását tartalmazza. Egyrészt igencsak összetartozónak vélem a két játékülést, másrészt ez egységes zárását adja a szigeten való kalandozásoknak. Az első játékon Oswin játékosa nem tudott részt venni, a következőn pedig Ankrimé. Többek között Oswin ezért maradt ki a szörnnyel való harcból, Ankrim pedig ezért nem tudott beleszólni az események későbbi alakulásába.

Játékos karakterek:

Ankrim Xirax, elf kalandor (2. szint)

Oswin, fereldeni kalandor (3. szint)

Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány (4. szint)

Bérencek:

A három életben maradt avár, akik Colban halála után is folytatták hőseink mellett a harcot, továbbá két kalóz, Will és Bill, akik életüket féltvén álltak át. No meg Blake és a kutyája.


Legutóbbi játékunkat ott fejeztük be, hogy hőseink legyőzték a kalózokat. Hárman maradtak életben a gazfickók közül, két egyszerű kalóz, továbbá az őket vezető alvezér, a Bika. Ankrim megpróbált minél több információt kiszedni a Bikából, azonban azon kívül, amit már amúgy is sejtettek, nem mondott semmit. A kínzásba pedig hamar belehalt a már amúgy is igen legyengült férfi.

A két másik kalóz Will és Bill sokkal közlékenyebbnek bizonyult, sőt, kis unszolásra csatlakoztak hőseinkhez, s elvezették őket a raktárhoz. Persze előtte még hőseink felderítették a folyosón található többi szobát, továbbá a varázsló íróasztalát is feltörték. A fiókban különböző papírosokat találtak, gyors átnézés után Scarlet igen hasznosnak vélte őket, ugyanis különböző varázslatok leírásait, s két rituálé részletes útmutatóját fedezte fel bennük. Ankrim még egy hosszúkás dobozt is talált, melyben egy aranylátcső volt rúnákkal. Ezen kívül magukhoz vettek még egy nagy és értékesnek tűnő falitérképet, meg rumosüvegeket és söröshordókat.

Eztán mentek a raktárhoz, ahol feltöltötték tegezeiket nyilakkal, majd a titokzatos leláncolt vasajtóhoz mentek, mely mögött egy lépcső vezetett mélyebbre. Oswin itt maradt az eddig szerzett zsákmánnyal, a többiek pedig letekerték a láncot, majd elindultak lefelé. Lent egy olyan terembe kerültek, melynek északi falából egy ajtó vezetett tovább, délkeleti sarka pedig egy barlangban folytatódott. Willt és Billt beküldték az ajtón túli terembe, ahol megnyílt alattuk a föld, s Bill leesett. Will sikeresen félreugrott, de teljesen összetört, mikor látta a barátját meghalni. Ugyanis Billt felfalta egy ocsmány szörny. Az életben maradt kalóz kimenekült a teremből. Ankrim egy üveg rummal próbált lelket önteni belé, de Will teljesen kikészült, így kénytelenek voltak otthagyni, míg felderítik a barlangi részt. Itt egy tavat találtak, melynek különösen fodrozódott a felszíne, majd hirtelen csápok nyúltak ki belőle. Ijedten menekültek vissza a lépcső felé, azonban sikoltás harsant, s mire visszaértek egy óriási pofával és három csáppal hadonászó döghússzagú szörnyeteg várta őket.

Rálőttek, de a bestia mintha meg se érezte volna rárontott a kompániára, s csápjaival megragadta Nechtant (aki Bika páncélját felvette magára még korábban), s összeroppantotta, mintha csak aprócska gally lenne, majd a szemközti falhoz vágta. Eztán az egyik rumos üveget vágták hozzá, majd Scarlet tüzet lőtt a szörnyre. Ezt már megérezte, s Scarletre támadt, de közben nem feledkezett meg az egyik avárról, Padrigról sem, akinek testét halálra zúzta csápjaival. Ankrim eközben igyekezett a szörny hátába kerülni, hogy helyzeti előnyhöz jusson, majd sikerült is levágnia a szörny egyik csápját. Scarlet Robe varázslattal fosztotta meg a következőtől, s innen már egészen könnyű dolguk volt. S bár Scarlet egészen legyengült a csatát követően, sikerült felülkerekedniük, s végül a harmadik csápot levágva végezni a szörnnyel.

Oswin eközben fent hallgatózott. A csatazaj már-már aggasztani kezdte, de aztán megkönnyebbült, mikor felértek társai. Igaz, igencsak megfogyatkozva. Hőseink a két elesett avár testét felhozták a szörny ocsmány pofázmányával együtt, amit Dubne haza szándékozott vinni, bizonyítván elesett rokonai és a saját bátorságát.

Oswin és Scarlet eztán megegyeztek, hogy most már csak a biztos kincseknek szentelik az időt, s nem kockáztatnak a lenti helyiségekben. Felderítették a világítótoronyba vezető utat, majd az eddig gyűjtött holmikat ide hordatták Dubnéval, míg ők visszamentek a cellához, ahol a kereskedő és felesége raboskodott. Kiszabadították, majd elkísérték őket Dubnéhoz, aztán elküldték mindkettőt a hajóhoz az avárral. Persze cserébe cipekedniük kellett.

Eztán visszatértek abba a terembe, ahol lemásztak, s szemügyre vették a nagy fémajtót. A Bikától elszedett kulcs illett a zárba. Hamar kinyitották hát, s rövid séta után elértek a kalózok rejtekébe: nagy barlangterem volt, tele műtárgyak tömkelegével: szobrok, festmények; aztán ládák, tele üvegekkel: óborok és ízletes rumok, halmokban álltak még ott ruhák, díszesebbnél díszesebbek, s egy nagy kőláda a terem végében. Kulcslyukat nem láttak rajta, s csak faragások voltak az elején. Megrémítette őket, így inkább nem nyúltak bele. Ezért hát a ládákat nézték át. Találtak is két ládányi arany-, s egy ládányi ezüstékszert. Ennek nagyon megörültek, így hát ezeket vitték magukkal.

Késő délutánra értek a tábor közelébe, ekkor Ankrimot elküldték, hogy fusson el oda, s küldje vissza Blake-et és Dubnét. A kincseket ezalatt elrejtették, hogy majd visszafele elviszik ezeket is. Mikot megjöttek a társaik visszamentek a kalózok kincstárához, s több láda bort és rumot hoztak magukkal, továbbá nyolc rend igen drága öltözetet.

A hajóhoz teljes sötétségben értek már vissza, s kimerülten heveredtek le pihenni. Dubne még azért három máglyát rakott, s elégette rokonait ősi szokás szerint, megadva nekik ezzel a végtisztességet.  

A nyolcadik nap reggelén a dagállyal elindultak dél felé. Scarlet Robe nem lelte meg, amiért jött, de már túl soknak vélte a veszteséget, s nem akart több életet kockáztatni egy ősi könyv miatt, ami pusztán csak egy lépés a Sárkányszem felé vezető úton. Talán máshogy is sikerülhet a nyomára bukkannia. Oswint pedig egyáltalán nem zavarta Scarlet döntése, úgy vélte, elég egyelőre az a vagyon, amire szert tettek. Így végre belevághatnak az üzletbe, amit Scarlettel Robe-bal már kiterveltek: bordélyházat nyitnak Danfordban, ahol elf szajhákat futtatnak majd…

7 megjegyzés:

  1. Érdekes történetek lettek már lejátszva. Egy ideje már olvasom a blogot, és nagyon tetszik, csak így tovább.
    Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy erre a szigetre azért még előbb-utóbb visszajönnek a kalandozók.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! :) Örvendek, hogy tetszik a blog.

    Nos, sosem lehet tudni, hogy újra elmennek-e a szigetre (bár nem valószínű), én már abban sem voltam biztos, hogy Danfordra visszatérnek. A játékosok kiszámíthatatlanok. :)
    Mindenesetre későbbi terveim közt van a sziget modulként való publikálása is. Meglátjuk.

    Addig is ajánlom a Szemes Árnyait, ami elvileg hamarost napvilágot lát LFG.HU-n. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Szemes Árnyait már várom. Mondjuk elolvastam az összes eddigi beszámolót, úgyhogy képben vagyok. De azért lehet, hogy én is lemesélem a csapatomnak. Talán márciusban tudjuk folytatni a tavaly megkezdett sztorit. Addig is marad ezerrel a Pathfinder játékosként és mesélőként is.

      Törlés
    2. Ó, nagyon örülök. :) Remélem, használható anyag lesz.
      Ha lemeséled a modult, akkor légyszi mindenképp írj a tapasztalataidról.

      Törlés
  3. Nagyon élveztem a játékot; remélem, mihamarabb folytatjuk. Túl kéne adni a sok zsákmányolt holmin :)

    VálaszTörlés
  4. Szeretem ezeket a játékbeszámolókat, hangulatosra sikerednek mindig!
    Játékidőre mennyit ölelt fel ez az etap?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Hm... Jó kérdés. Az egyik rövidebb volt, a második sem olyan hosszú. A kettő együtt meg minimum 8-9 óra, de pontosan sajnos nem emlékszem.

      A sessionök játékideje egyébként elég változó.

      Törlés