Most pénteken ismételten összeültünk játszani. A felkészülés során a Kard és Mágiához megjelent Városi Találkozások kiegészítőt is felhasználtam (igaz némileg változtatva az egyes NJK-kon), ami igen jó ötlet volt, mindamellett, hogy remek és néha vicces ötleteket adott, segített komplex NJK-k közötti összefüggésrendszerek megalkotásában. Persze nem találkozhattak mindenkivel a játékosok, de nem is ez volt a cél.
Igyekszem összeszedettebben és rövidebben összefoglalni a játékot, a lehető legfontosabb részekre térek ki, nem időzvén sokat egyes részleteknél. Reményeim szerint ez a beszámoló olvasását és írását egyben megkönnyíti, így talán mindkét folyamat kevesebb időt vesz igénybe.
Játékos karakterek:
Blake, fereldeni harcos (2. sz.)
Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány (1. sz.)
Miután vásároltak a vajákostól mindenféle csodalöttyöt, visszamentek a fogadóba ebédelni. Itt kiderült, hogy Scarlet tovább akar utazni, mivel dolga van Szemesen. Blake kérdésére elárulta, hogy egy varázstárgyat keres, amit Enyészet Szemének hívnak, ugyanis egy szertartást akar elvégezni. Erről azonban nem túlzottan akart sok részletet elárulni. Blake igazi őszinte, egyenes emberként rögtön megmutatta neki a követ, amit a boszorkány barlangjában zsákmányolt megboldogult törp bajtársa. Ez meggyőzte a boszorkányt, hogy maradjon Blake-kel és vegyen részt az esti találkozón.
Ezután még a nap folyamán többször oda-vissza megjárták a vásárt és a fogadót. Scarlet egy jósasszonyhoz is betért, aki egy férfit és gyereket is jövendölt neki… egyszerű szélhámos lehetett, hisz egy igazi boszorkány nem ténykedhetne a vásárban, a templomosok valószínűleg elhurcolnák. Blake pedig hosszú nézelődés után egy törp kovácstól vett egy új kardot, aminek sárkányos markolata volt s valamiféle sárkányos verset véstek törp rúnákkal a pengéjére. Továbbá Scarlet beszerezte a legfontosabb hozzávalókat a szertartáshoz, amit az Enyészet Szemével készült végezni: denevérszárnyat és líriumport. De még szüksége volt egy halott hamvaira és folyóvízre. Az utóbbi adott volt, az előbbi megszerzésére pedig igen sok esélyt látott. De volt még cukorkaárus, könyvesbódé, a már előző nap megismert pulykás fickó, no meg egy csapat idegen. Velük azelőtt ismerkedtek meg, hogy a találkára mentek volna. Az idegenek rögtön letámadták őket: fanatikus orléziai hívők voltak, Andraste szülőföldjét jöttek megnézni. Hőseink nem ellenkeztek hívásukra, jó kedéllyel mulattak és énekelgettek velük, kimutatván erős hitüket Andraste felé. Ám később elköszöntek újdonsült barátaiktól, mert várt rájuk a találkozó.
A találkozó csapda volt, bár erre hőseink számítottak. Scarlet térden kúszott be, köpenyével takarván magét, igyekezvén egy törpe alakját magára ölteni, de ez sem segített. Már korábban lelepleződtek. Az összekötőhöz egy nappal ez előtt az este előtt megérkezett az igazi orléziai kém, Rutham Mirsa, kutyájával és törp társával. Kemény harc vette kezdetét, Scarletet két nyílvessző is eltalálta, Blake pedig még sosem volt ilyen szorongatott helyzetben. Scarlet végül elszívta az orléziai kutyájának életenergiáját, ezzel némileg helyrehozva magát, s így nyomába eredhetett az összekötőnek, aki be sem várva a harc végét futásnak eredt, ki az ünneplő tömeg felé a piactérre. Blake keményen helytállt, de nem bírt Rutham hatalmas pallosának csapásaival, elvesztette az eszméletét és a földre esett patakzó sebekkel.
Eközben Scarlet üldözte a köpenyes fickót, akit aztán szem elől tévesztett az orléziai zarándokok tömegében. Ezután az Andraste-rajongók feldühödve jöttek felé és majdnem megtámadták őt, azt hitték ugyanis, hogy Teremtő-gyalázó tetteket hajtanak végre az épülő Káptalan mögött. Ám Scarletnek részint a korábbi ismeretségre alapozván sikerült meggyőznie őket, hogy nem ő és a társa a rossz, hanem épp őket támadták meg hitetlen gyalázkodók. Ezért néhány embert elküldött, menjen a köpenyes után, a többivel pedig Blake megsegítésére ment, igaz előtte a nyilakat kiszedette a sebeiből. Scarletnek sikerült magához térítenie Blake-et és még a sebeit is úgy ahogy ellátták. Rutham Mirsával Bhela végzett, a törp íjásszal pedig a feldühödött orléziai zarándokok.
Ezután három kis máglyát raktak és mindhárom tetemet rárakták egyre-egyre, úgy számolták körülbelül reggelre égnek le, s ha minden jól megy, a Káptalan takarásában nem veszik észre a népek a halotti máglyákat. Az orléziaiak is visszatértek vallásos mulatozásukhoz, ők pedig megpróbáltak a nyomába eredni a köpenyesnek. Sajnos az utánuk küldött zarándokok elvesztették szem elől. Azonban akadt egy hipnotizőr, aki információi mellett szolgálatait is felajánlotta, azonban hőseink nem hittek a hipnózis hatalmában, s semmiképp sem akarták kipróbálni. Így aztán harminc ezüstért a hipnotizőr elárulta, hogy Smender, a sunyi kis alkimista volt az köpenyben, aki elrohant előlük.
Hőseink hát elindultak az alkimista tornyához, mely a város keleti felében állt, egy parkos részen, közvetlenül a fal mellett. Három szintes kerek épület volt. Nem messze tőle láttak egy halom fiatal férfit, akik félmeztelenül birkóztak, de inkább nem mentek a közelükbe, s igyekeztek észrevétlenek maradni. Blake és Scarlet közös erővel betörték a torony ajtaját, majd behatoltak az épületbe. A legfelső szinten találták meg az alkimistát, aki tüzes löttyöt dobott rájuk, de ezt a harcos hatalmas szerencséjével hárította, s csak a pajzsa kapott lángra. Ezt megpróbálta az alkimistára dobni, de elvétette s lángra kapott a labor. Végül mégis felhagytak a harccal, s az alkimista amellett, hogy mindent bevallott (Orlézia ha fegyveresen nem tudja, akkor hát gazdaságilag igyekszik Fereldent bekebelezni), nekik adta mindenét, ha elengedik. Hőseink hát elengedték azzal a feltétellel, hogy többé nem tér vissza Fereldenbe, majd miután gyorsan felmarkolták az értékes főzeteket, elhagyták az égő tornyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése