2010. november 27., szombat

Az elátkozott kastély I.

Pénteken sor került az első játékülésre. Az időkeret kicsinykét szűk volt, de igyekeztem a karaktereket befolyásoló események menetét ehhez igazítani. Mint az lenni szokott, a játékosok képesek voltak igencsak meglepni döntéseikkel. :)


Játékos Karakterek:
Kopasz Gromwell, 3. szintű harcos, magas, kopasz férfi, akit csak a pénz mozgat, no meg a nők...
Sromm, 3. szintű elf barbár, akit elmondása szerint a szülei kitettek, majd egy farkas és egy medve nevelt. Sőt, tíz esztendősen megölte „nevelőszüleit”, hogy bőrükből ruhát készítsen magának. Azóta is azt hordja...
(És Névtelen, a varázsló, aki végül mégsem tartott a csapattal, de később még megjelenhet.)

Gromwell és Sromm majd egy hónapja eltűnt barátjuktól, Dariontól, kapott egy üzenetet, mely igencsak szűkszavú volt, mindössze annyi állt benne: „Megtaláltam, amit kerestem. A segítségetekre van szükségem. Jöjjetek Komortóba!”
Így hát rögtön el is indultak, s három nap alatt meg is tették a Dal Karnakból Komortóba vezető utat. A településhez érve azonnal szóba elegyedtek a kaput őrző ifjúval, aki útba igazította őket a fogadó felé. A fogadós ismerte Dariont, hiszen nála szállt meg, s arról is beszélt, hogy Gastonnal, a bajkeverő vadásszal látta utoljára. Amikor Gaston felől kezdtek el kérdezősködni, a Tavi Tündérhez címzett fogadó tulaja lehalkította hangját, s elmesélte mi történt tegnap este: Gaston, miután visszatért a Suttogó erdőből, ahová Dariont kísérte, összeverekedett Wornikkal, az ifjú vadásszal, akinek a menyasszonyát megkívánta. Wornik nem hagyta magát, de a verekedésben igencsak alulmaradt. Gastont végül sikerült lefogni, nehogy megölje a szerencsétlent, erre ő sértetten ás átkozódva kilovagolt az éjszakába.
A kalandozók eztán Wornikot látogatták meg, akiről megtudták, a kovács melletti kék ablakos házban lakik. Az anyja bekísérte őket, majd meg is kínálta jóféle pálinkával. Wornik jól láthatóan nagyon megsérült. Elmesélte, hogy ő is felajánlkozott a barátjuknak mint vezető, de végül balszerencséjére Gaston mellett döntött, aki nem csak hogy nem tisztességes, de úgy hírlik, a Lápban tanyázó banditák vezére is egyben. Azt is megtudták tőle, hogy Darion a vidék múltjáról érdeklődött a legtöbbet. Eztán elküldte őket Öreg Nanhoz, aki majd mesél nekik.
Egy fiatal, csinos leányzó nyitott ajtót, aki azonnal elvezette őket a nagyanyjához. Gromwell bepróbálkozott a lánynál, de ő könnyeden hárította a bókokat. Mint viselkedéséből sejthető volt, a korábban itt járó Darion már meghódította. Öreg Nan hosszan mesélt a vidék történelméről, főleg azokat a részleteket emelte ki a Srommék kérésére, melyek Darionnak felkeltették az érdeklődését. Megtudták, hogy hajdan két hercegi család élt a Naril két partján. Északon a Windornok, míg délen a Sylbydornok. Viszálykodásukban sokan meghaltak, mígnem a Sylbydornok megölték az egyik Windorn örököst. Ekkor Windorn herceg elhatározta, egyszer s mindenkorra kiírtja riválisát, s alkut kötött egy boszorkánnyal. A Sylbydornok kastélyát a megáradt patakok és a földcsuszamlással meginduló sár elöntötték, itt alakult ki a ma Lápként ismert terület. A család tagjait s szolgáit többé senki sem látta. Annyi bizonyos, gonosz lények járják a sokszor ködbe burkolózó területet. Windorn herceg gőgjében megfeledkezett az ígéretéről, s elzavarta a boszorkányt, mikor az legközelebb eljött hozzá. Az megharagudván reá, elátkozta őt és háza népét, hogy sose legyen nyugodalma, az erdőt pedig sötétté s gonosszá tette, hogy szenvedjen mindenki, ki a hitszegő földjére lép.
