Ezúton szeretném megköszönni Narmornak a mesét, és Daninak, hogy olyan különleges karaktert alakít, mint Sromm, a barbár elf. Az első alkalom kiváló bevezető volt, megismertük a környék múltját, néhány helybélit, és még a mesélő meghökkentésére is maradt időnk :) Következzék Gromwell beszámolója.
Stromm és jómagam már jó ideje tartózkodtunk Dal Karnak városában, ám ez - hiába a város nagysága - cseppet sem volt kedvünkre való. Ezért is örültünk meg annyira, amikor Dariontól levelet kaptunk, hogy azonnal induljunk Komortóba. Bár akkor még nem sokat tudtunk a környékről, barátunk segélykérése és a romantikus vadvidék ígérte kalandok együttes ereje nem hagyott más választást - másnap fölszerelkezve indultunk útnak.
Három nappal később el is értük Komortó kicsiny faluját, ahol utunk először a fogadóhoz vezetett. A fogadóstól megtudtuk, hogy Darion egy Gaston nevű rossz hírű vadásszal indult a Suttogó erdő felé, ahonnan azonban csak a vadász tért vissza. Az ő holléte felől érdeklődve azt is elmondta,hogy tegnap összeverekedett egy helybélivel, Wornikkal (azt hiszem, a menyasszonya miatt, vagy valami ilyesmi).
Worniknál tiszteletünket téve kiderült, hogy azt beszélik, Gaston a Lápban megbúvó banditák vezére, valamint hogy Darion rendkívül sokat érdeklődött a vidék múltjáról Öreg Nannál. Srommal úgy döntöttünk, őt is meglátogatjuk.
Szép arcú hölgyemény nyitott ajtót, s bár láthatóan tetszettek neki bókjaim, beismerte, hogy Darion már meghódította a szívét (De hogy ez kit érdekel? Mindenesetre lesz némi elszámolni valónk, hiszen nem először koppanok nőcsábász természete miatt).
Öreg Nan rettentő sokat mesélt, aminek a felére sem emlékszem, és még annyira sem voltam kíváncsi. Mindenesetre megtudtuk azt, hogy régen két nemesi család uralta a környéket, akik közül az egyikük kastélyát a Lápban, a másikukét a Suttogó erdőben találni - mindkettő ugyanazon boszorkány átkától (Nan is bizonyára ismer egy-két átkot, elvégre volt ideje tanulni). Az éjszakát Dorn papjának lakjában töltöttem, míg Sromm barátom - hisz tudják milyen barbár - a templom kertjében.
Másnap a kereszteződés felé tartva azon tanakodtunk, hogy a Suttogó erdő felé vagy a Lápba induljunk el, amikor néhány bandita támadt ránk. Rövid küzdelem után az egyetlen túlélő gazembert Sromm elkapta, akit ki is vallattunk. Kiderült, hogy a banditák rejteke a Lápban van, bennem pedig furcsa gondolat támadt: valahogy ki kellene fosztani őket.
Gyanúnk beigazolódott, Gaston volt a banditák vezére, s tucatnyi társával várt a rejteken, így a terven parányit módosítanunk kellett: foglyunk segítségével elhitettük, hogy csatlakozni akarunk hozzájuk. Gaston, némi mérlegelés után, beleegyezett.
Miután a banditák elaludtak, mi megpróbáltunk minél többükkel végezni - számunkra csak a kincs létezett, annak ígérete mozgatta tagjainkat. Gaston azonban felébredt, mielőtt vele is végezhettünk volna. Rövid tusa után sikerült kardommal keresztülvinnem - és vele együtt a tervet is -, és azonnal kijelentettem, hogy én vagyok a banditák új vezére.
Szinte ellenállás nélkül adták meg magukat, mi pedig azonnal átkutattuk Gaston holmiját. Ott bukkantunk rá arra a levélre, amelytől következő lépéseink függtek...
Ynas Midgard
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése