Már megint qunarik

Újra felveszem a Dragon Age kampány fonalát, mivel holnap, ha minden jól alakul, végre folytatjuk a IX. sessionnel, viszont itt a blogon lemaradt még az előző két játékalkalom ismertetése. A most leírásra kerülő játék után még elmentünk barátnőmmel megnézni a Thor 2-őt, szóval tényleg nem tegnap volt. Mindenesetre igen remek dolog a jegyzetelés játék közben, mert így fel van jegyezve minden, ami fontos volt a játékalkalom során, s jelentősége lehet az elkövetkezendőkben. Igazából ez a játék csak előkészítette a következőt, amely aztán tényleg nagy bajba keverte a karaktereket – pontosabban ők egymást, de erről majd máskor.

Session VII. – 2013. november 14.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (5. szint)

Merdun, kossith harcos (5. szint)

Raas, az elf körmágus (5. szint)

Rosie, a városi elf bárdtanonc (5. szint)

Alaphelyzet:

Az erdei banditák levadászása s Klaus bosszújának beteljesedése után jól esett hőseinknek a pihenés. Tanisz a Bürgermeister egy titkos küldetése miatt Orléziába távozott, a többiek is készülődőben vannak, mindenki a saját ügyei felé fordul. Azonban, mielőtt még elválhatnának egy nem is oly régi ellenség tér vissza, hogy számon kérje rajtuk a pusztítást: három qunari Kirkwallból.

Fontosabb események:

- Az átmulatott éjszakát követően tudomást szereztek arról, hogy valaki érdeklődött utánuk. Különösen érdeklődtek egy „óriásfajzat” iránt. Mivel azonban csuklyát viseltek, a fogadós nem tudta pontosan leírni, hogy is néztek ki.

- Klaus régi kalózcimboráját, Eriket értesíti arról, hogy bosszút állt. Ő elmondja, hogy örömmel várják vissza a tengeren, de Klaus egyelőre még nem tartott velük, mindenesetbe kilátásba helyezte, hogy majd visszamegy. Némileg csalódott volt Erik, hogy a kincsekre nem találtak rá, mivel szükség lenne rá, hogy új hajót szerezzenek.

- Mindezt hallgatva Rosie megtartotta magának a titkot, hogy a kincseket (50 arany a ládában) elküldte Tanisszal Orléziába, hogy vigye el a „családjának”.

- Raas ezek után tovább fűzte társait mindenféle ígéretekkel a kör felszabadítására. Ám a többiek csak nem álltak kötélnek, sőt Klaus kifejezetten óvatosságra intette. Kalózunkat egyelőre úgyis jobban lekötötte Bella, akivel elég jó alakult a kapcsolata.

- A Bürgermeisternél is érdeklődtek az idegenekről, ám ő sem tudott semmit róluk. Elég sok dolga van, nem foglalkozik minden átutazóval a városban.

-  Rosie ezután a templomosok kapitányához ment, s némileg kiszínezve a dolgokat, hírt adott Raasról (leginkább hősiességét emelte ki). S megtudta azt, hogy hamarosan inkvizítorok érkeznek a városba, akik majd eldöntik Raas további sorsát. Talán még a nyakperecet is leveszik róla.

- Eközben Raas a város alkimistájánál próbálkozott, de ő továbbra is ki kellett ábrándítsa, ami a templomosoktól kapott nyakperecet illeti. Eztán azonban váratlanul belefutott egy csepűrágóba, aki meglehetős mágikus kisugárzással bírt. S mindemellett zavarba ejtő dolgokat tudott róla. Raas meghívta egy kupa borra, amiből aztán sokkal több kupa bor lett, így végül az öreg azt is elárulta neki, hogyan szedhetné le a karperecet a nyakáról (elég nehéz és egyben gusztustalan rituáléval...). Mindezek után egy kis alumínium korongot adott Raasnak, hogy azzal majd el tudja érni őt, ha szüksége lesz rá, eztán kisétált a kocsmából.

- Már besötétedett, mikor mind visszatértek a fogadóba, ahol egy kisgyerek Merdunnak egy szűkszavú levelet vitt: „Éjközépkor a Hársudvarban.” Sejtették, hogy valami csapda várja őket a városszéli, rég elhagyatott épületben, így hát némileg előbb odamentek, hogy felmérjék a terepet.

- A qunarik rajtaütése így nem volt tökéletes, pláne, hogy Rosie és Klaus oldalba kerülte őket. Nem volt hosszú harc, s végül az alulmaradt qunarik már a halállal néztek szembe. Azonban Rosie és Klaus tanácsára nem ölték meg őket. Inkább elbeszélgettek velük, s meggyőzték őket arról, sokkal jobb a qunariknak, ha nem próbálnak meg bosszút állni rajtuk, mert akkor még többen halnak majd meg.

- Pár nappal ezután hőseink szétváltak, s ki-ki ment a maga dolgára megbeszélvén, hogy majd fél év múlva újra összefutnak Markhamban.