Megköszönték a történetet, s rövid szóváltás után távoztak Öreg Nantól. Ekkor már késő délutánra járt, nem óhajtottak a fogadóban éjszakázni, így hát visszamentek az öregasszonyhoz és unokájához, de nem nyertek bebocsájtást. „Öreg Nan már alszik, ha újabb meséket akartok hallani a múltról, gyertek vissza holnap.” Eztán elbaktattak Dorn templomához. Celestyr, az isten papja, befogadta őket, Gromwell a papi lak vendégszobájában, míg Sromm (kérése szerint) a ligetben éjszakázhatott. Másnap reggel elköszöntek s útnak indultak.
Miután elhaladtak a szántóföldek mellett, beértek a Bozótosba. A keresztútnál, miközben azon gondolkoztak, merre menjenek, a Suttogó erdőbe vagy a Lápba, hirtelen elébük lépett egy fickó s kaján vigyorral az arcán a következő kérdést intézte hozzájuk: „Hallottatok már a vámról?” Ezt rövid szóváltás követte, majd Gromwell kardjával megrohamozta a fickót s egyből ketté is vágta. Ekkor két rabló ugrott elő a növények közül s vetette magát a rohamozóra. Srommot pedig íjászok kezdték el lőni. Rövid, ám igen heves harc bontakozott ki. Sromm bevágódott a bokrok közé és levágta az egyik íjászt, miközben a másik íjász célt tévesztve egy társát lőtte le. Ekkor megfutamodtak. Az egyik menekülőt, Sromm, a barbár érte utol. Őt foglyul ejtették, míg a másikkal Gromwell parittyája végzett.
A fogoly fejére egy zsákot húztak, s úgy kezdték el vallatni. Miután megfenyegették, levágják az ujját, bevallotta, hogy a Vámoltató Cimborák tagja, s a rejtekhelyük a Lápban van, egy régi rom pincéjében.  Gromwell ezután rávette, hogy vezesse el őket oda. Útközben pedig elhitették vele, hogy valójában be akarnak állni a bandába. Így megegyeztek abban, hogy azt mondják, egy karaván zsoldosai végeztek a többiekkel, s Madarat, az aranymosolyú bandita így mutatkozott be, ők mentették meg.
A fészekben tucatnyi bandita fogadta Gromwelléket. Gaston egy ideig faggatta őket, majd belement, hogy csatlakozzanak a bandához. Az eddig is tartó ivászat, most új lendületet vett, az újdonsült banditákat is állandóan kínálták, s ha kiürült a poharuk, azonnal töltöttek nekik. Gromwell azonban észrevette, hogy Gaston csak keveset iszik, s így ők ketten is csínján bántak az borral. Miután mindenki elaludt, Sromm Gaston mögé lopózott, míg Gromwell az ajtóhoz legközelebb heverőknek kezdte el eltörni a nyakát. Hárommal végzett, mire Sromm is hirtelen mozdulattal eltörte volna Gaston nyakát, azonban ő gyorsabb volt, s megragadta az elf barbár kezeit. Eztán előrevetette magát, majd megfordulva előrántotta karját. Sikerült is megsebeznie Srommot, de nem sokkal később Gromwell hátba szúrta kardjával. Ketten még harcoltak egy ideig, a többiek azonban túl részegek voltak, alig bírtak felkelni... Ám amikor Gromwell kinyilvánította, hogy ő az új bandavezér, és megkegyelmez azoknak, akik mellé állnak, ez a két bandita is letette a fegyvert. Eztán mivel Gaston a zsákmány tíz százalékát adta nekik, s emellett megengedte, hogy annyit ihatnak, amennyit tudnak, Gromwell húsz százalékot ígért és kétszer annyi ivászatot, mint amennyit meg tudnak inni.
Csak ezután jutott eszükbe, hogy jobban jártak volna, ha kikérdezik Gastont. Szerencséjükre azonban találtak egy levelet Gaston zsákjában, melyet maga Darion írt. Hogy ebben mi áll, arra csak a következő alkalommal derül fény...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése