Fantasy Age: Rappan Athuk

Már régóta izgatott, milyen lesz a Green Ronin új játéka, a Dragon Age alapjaira épülő Fantasy Age. Épp ezért, amikor megjelent, azonnal megvettem a PDF-et, s elolvastam a könyvet. A kipróbálásra még várni kellett egy kicsit, de szerencsére múlt héten adódott egy lehetőség, amit ki is használtam. A játékra végül nem saját kalandot találtam ki, hanem a Rappan Athuk megadungeont használtam fel. (Nemrég sikerült beszereznem a régi kiadás első kötetét, a The Dungeon of Graves: The Upper Levels című füzetecskét.) Igaz, a technikai dolgokat (szörnyek, csapdák, próbák) konvertálnom kellett, de ez nem volt egyáltalán megterhelő feladat, gyorsan végeztem vele. A játék végül igencsak eseménydúsra sikeredett, játékos és nem-játékos karakterek egyaránt hullottak, de azért az egész kompánia nem veszett oda.

(2015. augusztus 10.)

A Kompánia

Björk, törpe harcos, aki egy élő konzervdobozra hasonlított leginkább, s akinek a lassúsága végül a vesztét okozta

Durung, ember harcos, erőművész, önjelölt csábító, aki túl bátor és vakmerő volt, hogy életben maradhasson

Hyns, elf íjász, aki kézműves tudásának is hasznát vette kalandjai során, s emellett rendkívüli bátorságról is bizonyságot tett

Szirkrisz, gyíkember varázsló, aki több borospalackot is cipelt magával, de sosem érezte alkalmasnak a pillanatot arra, hogy felbontson egyet

Bérencek:

1.       Gájner és Buzin, rátermett harcosok, mindketten szörnyű halált haltak még azelőtt, hogy beléphettek volna a kazamatába.

2.       Miána, Durung bérence, aki megpróbálta csábereje segítségével harcost a csapat ellen hangolni, majd az első adandó alkalommal cserbenhagyta „szeretőjét”, ám a kapzsiság végül vesztét okozta

Fontosabb események

Első leereszkedés (pontosabban földfelszíni kalandozás)

-          Smallville falujának kocsmájában vette kezdetét a kalandjuk, ahol egy kellemes ital mellett elbeszélgettek a helyiekkel a szomszédos kazamatáról, Hyns karizmatikus megjelenésének köszönhetően indulás előtt még bevonzotta a társaságba Gájnert és Buzint.

-          A temetőt járva jól elkerülték a kutat, amelyről csak rosszat hallottak, s inkább a két oldalsó mauzóleumot nézték meg, ám ezek sajnos üresek voltak.

-          Míg Björk egy törpe szobornál rálelt egy kulcsra, addig Durung megtalálta a saját sírhelyét a temetőben, de erről bölcsen hallgatott társainak.

-          A fő mauzóleum ajtaja előtt rájuk támadt három gargoyle. Az egyik majdnem Durung nyakát törte (felrepült vele a levegőbe, majd elengedte), Szirkrisz meg rájött, hogy a tűz nem a leghatásosabb fegyver a kő ellen, de ezek ellenére a kompánia sikeres volt, elpusztították a szörnyeket.

-          Kicsit leültek kifújni magukat a főmauzóleum előtti placcon, amikor ghoulok rontottak rájuk. Itt már kevésbé volt szerencséje a csapatnak, a ghoulok a kompánia felét paralizálták, két bérencet pedig felfaltak. Végül azonban csak sikerült felülkerekedni a veszedelmen, ám a történtek kedvüket szegték, s inkább visszamentek a faluba.

Második leereszkedés

-          Durung reggel felbérelt egy a fogadóban időző harcos nőt, Miánát.

-          Ezúttal végre lejutottak a kazamatába a főmauzóleumon keresztül, de az első szobában egy Zöld Iszappal találkoztak váratlanul. A csapat felének odalett a fegyvere, s Durung bőrpáncélja is eléggé megsínylette a dolgot. Miután pár rezet találtak a teremben, inkább úgy döntöttek, visszamennek a faluba, s szereznek fegyvereket.

Harmadik leereszkedés

-          Másnapra szereztek fegyvereket, s Hyns megjavította Durung bőrvértjét.

-          Túljutva az első termen rögtön két csapdával néztek szembe, de mindkétszer irtó nagy szerencséjük volt.

-          Ráleltek egy szekrényre, benne némi használható holmival.

-          Eljutottak a latrinákhoz, ahová csak Szirkrisz merészkedett be. Nem nyúlt semmihez (az egyetlen WC-hez sem, ami a teremben áll), csak benézett a gödrökbe. Az egyikben pénz csillanását látta meg, de nem szólt erről a társainak, mert gyávának tartotta őket.

-          Egy rejtekajtó mögött ráleltek egy élőholtra, akit legyőztek, majd elvették a kincsét.

