A gyilkosságok

Störbek kampány, kilencedik játékülés (2015. július 19.)

A kompánia

Asarek, a félork harcos (4. szint)

Creed, a madárember druida/szerzetes (4. szint)

Travok, törpe pap. (5. szint)

Vitellio, tiefling paladin (4. szint)

HK. 315. 22.

Miután kiheverték az előző esti ünneplést, úgy döntöttek, ideje a végére járni a gyilkosságoknak. Creed korábban már elbeszélgetett egy macskával, aki járt az egyik gyilkosság helyszínén, de ő is csak annyit tudott, hogy ólálkodott ott nem sokkal előtte egy fekete köpenyes alak, akinek hegyes füle és „egyetemista szaga” volt. Reggeli után elmentek az őrséghez, s Zenan őrmestertől kikérték az összes információt a helyszínekről és a megölt személyekről. Három gyilkosság, három fogadóban, egyik helyen egy felszolgálólány, máshol a tulajdonos vagy a felesége volt az áldozat. Ketten az utcán, egy pedig a kertben halt meg. Egy közös nyom mutatkozott a három gyilkosságban: mintha borotvapengékkel szabdalták volna szét az áldozatokat.

Ezután a Fakó Keselyű nevű csehóban néztek szét, ahol az első gyilkosság történt (itt ölték meg a felszolgálólányt). A hely köztudottan az egyetemisták szórakozóhelye volt, így reménykedtek benne, hogy talán itt lelik a gyilkost vagy valakit, aki ismeri őt. Mindenféle közjáték után (volt ivóverseny, egy kis kacsintás a pincérnők felé, meg persze besurranás a privát részlegre), kiderítették, hogy a szórakozóhelyet pár hónapja szerezte meg a Kloben család, de a gyilkosság után a tulaj újra a Denvell családdal lépett egyezségre.

Ezután elmentek a Tarka Táncházba, ahol a tulajt ölték meg. Mint kiderült, itt is a két család hatalmi harca állhatott a háttérben. Az új tulaj egyértelműen Denvellék embere volt. A Tarka Táncházban meg is ebédeltek, s már épp folytatni készültek az útjukat a harmadik tetthelyre, amikor befutott Zenan őrmester a hírrel, hogy az éjszaka újabb gyilkosság történt.

Ezúttal nem fogadóról volt szó, hanem egy vegyeskereskedésről, de a gyilkosság módja ugyanaz volt. A férfit, borotvapengékkel szabdalták szét. Ráadásul a saját üzletében, mialatt az ajtó zárva volt. Behatolásnak nem volt nyoma. Alaposan szétnéztek bent (Asarek annyira, hogy majdnem el is lopott pár holmit, de aztán eszébe jutott, hogy tele van katonákkal a ház), ezalatt Travok kint is megszemlélte a dolgokat, amennyire lehetséges volt az odagyűlt tömegben, s szerencséjére az épület melletti sikátorban lábnyomokat és egy félig elmozdított csatornafedőt talált. Creed átváltozott, hogy állatként körbeszaglásszon, s egyértelműen mágikus komponensek szagát érezte a környéken. Rájöttek, hogy talán ez lehetett az „egyetemista szag”, s egy varázshasználóval van dolguk.

A csatornában jó darabig követni tudták a nyomot, de végül a folyó környékén elvesztették. Kavarogtak egy jó darabig odalent, már átjutottak a Szegénynegyed alatti részekre, amikor „kakiszörnyek” támadtak rájuk. Ezek szörnyű fekáliadobáló kis bestiák, egész nagy számban élnek a rosszul karbantartott csatornarészekben. Kiélezett küzdelem volt a „kakiszörnyek” számossága miatt, de végül sikerült megfutamítani őket.

Nem sokkal a csatát követően úgy döntöttek, megnézik azt a járatot, amelyben fényt láttak. Ez egy terembe vezetett, ahol egy idős urat találtak mindenféle holmik és dobozok között, kis asztalánál ült s nagy nyugalommal számolta az aranypénzeit. Mint kiderült, ő az „Öreg”, s mindenféle érdekes tárgyai vannak eladásra. De nem csak tárgyakat, hanem információt is szívesen ad, persze pénzért cserébe. Így nem csak a köpenyes varázsló rejtekhelyének helyét árulta el, hanem némi plusz aranyért cserébe egy nagy kincs lelőhelyét is.

A megvett információ alapján már sikerült megtalálni a helyes irányt, s hamar elértek ahhoz a vasalt ajtóhoz, amelyet az Öreg leírt nekik. Bejutniuk nem volt nehéz, a komolyabb problémát az okozta, hogy miközben az üres pincékben kutakodtak (amely láthatóan lakóhelynek volt berendezve) egyszer csak támadás érte őket. Egy láthatatlan vadász vetette rájuk magát, csapásai, mintha borotvapengék lennének, szörnyű sebeket ejtett. A kompánia azonban felülkerekedett az akadályon, s ügyes csapatmunkával legyőzték a szörnyet.

Átkutatták a pincét. Egyértelműnek tűnt, hogy a láthatatlan vadász csak a gyilkos fegyver, egy láthatatlan gyilkológép, amelyet a varázsló idézett meg. Bár neki semmi nyoma nem volt, sőt, úgy tűnt, sietve távozhatott pár órája, a tűzhelynél néhány félig megégett perpírfecnit találtak, amelyekből a következő szövegtöredéket sikerült kirakni: „Menj...” „menedéket...” „...rét fölött a hegyekben”