Élet a nulladik szinten

Az elmúlt pénteken volt szerencsém kipróbálni a Dungeon Crawl Classics szerepjátékot játékosként. Ezt az rpg-t sokan bizonyára a 0. szintű karakterekkel való kezdésről ismerik, pénteken mi is ezt próbáltuk ki. Ezért is írok röviden arról, milyennek találtam ezt az egészen újfajtának tűnő dolgot. Ynas – akinek egyébként van egy remek angol nyelvű blogja – bizonyosan készíteni fog beszámolót vagy affélét, így majd érdemes lesz figyelni őt is.

Először is a karakteralkotás rövid (bár nem rövidebb, mint más hasonló rendszerekben), s külön színt visznek bele a véletlen dobások. Végre egy rendszer, ahol használhatok 30 oldalú kockát. Az, hogy kaszt helyett foglalkozása van ekkor még a karaktereknek, külön szórakoztató dolog, hiszen az első játék után érnek csak első szintre, ahol majd kasztot választhatunk.

Azonban pont mivel elég gyengék a karakterek (bár valójában nem sokkal gyengébbek, mint egy első szintű), többet kell csináljunk. Mi négy karakterrel mentünk, mivel hárman voltunk játékosok. Ennyi karaktert megcsinálni viszont már kissé idegesítő, de még mindig bőven belefér, ha nem szöszmötöl velük túlságosan az ember.

Viszont irányítani már nem feltétlenül olyan boldogító négy karaktert, bár vicces, mikor nincs egyetértés egy játékos saját karakterei közt... Persze azért megoldható a több karakter irányítása, csak lehet, hogy valaki kevésbé fogékony az ilyesmire. Persze mondhatjuk neki, hogy játsszon mást, vagy induljon első szintű karakterrel stb. (Bár szerintem négy 0. szintű karakter bőven erősebb, mint egy 1. szintű.)

Személy szerint élveztem, s játékostársaim is, azonban alapvetően nem nyújtott más élményt, mint mikor a Kazamaták és Kompániákban az ember csinál egy karaktert, s felbérel bérenceket – ha kedve tartja több karaktert irányítani. Viszont utóbbi esetben kevesebb időt tölt karakteralkotással. Tehát alapvetően nem olyan nagy truváj ez a 0. szintű karakterekkel való operálás. A legjobb részét a véletlen táblázatok adják, melyek vicces karakterkoncepciókat tudnak létrehozni, s olyan irányba formálhatják a karakter jellemző személyiségjegyeit, melyre egyébként nem gondoltunk volna. De ezt simán átültethetjük más játékokba is.