-          Bedőltek a vérpatkányok csapdájának: Durung egy sikoltozó lányhoz futott, erre lekaszabolták a sötétből előugró vérpatkányok. A nyomában járó Björk is alulmaradt. Míg ők ketten meghaltak, Hyns bátran küzdött, egymás után lődözve a nyilakat. Miána az első pillanatban lelépett (korábban Durung a zsákmánya egy jelentős részét neki adta, így volt mivel távoznia), majd nem sokkal őt követve Szirkrisz is távozott szidva Durung felelőtlenségét. Míg Hyns még egyedül is küzdött, a menekülő Szirkriszre rátámadt Miána, hogy elvegye a pénzét. Szirkrisz azonban számított az orvtámadásra, s megölte a nőt egy varázslattal.

-          Hyns végül feladta a küzdelmet s menekülőre fogta, azonban egy nyíl eltalálta, s eszméletét vesztette. Szirkrisz kockáztatta saját épségét, s visszarohant a folyosón, hogy segítsen társának, s elhúzta az elfet onnan, mielőtt még a vérpatkányok odaértek volna. Végül mindketten megmenekültek a kutyaszorítóból.

-          Szirkrisz és Hyns visszament a latrinákhoz, hogy kiszedjék az egyikben lévő aranypénzeket. Szirkrisz úgy akart leereszkedni a lyukba, hogy kötelet köt a középen álló WC-re, azonban az erre megelevenedett s megpróbálta megenni őt. A gyíkember a nála lévő két savval teli fiolát rádobta, de ez is kevés volt a szörny megállításához. Elkeseredett küzdelemben végül aztán csak legyőzték a szint legkeményebb szörnyét, s a kincset is sikerült megszerezniük (igaz, Szirkrisz összeszedett egy komolyabb fertőzést).

-          Ketten távoztak végül a kazamatából, sok kinccsel és egy rakás tapasztalattal.

A gyilkosságok

Störbek kampány, kilencedik játékülés (2015. július 19.)

A kompánia

Asarek, a félork harcos (4. szint)

Creed, a madárember druida/szerzetes (4. szint)

Travok, törpe pap. (5. szint)

Vitellio, tiefling paladin (4. szint)

HK. 315. 22.

Miután kiheverték az előző esti ünneplést, úgy döntöttek, ideje a végére járni a gyilkosságoknak. Creed korábban már elbeszélgetett egy macskával, aki járt az egyik gyilkosság helyszínén, de ő is csak annyit tudott, hogy ólálkodott ott nem sokkal előtte egy fekete köpenyes alak, akinek hegyes füle és „egyetemista szaga” volt. Reggeli után elmentek az őrséghez, s Zenan őrmestertől kikérték az összes információt a helyszínekről és a megölt személyekről. Három gyilkosság, három fogadóban, egyik helyen egy felszolgálólány, máshol a tulajdonos vagy a felesége volt az áldozat. Ketten az utcán, egy pedig a kertben halt meg. Egy közös nyom mutatkozott a három gyilkosságban: mintha borotvapengékkel szabdalták volna szét az áldozatokat.

Ezután a Fakó Keselyű nevű csehóban néztek szét, ahol az első gyilkosság történt (itt ölték meg a felszolgálólányt). A hely köztudottan az egyetemisták szórakozóhelye volt, így reménykedtek benne, hogy talán itt lelik a gyilkost vagy valakit, aki ismeri őt. Mindenféle közjáték után (volt ivóverseny, egy kis kacsintás a pincérnők felé, meg persze besurranás a privát részlegre), kiderítették, hogy a szórakozóhelyet pár hónapja szerezte meg a Kloben család, de a gyilkosság után a tulaj újra a Denvell családdal lépett egyezségre.

Ezután elmentek a Tarka Táncházba, ahol a tulajt ölték meg. Mint kiderült, itt is a két család hatalmi harca állhatott a háttérben. Az új tulaj egyértelműen Denvellék embere volt. A Tarka Táncházban meg is ebédeltek, s már épp folytatni készültek az útjukat a harmadik tetthelyre, amikor befutott Zenan őrmester a hírrel, hogy az éjszaka újabb gyilkosság történt.

Ezúttal nem fogadóról volt szó, hanem egy vegyeskereskedésről, de a gyilkosság módja ugyanaz volt. A férfit, borotvapengékkel szabdalták szét. Ráadásul a saját üzletében, mialatt az ajtó zárva volt. Behatolásnak nem volt nyoma. Alaposan szétnéztek bent (Asarek annyira, hogy majdnem el is lopott pár holmit, de aztán eszébe jutott, hogy tele van katonákkal a ház), ezalatt Travok kint is megszemlélte a dolgokat, amennyire lehetséges volt az odagyűlt tömegben, s szerencséjére az épület melletti sikátorban lábnyomokat és egy félig elmozdított csatornafedőt talált. Creed átváltozott, hogy állatként körbeszaglásszon, s egyértelműen mágikus komponensek szagát érezte a környéken. Rájöttek, hogy talán ez lehetett az „egyetemista szag”, s egy varázshasználóval van dolguk.

A csatornában jó darabig követni tudták a nyomot, de végül a folyó környékén elvesztették. Kavarogtak egy jó darabig odalent, már átjutottak a Szegénynegyed alatti részekre, amikor „kakiszörnyek” támadtak rájuk. Ezek szörnyű fekáliadobáló kis bestiák, egész nagy számban élnek a rosszul karbantartott csatornarészekben. Kiélezett küzdelem volt a „kakiszörnyek” számossága miatt, de végül sikerült megfutamítani őket.

Nem sokkal a csatát követően úgy döntöttek, megnézik azt a járatot, amelyben fényt láttak. Ez egy terembe vezetett, ahol egy idős urat találtak mindenféle holmik és dobozok között, kis asztalánál ült s nagy nyugalommal számolta az aranypénzeit. Mint kiderült, ő az „Öreg”, s mindenféle érdekes tárgyai vannak eladásra. De nem csak tárgyakat, hanem információt is szívesen ad, persze pénzért cserébe. Így nem csak a köpenyes varázsló rejtekhelyének helyét árulta el, hanem némi plusz aranyért cserébe egy nagy kincs lelőhelyét is.

A megvett információ alapján már sikerült megtalálni a helyes irányt, s hamar elértek ahhoz a vasalt ajtóhoz, amelyet az Öreg leírt nekik. Bejutniuk nem volt nehéz, a komolyabb problémát az okozta, hogy miközben az üres pincékben kutakodtak (amely láthatóan lakóhelynek volt berendezve) egyszer csak támadás érte őket. Egy láthatatlan vadász vetette rájuk magát, csapásai, mintha borotvapengék lennének, szörnyű sebeket ejtett. A kompánia azonban felülkerekedett az akadályon, s ügyes csapatmunkával legyőzték a szörnyet.

Átkutatták a pincét. Egyértelműnek tűnt, hogy a láthatatlan vadász csak a gyilkos fegyver, egy láthatatlan gyilkológép, amelyet a varázsló idézett meg. Bár neki semmi nyoma nem volt, sőt, úgy tűnt, sietve távozhatott pár órája, a tűzhelynél néhány félig megégett perpírfecnit találtak, amelyekből a következő szövegtöredéket sikerült kirakni: „Menj...” „menedéket...” „...rét fölött a hegyekben”

Segítség a bajban

Störbek kampány, nyolcadik játékülés (2015. június 20.)

A kompánia

Evienne, elf vadmágus (4. szint)

Travok, törpe pap (4. szint)

Oren de Beauville, ember varázsló (1. szint)

HK. 315. 04. 20.

Travok napközben a törpe cimboráit kereste fel, velük iszogatott, mesélt nekik a kalandjairól, meghallgatta a helyi híreket. Volt miről beszélni, hiszen rég járt erre utoljára, mikor még teológiát hallgatott az egyetemen. Miközben törp sört ittak és sültkolbászt ettek, a cimborái meséltek neki arról, hogy mostanság több teherszállító szerelvényt is kiraboltak. Ám gyorsan áttértek vígabb témákra.

Ezalatt Evienne a gyerekkori barátját, Kiquilát kereste fel, aki három gyermekével és férjével él a Szegénynegyed egy eldugottabb részén. Az Evienne sarkában járó Kut-Muk először ijedtséget váltott ki a gyerekekből, de aztán a gyerkőcök csak megbarátkoztak vele. Kiquila panaszkodott a férjére, Hem ugyanis elvesztette a munkáját, s újra piszkos ügyletekbe keveredett, hogy eltartsa a családot. Kiquilát igencsak aggasztotta, mi lesz, ha Hem lebukik, bár ő maga sem tudta megmondani, pontosan mit csinálhat a férje. A nő megmondta, hogy ő már évekkel ezelőtt hátat fordított a bűnözésnek, s nem akar újra belefolyni az alvilág üzelmeibe.

Este Evienne és Travok egyszerre értek vissza a fogadóhoz, de még köszönteni sem volt idejük egymást, ugyanis egy váratlan esemény vonta magára a figyelmüket. Az egyik oldalsó kis utcácskában egy negyven körüli, jól öltözött fickót inzultált egy csapat fekete leplekbe burkolózó csavargó (minden áron meg akarták kötözni és magukkal akarták vinni). Evienne és Travok a segítségére sietett a férfinak, Kut-Mukot pedig hátra parancsolták, nehogy baja legyen. A bűzlő csuhásokat rövid küzdelem után megfutamították.

Mint kiderült, a negyvenes figura, akit megmentettek, egy Oren de Beauville nevű nemes egy szomszédos országból. Azért érkezett a városba, mert az apját megmérgezték. Az egyetemen kutakodott elsősorban, hátha rátalál az ellenszerre, ám közben információt szerzett arról, hogy nemrég az országából egy kisebb csoport települt át Hercegkő csatornáiba. Egy Kuldrah nevű orgyilkos vezeti ezeket az emberi mivoltukból kivetkezett mélylakókat, feltehetőleg köze van Oren apjának megmérgezéséhez is.

Evienne és Travok úgy döntöttek, segítenek Orennek. Először szétnéztek a szűk utcában, ahol a küzdelem lezajlott. Megtalálták a csatornalejáratot, ahol elmenekültek a mélylakók. Úgy vélték eztán, jobb lesz, ha először inkább esznek egy jót. Mivel Oren fogadója, a hírneves és drága Rózsa és Tövise távolabb volt, ezért a Három Asszonyban vacsoráztak meg. Miután végeztek, lemásztak a csatornába, hátha tudják követni a nyomokat.

Nagy szerencséjükre, az egyik mélylakó vérzett, így vérnyomokat hagyott maga után menekülés közben. Óvatosan követték a nyomokat, hiszen hallották, hogy szörnyek tanyáznak a csatornákban, nem lett volna jó találkozni eggyel. Végül elértek egy szűk járaton keresztül egy nagyobb pincehelységhez, amely otthonául szolgált a mélylakóknak. Kihallgatták őket, s kiderült a mélylakókat azért küldte Orenért Kuldrah, mert valóban ő állt a mérgezés mögött, az a munka tette lehetővé, hogy eljöhessenek Hercegkőre az embereivel. Mindenesetre Oren már túl sokat tudott, ezért Kuldrah el akart beszélgetni vele, mielőtt megöli. Ez a terv hiúsult meg Evienne-nek és Travoknak köszönhetően.

Miután eleget hallottak, zajt csaptak és kicsaltak néhányat, majd rajtuk ütöttek, de nem sikerült a legjobban, így végül mindnek a figyelmét magukra vonták. Őrült csata vette kezdetét, amelyben majd minden mélylakót levágtak, mire Kuldrah-val is sikerült végezni, ám az még utolsó erejéből aktivált egy varázslatot és felrobbantotta magát a körülötte állókkal együtt. Oren majdnem meghalt a robbanás következtében, de szerencsére Travoknak sikerült megmentenie őt. A mélylakók maradéka felszívódott ezután.

A mélylakók otthonául szolgáló teremben találtak kölönféle mérgeket, és ellenmérgeket, továbbá recepteket is, ezeket Oren magához vette. A mélylakók kincsein egyenlően osztozkodtak. Ezután visszatértek a felszínre, s elmentek aludni.

HK. 315. 04. 21.

Reggel Travok a templomba ment, s újra nagyobb összeget adományozott az egyháznak. Oren levélben küldte el családjának a méreg ellenszerének receptjét, nagyon remélve, hogy még nem késett el. Evienne napközben az eddigi legnagyobb bulijuk megszervezésén tevékenykedett. Estére kibérelte a törpvasút egyik szerelvényét, vett ételt, italt és hívott zenészeket. Napszálltakor vette kezdetét a buli, amelyen egyébként sokak mellett az összes játékos karakter is képviseltette magát (elvileg itt találkozik a kompánia Piobarral és Gevinnel, ahogy a következő alkalmon megjelenő Vitelio nevű paladinnal is).

Foltos Waldo nyomában

Störbek kampány, hetedik játékülés (2015. június 19.)

Ez egy mellékszál, amelyben Alister kapcsolódott be a kampányba két karakterével. Egyelőre még nem követte folytatás, de ami késik, nem múlik.

Gevin Onáil, törpe varázsló (1. szint)

Őrült Piobar, félszerzet barbár (1. szint)

HK. 315. évének 4. hónapjának elején

A Szellentő Szamár kocsma rosszarcai nem számítottak rá, hogy a két alacsony növésű fickó a szart is kiveri belőlük. Gevin és Piobar azért érkezett a Hercegkőre, mert egy bizonyos Foltos Waldo nevű haramiát kerestek. A nyomok a Szamárba vezettek, ezért megpróbáltak itt érdeklődni a haramia után, ám a vendégek nem voltak túl segítőkészek. Maradt hát a csetepaté. Miután elrendezték a dolgot, a csapos készségesen válaszolt minden kérdésükre. Így megtudták, hogy Waldo pár hete érkezett, mindenféle kétes ügyletekbe keveredett, ráadásul úgy hírlik a város egyik leghatalmasabb személye, Ador Denvell vette pártfogásába. Moric, a csapos a családfő lányával is összefüggésbe hozta Waldot, ám, hogy pontosan miről lehet szó, azt ő sem tudta.

Ezután elvitték a támadóikat a városőrségre, ahol szót váltottak a fogadóban történtekről Zenan őrmesterrel, továbbá nála is érdeklődtek Waldóról. Az őrmester nem sok információval szolgálhatott, de azért még egy ideig kedélyesen csevegtek a városról, meg az őrmester honvágyáról (Piobar is jobban szereti a vidéki életet, így volt némi összhang közöttük). Ezt követően két kalandozó a törpvasúttal levonatozott a Törvénypalotáig, majd rövid érdeklődés után, felkeresték a Denvell család házát. Bejelentkeztek, s szerencséjükre otthon találták a családfőt, aki fogadta őket. Óvatosan előadták a történetet, aztán érdeklődtek arról, hogy a lánynak milyen kapcsolata van a férfival. Ador Denvell ezen meglepődött, mert semmi ilyenről nem tudott. Szó szót követett, végül kiderült, hogy az éjszaka folyamán megszöktették a lányát, Rezenettet. A családfő erre előadta, hogy Waldo pár hete jelentkezett nála mint összekötő egy bizonyos Danaway nevű fickóval, aki kényes ügyeket intéz el a Denvell család számára. Gevin és Piobar elvállalták, hogy megkerítik a lányt és Waldot, akiről kiderült, hogy szerelmes levelekkel szédítette a lányt (megtalálták a lány szobájában ezeket, bár ezekből arra a következtetésre jutottak, hogy feltehetőleg nem Waldo írta őket, túl választékos a stílusuk).

A nyomokat követve a kerten át eljutottak a csatornába, ahol aztán egy fiúba botlottak. Az utcakölyök láthatóan megrémült tőlük, de aztán miután fizetséget ajánlottak neki, vállalta, hogy vezeti őket. Persze tőrbe csalta a két kalandozót, egy csapóráccsal elzárt terembe. Itt aztán az utcakölykök megrohanták a törpét és a félszerzetet. Nem számoltak azzal, hogy edzett kalandozókkal állnak szemben. Így hát vesztettek, örülhetett, aki el tudott szaladni. Végül a gyerekek eddig összerabolt cuccaiból, amit lehetett, azt elrakta a két kalandozó, majd felmentek a felszínre, hogy pihenjenek és egyenek egy kicsit.

A rövid pihenést követően elmentek az egyetemre, hogy utána járjanak a szerelmes levelek valódi szerzőjének. Gevin is itt tanult, így ismerte a járást, ráadásul egyik volt csoporttársából tanár lett, így hát felkeresték őt. A kézírást nem ismerte fel a professzor, de úgy vélte, talán Dorb, egy eléggé szegény joghallgató lehet a háttérben. Róla suttogták, hogy vállal efféle „négermunkákat”. Dorb rendszerint a könyvtárban tartózkodott, így itt kereste fel őt a két kalandozó. Erélyes fellépésüknek köszönhetően Dorb szinte azonnal bevallott mindent, s esküdözött, hogy ő nem tudta, mire akarják használni a leveleket. Sőt, azt is elárulta, hová szokta az elkészült leveleket vinni. Gevinék nem bíztak benne teljes mértékig, ezért magukkal vitték, nehogy megpróbálja átvágni őket. Továbbá a segítségéért cserébe mentességet ajánlottak neki a felelősségre vonás alól.

Így jutottak vissza késő délután a Szegénynegyedbe. A régi épületbe könnyedén bejutottak, a lenti őröket pedig pillanatok alatt elintézték. Waldo már egy kicsit problémásabb volt, mivel ő a lány torkának elvágásával fenyegetőzött. De végül csak sikerült felbőszíteni úgy, hogy a lány torkának elvágása helyett, inkább Piobarnak esett neki. A félszerzet azonban a varázsló hathatós támogatása mellett harcképtelenné tette őt. Megkötözték a foglyokat, megnézték nincs-e komolyabb baja Rezenettnek (szerencsére nem volt), majd alaposan átkutatták a helyet. Némi arany mellett egy félig elégetett listára bukkantak, amelyet sikerült helyreállítania Gevinnek a Mending varázslattal. Ezen nevek és címek szerepeltek, de nem tudták, mihez kapcsolódhatnak, így inkább elrakták későbbre.

Waldót a lánnyal együtt visszavitték a Denvell család palotájába. Ador Denvell rendkívül hálás volt a két kalandozónak a segítségért, bőkezűen megjutalmazta őket (cserébe ők neki adták Waldot, csináljon vele, amit szeretne, a vérdíj, amelyért korábban üldözőbe vették úgyis kisebb összeg volt, mint amit most kaptak). Ador ráadásul további jövedelmező együttműködést ajánlott nekik, hiszen mindig jól jön két ilyen rátermett figura a családjának. A szerelmes leveleket végül odaadták Dorbnak, s megbeszélték vele, hogy később még a szolgálatukra lehet. Már besötétedett, mikor elindultak, hogy keressenek egy fogadót.

Piobar a könyvtárban: „Mindenhol halott fákat látok. Miért öltök meg ennyi fát?”

Gevin: „Ez egy hosszú történet, Kedves Barátom.”

Gevin, miután Dorb vezetésével megtalálták Waldo rejtekét: „Egy jogászt is lehet jó dolgokra használni, csak kézben kell tartani.”

Irány Hercegkő!

Störbek kampány, hatodik játékülés

A kompánia

Asarek, a félork harcos (4. szint)

Creed, a madárember druida/szerzetes (4. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (4. szint)

Ionik, ember harcos (3. szint)

Travok, törpe pap. (4. szint)

Hősök Kora 315. év 4. hónapjának 13. napja [a kalandozás 13. napja]

Reggel hosszasan tanakodtak arról, mit is csináljanak ezután. Asarek és Creed továbbra is a Barlangvárban szeretett volna időzni, hátha további kincsekre bukkannak, míg a többiek inkább Hercegkőre, Störbek fővárosába mentek volna, hogy felkeressék a Kalandozók Céhét.

Végül csak visszamentek még egy alkalommal a Barlangvárba, kóboroltak, míg három Wighba nem botlottak. Bár rosszul is elsülhetett volna a találkozás, végül szerencsésen kikeveredtek belőle, s az egyik szörnynél még egy kisebb varázskardot is találtak. Ezek után azonban visszatértek a felszínre, s megegyeztek abban, hogy inkább elutaznak Erőbércről.

HK. 315. 04. 14.

Elindultak végre, s nem csak Kut-Mukot de Creed kleptomániájának köszönhetően Ricsit, a fogadós szamarát is magukkal vitték. Eső kísérte az egyébként eseménytelen útjukat. Este aztán egy tisztásnál megálltak, ahol két hulla lógott egy fáról. Megpróbálták levágni őket, de azok nem kértek a segítségből, inkább megpróbálták megölni őket. A rövid incidens rendezését követően lepihentek.

HK. 315. 04. 15.

Másnap reggel szép idő fogadta őket. A nap előbújt a felhők mögül. Délután kiértek az Öregútra. A szikrázó napsütésben egy teljesen pucér srácot pillantottak meg, aki egykedvűen ült egy szalmazsákon. Mikor a srác meglátta a kompániát, felugrott s integetni kezdett. Mint kiderült, ő Derin Kloben, Störbek egyik legjelentősebb családjának sarja, a Hercegkői Egyetem diákja, ahol a misztikus tudományokat tanulja. Elmesélte, hogy előző este irtó nagy bulit tartottak a csoporttársaival, s a kezdést követően nem emlékszik semmire. Viszont igyekeznie kell vissza a városba, mert már csak egy hete van a legjelentősebb vizsgájáig. Nagy szégyen lenne a családja számára, ha nem jelenhetne meg ott. (Élt is a gyanúval, hogy a legnagyobb riválisuk, a Denvell család áll a háttérben, s valamilyen úton-módon ők juttatták ide.) A kompánia úgy döntött, hogy hazakísérik, elvégre ők is Hercegkőre tartanak. Adtak neki valamit, hogy éppen ne legyen pucér, aztán folytatták az utat.

HK. 315. 04. 16.

Reggel egy csapat lovas vette körül őket, s Derin átadására szólították fel őket. Travok azonban olyan erélyesen lépett fel, hogy nem mertek támadni, inkább visszavonulót fújtak. Pár órával ezt követően beértek Lovasdba. Itt előbb a Kloben család egyik üzletét látogatták meg, ahol Derin új ruhát kapott, majd a Csintalan Csikóhoz címzett fogadóban néztek szét. Ott először Creed próbált meg egy csapat gütöt* rábeszélni arra, hogy vigyék el őket Hercegkőre a hajójukon, ám miután nem jár sikerrel, Evienne és Ionik ült le a hajósok kis társaságához. Kiderítették, hogy nem is ők öten döntenek az utasokról, hanem a hajó női kapitánya. Vele is beszélt Evienne és Ionik, s jó árban megalkudtak, de mivel senki sem akarta kifizetni Creed és Asarek útiköltségét (ők maguk sem, bár volt pénzük), gyalog voltak kénytelenek továbbmenni másnap.

HK. 315. 04. 17.

Továbbra is szép idő kísérte őket. Segítettek egy kitört kerekű szekérrel küszködő kereskedőnek (a látszattal ellentétben nem csapda volt, tényleg csak egy kereskedő, aki segítségre szorult, mert van ilyen.) Estére egy tanyához tértek be, ahol az öreg néni mindenféle finomsággal megetette őket. S megbeszélte velük, ha már úgyis Hercegkőre mennek, vigyenek a fiainak egy kis „hazait”. A két fiatalember a városőrség tagja, az idősebb, Zenan, őrmesterként szolgál a Szegénynegyedben. A néni arról is beszélt, hogy az orkok és gnollok embereket rabolnak, s visznek fel az Orkvadonba a bányáikba. A Kormányzó pedig semmit sem tesz, csak ül Hercegkőn, s ki se néz a városon túlra.

HK. 315. 04. 18.

A kompánia végre megérkezett Hercegkőre. Ricsit kint kellett hagyják a város kapujánál lévő istállóknál, mivel a város területére tilos lovat vagy bármilyen más nagytestű, négylábú állatot bevinni. A Störbek első kormányzója, amikor bevonult a városba, s véget vetve a Herceg bukását követő zűrzavaros időknek, rögtön kitiltotta az összes lovat onnan, ugyanis rendkívüli módon utálta őket, s ez örökletes dolog lehet a családban, mert mindmáig megtartották a tilalmat. Cserébe az utazók közlekedhetnek a törpvasúttal, mely az egész várost behálózza, s egyaránt használják személy- és teherszállításra is.

Először visszavitték Derint a családjához, ahol elég szép jutalmat kaptak az eltűnt fiú megkerítéséért. Ráadásul Derin felajánlotta, hogy segít Kut-Muknak az egyetemre való bekerülésben, mivel eléggé összehaverkodott egymással, plusz a kis goblin igen nagy érdeklődést és némi tehetséget mutatott a magas tudományok iránt. Később aztán felkeresték Zenan őrmestert a Szegénynegyedben. Mind az őrmester, mind az öccse, Balder nagyon örült a „hazainak”. S örömmel ajánlkoztak, ha a kompánia tagjainak bármiben segítségre vagy útmutatásra lenne szüksége. Este a Három Asszony fogadóban szálltak meg.

HK. 315. 04. 19.

Reggel elmentek a bazilikába, itt Travok odaadta a főpapnak a második kulcsot (mely a Herceg sírját/börtönét nyitja), hogy vigyázzanak rá e szent helyen. Majd pedig egy nagyobb összeget adományozott a templom számára. A harmadik kulcsot megtartotta magának, biztos, ami biztos. Ezután alapos hitoktatást tartott Kut-Muknak.

