Session IV. – 2013. október 04.
Klaus Dworkin, a tengeri
martalóc (2. szint): A nagy csatában bátran tört át az élőholtak vonalain, s
bár kétszer is földre került, sok ellenféllel végzett.
Merdun, kossith harcos
(2. szint): Szeretetteljesen hordozta addig, ameddig csak lehetett ajtóját, „Jörg”-öt,
ami igencsak jól jött, hogy a várfalról csontvázakat lökjön le.
Raas, az elf
körmágus (2. szint): Kedvenc taktikájával, hogy mágiával lökdöste fel az
ellenfeleket, sokat segítette a csapatot a harcok során.
Rosie, a városi elf
bárdtanonc (2. szint): Most majdnem baj lett a felderítésből, de köszönhetően
kiváló reflexeinek és gyors mozgásának, kijutott az élőholtak gyűrűjéből.
Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor
(2. szint): Ő is inkább az élen járt, de mindig tudta, mikor kell
visszavonulni.
Alaphelyzet
A kapuk bezárultak, s hőseink visszavonultak, ám a
várban ott maradt Kinwulf. A törpe, miután rájött, hogy nem maradhat az
udvaron, mivel túl sok íjász lőtt rá a ködből, bemenekült a toronyba. Itt
összefutott a másik kalandozó csapattal, León Batistával és kompániájával. Velük együtt a védekezett hősiesen napokon
keresztül a toronyban, mígnem hőseink visszatértek a Szellem-hágóhoz.
Fontosabb események
-A csapat Markhamban két vasveretes ajtót vett
gondolván a ködben megbúvó élőholt íjászokra, hogy azokkal jussanak közel a
falakhoz, vagy tudjanak fedezékbe húzódni a falakon belül.
-Visszatérve a hágóhoz előbb az erdésztől érdeklődtek,
történt-e valami az elmúlt három napban, majd felbaktattak a várhoz, s az ajtók
fedezékében megközelítették a falakat. A kapuk még mindig zárva voltak, de
senki nem lőtt rájuk, így a fal egyik pontjánál csáklyás kötelet dobtak a falra,
majd szép sorban felmásztak.
-A bástya üres volt, ám lentebb a falakon a várudvart
figyelő csontvázakat láttak, mivel Merdun ragaszkodott az ajtója felhozatalára
(kötéllel átkötötték, majd felhúzták), az ajtóval a kossith végigrohant a falon
és legázolta az élőholt őröket. Egy idő után megtört a rohama, ám ez már nem
változtatott a dolgok menetén, a maradékot Raasszal és Klausszal levágták.
-Eközben Tanisz nyomában Rosie-val leóvakodott a
bástyáról az udvarra. Ott észrevettek egy csapatnyi, a lakótorony felé vonuló élőholtat,
és követni kezdték őket. A torony lábánál zajokat hallottak, ezért bementek,
egészen fel addig az emeletig, ahol korábban a kalandozók hangját hallották. Elképesztő
látvány tárult a szemük elé: egy halom élőholt próbált betörni egy nagy, kétszárnyú
ajtót, melynek túloldaláról ismerős hangot hallottak.
-A Rosie és Tanisz megkockáztatott egy rajtaütést,
hogy a csontvázak egy részét elcsalják az ajtótól, ami először jól is ment, de aztán
Rosie hősködve rárontott az egyik nagyobbra. Nem sokkal később már be is
kerítették. Így vette kezdetét hőseink eddigi legnagyobb csatája.
-Klaus, Raas és Merdun eközben az ajtóval voltak
elfoglalva, ugyanis nem tudták levinni a bástya csigalépcsőjén, így kötéllel
kellett leengedni. Ez a művelet igen
hosszan eltartott, s így meglehetősen késve érkeztek a csatába.
-Rosie addig manőverezgetett az ellenfelei között,
mígnem megbontotta a soraikat, s sikerült átjutnia a sorfalon, s újra Tanisz
mellett volt a lépcsőn, aki eközben számszeríjával támogatta őt. Nem sokkal
később a többiek is megérkeztek, s az ajtót a lépcsőnél hagyva Merdun és Klaus
nekirohant az élőholtaknak, míg Raas varázslatokkal támogatta őket. A kegyetlen
csata sokáig tartott, s hőseinket egy-egy nagyobb élőholt jócskán
megszorongatta, ám végül győzedelmeskedtek a hatalmas túlerőn.
-A teremben hárman voltak: Kinwulf, León Batista a
kalandozó és hű barátja, Yldegar, a mágus. Nagyon örültek a megmentőiknek, akik
közül Rosie gyakorolta rájuk a legnagyobb hatást, mindketten elkezdték neki
csapni a szelet azon nyomban. Így nem vették észre, hogy Tanisz elorozta ezüstökkel
telt ládájukat. Pontosabban León később észrevette, hogy eltűnt, ám nem akart
problémát megmentőikkel, plusz Rosie-ra is inkább hősies viselkedésével akart
hatni (amire sor is került később a kazamatákban).
-Miután fent végeztek lementek a kazamaták
lejáratához, amelyet láncokkal zártak le. Merdun ezt bárdjával szétverte, majd
felnyitották az ajtót. Szörnyű sikoly süketítette meg őket egy pillanatra, s
erőteljes bűz csapta meg orrukat. Félelem vészkelte be magát néhányuk szívébe.
-A kazamatában különböző rémségekkel, és megelevenedő
tárgyakkal futottak össze. Sikerült néhány varázstárgyra is rábukkanniuk,
mígnem végül belefutottak egy sötét jelenésbe: a hajdani várúr szellemébe. A
sima fegyverek nem sebezték meg, de a varázzsal bírók igen, így igen jól jött
Tanisz bűvös tőre „Bökő úr” és egy talált buzogány, melyet Klaus forgatott, s
persze ne feledkezzünk meg León kardjáról sem. Mindemellett a varázslók is
rázúdították minden erejüket a szellemre. Miután legyőzték megtalálták a
falszakaszt, ahová befalazták, s kibontva a testet felvitték a felszínre, majd
eltemették. Ezzel pedig megtörték az évszázados átkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése