2010. november 22., hétfő

Nosztalgia: Az első játék

Úgy gondoltam, hogy közzéteszem az első Szirtvár játékom beszámolóját itt a blogomon is. A többit nem fogom felrakni ide, hisz mind olvasható az RPG.HU-n a TSR-archívumban. Ott ez is kicsit hosszabb volt, hisz a végére raktam egy kis elmélkedést. Itt csak a játékbeszámoló részét közlöm.
Ekkor még nem a Kazamaták és Kompániákat használtam, hanem az ODnD-t ugyancsak Solaron korai fordításában.


Játékos Karakterek:
Boldizsár, aki Bátorként mutatkozott be mindenkinek, de mint kiderült, igencsak bátortalan, s hamar elnyerte a Beszari nevet. :)
Barabás, a harcosként funkcionáló tünde, aki nem volt túlzottan szószátyár, de hősiesen küzdött.
Buzogányos Béla, a pap, akinek két buzogánya is volt, de sajnos ez sem volt elég…


A három kalandozó Szirtes városkájának fogadójában iszogatta sörét, mikor beszaladt a fogadóba egy magas, szőke ifjú. Mint kiderült, a fogadós lánya eltűnt. (pedig szegény jó urunk épp a születésnapját ülte volna meg, s igen jó kedve volt), ráadásul nem ő volt az első, minden holdtölte előtt eltűnt az utóbbi időben egy szűz. E híreket Ferencz hozta, aki állítása szerint szívszerelme volt a leányzónak, de mint kiderült a fogadós másnak szánta a lányt. Ferencz azonban égett a vágytól, hogy bebizonyítsa ő a legrátermettebb. /Később kiderült, hogy a fogadós nem véletlenül nem szerette Ferenczet, hiszen fiának halálát is neki tulajdonította, ugyanis, mikor gyermekek voltak, felmentek ketten, a két barát, Szirtvárba, s a fogadós fia játék közben beleesett a vár kútjába./
Szó mi szó, kalandozóink, nem kis meggazdagodási szándékkal, támogatásukról biztosították a hősszerelmest. De nem csak ők, hanem egy addig sarokban meghúzódó ifjú harcos, Aba, is jelentkezett. Három parasztot is sikerült megnyerniük az ügynek, így egy egész nagy csapattal keltek útra.
Amikor felértek a várhoz körbenéztek, először megvizsgálták a kutat, majd később az Ótorony nevezetű, leginkább épségben lévő tornyot. A toronyban találtak egy lefele vezető csigalépcsőt. Így történt, hogy először aláereszkedtek Szirtvár katakombáiba. Először megküzdöttek néhány óriáspatkánnyal, majd a kutakodás során egy szobor rubinszemeit Boldizsár kivájta, s így megsebesült a kicsapódó sárkánytűztől. Egy titkos ajtót is sikerült kinyitniuk, de nem ereszkedtek alá a lépcsőn. Ezután küzdöttek még pókokkal, ahol a három paraszt mind egy szálig elhullt. Az ő lelkükért Béla mondott egy imát, majd felgyújtották őket. Eztán egy újabb csapat patkányba futottak bele. De ez kevésbé izgalmas, mint a rejtvény, melyet egy szobor talapzatára írtak. Ezt, hiába törték a fejüket, nem sikerült megfejteniük. De nem csak ez nem sikerült, hanem a leányt sem találták meg. Sikertelenségük után vissza is tértek Szirtesbe, az úton valahol azonban elhagyták Ferenczet, ám mindezt csak reggel vették észre.
Másnap az eltűnt leány jövendőbelijét keresték fel. Karvaly, az egyház adószedője nem más volt, mint maga a város főpapjának, Vászolynak, az unokaöccse. Először a főpaphoz mentek, aki elmondta, hogy unokaöccse Árpádnál, a város szélén élő gazdánál van. A csapat pipázva talált rá a két férfire, akik elmondásuk szerint épp egy mentőakciót terveztek. Kalandozóink nekik is felajánlották segítségüket, így Karvaly melléjük adta négy emberét, míg Árpád két nevelt fiát küldte el velük. Így indultak hát el másnap délelőtt a második expedícióra. Egy teremben akadtak Ferenczre, akit elfogott a teljes téboly, arcát körmeivel szinte felismerhetetlenségig kaparta, szemei vérben forogtak és félrebeszélt. Amíg azon tanakodtak hőseink, hogy mit csináljanak vele, rájuk rontott egy kisebb csapatnyi ork. Véres küzdelem vette kezdetét, melyben először Szikár, Árpád egyik fia vesztette életét, majd pedig Buzogányos Béla. Ketten Karvaly embereiből pedig halálukat látván menekülni próbáltak, de messze nem jutottak, így a sarokban kuporodtak le és reszkettek. Mindezen nehézségek ellenére sikerült felülkerekedniük az orkokon, így folytathatták útjukat. Eljutottak a hatalmas borospincébe is, ahol goblinok kerítették be őket. A csata igazán reménytelen volt, így Boldizsár menekülőre fogta, s behúzta maga mögött az ajtót. Hamarosan elesett László is, Árpád másik fia, s egy kivételével Karvaly összes embere (ő méltán kapta meg a Tökös nevet). Barabás és Tökös ketten megölték és megfutamították a maradék goblinokat, s dühösen indultak Beszari Boldizsár után (s közben felgyújtották a holttesteket, mert hallottak egyet s mást a megelevenedő holtakról…).
Boldizsár gyorsan vett magának sisakot… többet is… Majd a fogadóban elpasszolt egy rubint az ott pihenő kereskedőnek, Csencselnek, mindezt úgy, hogy annak emberei jól lássák ezt. Nem volt nehéz követővé tenni őket ezután a nagy haszon ígéretével, de persze a száz arany sem maradt el. :) A három harcos (Róbert, Kelemen és Gedeon) kellő erőfölényt jelentett Boldizsárnak, hogy kibéküljenek Barabással és Tökössel. Végül a hátsó ajtón távoztak, ugyanis a főpap emberei keresték őket, mivel híre kelt, hogy igencsak megfogyatkozva tértek vissza, s a lány sehol. (A fogadót a fogadós unokaöccse vezette, mert az teljesen maga alatt volt, így ő nem kérhette számon őket.)
Sietve hát visszamentek Szirtvárba, hogy mentsék, ami menthető. Most a lakótorony maradványai közt akadtak egy lejáróra, innen jutottak le a korábban már felfedezett boros pincébe, igaz a másik oldalába. Egy titkos ajtó segítségével átjutottak egy folyosóra, amiről kiderült, hogy korábban jártak már ott, majd hangokat hallottak. Sikerült elrejtőzniük a szobában, ahol korábban a pókokkal küzdöttek. Így aztán az érkezők csapdába estek. Ezek nem mások voltak, mint banditák, akik Káoszt szolgálják. Az egyiket sikerült lefegyverezni és elfogni, tőle tudták meg, hogy náluk a lány és koboldok őrzik, míg nem lesz holdtölte, hogy feláldozzák. Ezután elvezette őket oda. (A fickó enyhén őrült volt, végig nevetett s arról beszélt, hogy ők is részei az áldozatnak…) A kis csapat megküzdött a koboldokkal, melyek a lányt őrizték, majd az eszméletlen szépséggel futólépésben távoztak. (Közben megfeledkeztek az elhalálozott Tökös holttestéről…) A nagy rohanásból az lett, hogy eltévedtek, de hihetetlen szerencséjük lévén a régi raktárhelyiségben, ahová betévedtek, találtak egy feljárót.
Eztán fejenként 20 arannyal jutalmazta őket a főpap, mikor visszavitték a lányt, de valószínűleg a fogadós sem lesz hálátlan hozzájuk…


3 megjegyzés:

  1. Komoly a történet, nekem csak azért tetszett, mert "heppiend" lett a vége. :)

    VálaszTörlés
  2. Igyekeztem, hogy a következő "Modoros Találkozások"-ba bekerüljek. :P

    VálaszTörlés
  3. Nem jó, nem elég beszédes a neved :)

    VálaszTörlés