Délután felkeresték a Kalandozók Céhét. Az épület a Szegénynegyed egyetlen impozánsnak megmaradt épülete (a többi is hajdan az volt, de mára teljesen lelakták őket).** Valyria a céhmester örömmel fogadta őket. Az ajánlólevelet elolvasva azonnal felajánlott nekik egy küldetést, amelyet teljesítve bebizonyíthatják számára is a rátermettségüküket. A városban különös gyilkosságok történtek az elmúlt hetekben, ezeknek kell a végére járni. Ha megvan a gyilkos, akkor a csapatuk hivatalosan is bekerül a Kalandozók Jegyzékébe.

Este a Szegénynegyedben sétálgattak a folyóparton, s Creed aranyérmékkel kacsázott a vízen. Arra azonban nem számítottak, hogy egy egész komoly banda támad rájuk kirívó viselkedésük miatt. Veszedelmes küzdelem vette kezdetét, amelynek végén sikerült megfutamítaniuk a rablóbandát, s még a vezérüket is megölni. A fickó tetemét elvitték Zenan őrmesterhez, aki meglepődve tapasztalta, hogy Foltosfejű Bill az, akire jókora vérdíjat tűzött ki a Kormányzó. Hogy pontosan mi áll a háttérben, arról különféle pletykák keringenek, de senki se tud biztosat. A hivatalos verzió szerint lopott a Kormányzótól...

Asarek speciális esővédelmi ötlete a felakasztott tetemek láttán: „Mi lenne, ha megnyúznánk a hullákat és a bőrüket kihúznánk ponyvának.”

Creed játékosa megpróbálja kihívni maga ellen a sorsot: „Menjünk gyalog: több idő, több encounter, több XP!”

Creed játékosa nem érti a kapcsolatok fontosságát a szerepjátékban, inkább harcolna ahelyett, hogy egy idős tanyasi nénivel beszélget: „Ne beszélgessünk vele, inkább menjünk, öljünk le valamit, azért jár az XP.”

Rövid ötletbörze a kompánia nevét illetően:

Ionik: „Könny és hányás” (Ezt már korábban is használták. Derennek is így mutatkoztak be.)

Creed: „Legyünk inkább Kalandférgek”

Creed, míg várakoznak Valyriára: „Hogy jelentett be minket? Könny és hányás vagy Kalandférgek?”

Valyria: „Tapasztalt kalandozóknak tűntök.”

Evienne: „Könny és hányás a nevünk.”

*Gütök: Störbek déli részét jó száz évvel ezelőtt a folyón felhajózó fosztogatók szállták meg. Fanatikus Wadéna-hívők voltak, akik mindenek elé helyezték a háborút. Jó évtizedes konfliktus alakult ki a déli határon, melynek végül néhány szolidabb Wadéna-pap vetett véget, akik meggyőzték a gütöket arról, hogy inkább a mocsári szörnyekkel és Störbek ellenségeivel harcoljanak. Azóta gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolat alakult ki az autonóm Gütföld és Störbek más részei között, noha a két nép mai napig idegenkedik egymástól.

**A Herceg miután vámpírrá vált, Störbek nemeseinek nagy részét családostul kiirtotta, néhányukat pedig vámpírrá tette. Miután a Hősök legyőzték a herceget és csatlósait, az üressé váló palotákat, melyek a hercegi kastély dombja alatt terültek el, a szegények vették birtokukba. Így a város legpatinásabb része mára romhalmazzá vált, míg a hatalmat megkaparintó gazdag polgárok a folyó másik partján gyönyörű villákat építettek maguknak.

Störbek térképe

Olyan játékbeszámoló következik hamarosan, amelyhez indokolt megosztanom Störbek térképét, ugyanis a játékosok elhagyták Erdőbércet és a barlangvárat, s utazgatni kezdtek a hercegségben. Jelenleg a kompánia Hercegkőn tartózkodik, de erről majd a beszámolóban... A térképet egyébként kinyomtattattam és lamináltattam. Nagyon hangulatosan mutat a játékasztalon, ráadásul hasznos is, hisz lehet rajta jelölgetni a haladást, az utazási terveket stb. anélkül, hogy következő alkalomra vagy egy másik csapatnak új térképet kellene nyomtatnom.

A cseppkőbarlangok

Störbek kampány, ötödik játékülés (2015. május 9.)

A kompánia

Asarek, a félork harcos (3. szint)

Creed, a madárember druida (3. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (3. szint)

Ionik, ember harcos (3. szint)

Travok, törpe pap. (3. szint)

10. nap

Reggel, míg Creed odakint gyakorlatozott (különféle pusztakezes harcmozdulatokat igyekezett elsajátítani), a többiek nyugodtan megreggeliztek. Mindenféle finomságot hozott nekik a fogadós, s kifejezésre juttatta abbéli reményét, hogy a kompánia még jó ideig a településen marad. Reggeli után Travok elszaladt a templomba imádkozni, míg a többiek felkészültek az újabb expedícióra.

Az utcán egy tíz év körüli testvérpár, Hanel és Julna csodálta meg őket. Röviden elbeszélgettek velük a kalandozó létről, a gyerekek pedig igazán boldogok voltak, hogy a városka hősei szóba elegyednek velük. Így azt sem tették szóvá, hogy Creed elkötötte az istállóból Ricsit, a fogadós szamarát.

A megszokott helyen, a leomlott bástyánál közelítették meg a várat, majd egyből elindultak a katakombák felé. Először egy plafonba rejtett kamrából rájuk rontó kisebb élőholt csapattal küzdöttek meg, majd pedig egy régi uralkodói sírhelyre bukkantak. Mint kiderült, itt egy múmia nyugodott holtában is hű testőreivel. Amikor a betolakodók megzavarták álmát, elzavarta őket, ám Creednek jó szarkához méltó módon csak az ragadt meg a jelenetből, hogy értékes koronája van az uralkodónak, amit meg kellene szerezni. Asarek természetesen partner volt ebben, ám a többiek nem, főként Travok tiltakozott ellene, így végül a madárember és a félork alul maradt a vitában.

Nem volt rossz választás a másik folyosó sem, amelyet ezután megnéztek. Nem csak a harmadik kulcsot lelték meg, amellyel Störbek hercegének sírja nyitható ki, hanem még három értékes szobrot is. Igaz, egy leomló csapda némi zúzódást okozott Asareknek.

Kivitték a zsákmányt, majd egy órácskát pihentek odakint. Ezután lementek újra, s ezúttal a délnyugati folyosót nézték meg. Először egy duergar tetemre bukkantak, majd óriáspókokra, legvégül pedig egy jó adag zombira. Ügyes taktikával sikerült elintézniük az agyatlanul vánszorgó élőholtakat, s így az övék lett a következő terembe rejtett temérdek kincs is.

Mindezek után visszatértek Erdőbércre s elherdálták a kincseik a fogadós nagy örömére.

11. nap

Pihentek főként. Kivéve Asarek, aki a kováccsal együtt nekiállt rövidkardot készíteni. Délután Ionik és Evienne meglátogatták Hanel és Julna családját, s egy kisebb adományt adtak az özvegy anyának.

12. nap

Kora reggel az özvegy jött a fogadóba kisírt szemmel: Hanel és Julna eltűnt. Egész este a kompánia hőstetteiről beszéltek, feltehetően ők is a várba mentek. A kompánia tagjai nem késlekedtek, azonnal útnak indultak.

A gyerekek nyomai valóban a barlangvárhoz vezettek. A tömlöcöknél léptek be a kazamatarendszerbe, majd a barlangok irányába mentek. Ez új terep volt a kompánia számára is. A cseppkőbarlangok erősen visszhangoztak, így vigyázniuk kellett, hogy csendesen mozogjanak. Több irányba is elnéztek, végül keletre fényt pillantottak meg, így arrafelé vették az irányt. Előbb rábukkantak néhány gnoll tetemére, majd egy teremmel odébb a velük végző páncélos alakra is. Épp egy kisebb tűz mellett üldögélt és eszegetett. Roppant kardja mellette pihent. Azonban nem fegyverei intették óvatosságra a kompánia tagjait, hanem a tény, hogy egy félsárkánnyal futottak össze.

A félsárkány egyébként rendkívül barátságos volt, meghívta őket a tűz mellé, s kedélyesen elbeszélgetett velük a barlangrendszerről. Mint kiderült titkos küldetésre küldte őt az apja, amely a mélyben meghúzódó törp városba vezeti őt. Jelenleg lejutási lehetőséget keresi. Az eltűnt gyerekeket nem látta, de felhívta a kompánia tagjainak figyelmét arra, hogy gnollok garázdálkodnak a környéken. Persze több lakójával is összefutott a barlangoknak, de azok többnyire ártalmatlanok voltak.

Nem sokkal később a barlangrendszerben élő gombalényekkel is találkoztak, s telepatikusan sikerült szót váltaniuk, de a gombalények nem voltak túlontúl vendégszeretők, így inkább elkerülték őket. A kompánia eztán érkezett egy nagyobb barlangterembe, ahol éneklő cseppköveket találtak. Travok szemébe könny szökött, hiszen ez egy igencsak különleges látványosság, amelyet a törpök szent dologként tisztelnek.

A meghatódottság miatt le is maradt a többiektől, így némileg megkésve ért oda a harcba. Ugyanis míg a törp a cseppkövek énekét hallgatta, Evienne egy leágazásra lelt, ahol vinnyogásra lett figyelmes. Feltehetőleg goblinokat kínoztak a közelben. Több se kellett neki, elindult arra, mire csapdába futott, s két gnoll őrszembe.

Először az őrposzton tört át a kompánia, majd a belső barlangjukban rontott rá az őket már váró, barikádok mögé húzódó gnollokra. Véres csata volt, amelyben végül sikerült legyőzni a hiénapofájú szörnyeket. A gnollok foglya volt Hanel és Julna is, akikre hamarosan az a sors várt volna, mint a szépen sülő goblinra a tűz fölött. Ám nem csak a két gyereket találták meg a ketrecben, hanem Kut-Mukot is, a kis goblint, akivel az első leereszkedésükkor találkoztak. Evienne meggyőzte az ifjú goblint, hogy tartson vele, tanítani fogja, s nem kerül többé ilyen bajba.

Végül visszatértek Erdőbércre a gyerekekkel (és a gnollok értékeivel). Leszidták a gyerkőcöket, hogy ilyet még egyszer meg ne próbáljanak. Aztán este ismét koccintottak a sikerre, s elmesélték a helyieknek a kalandjaikat.