2015. április 30., csütörtök

A katakombák mélyén

Störbek kampány, második játékülés (2015. március 14.)

A kompánia:
Asarek, a félork harcos, egykori katona (1. szint) – Jörgund játékosának új karaktere.
Creed, a madárember druida, hajdani kalóz (1. szint) – Laucian játékosának új karaktere
Evienne, a holdtünde vadmágus (2. szint)
Travok, a törpe pap, Suome követője (2. szint)

Bérencek:
Bord: Creed bérence, meglepően jól harcolt favágóhoz képest.
Derak: Szintén Creed bérelte fel, tökös legény volt ő is.
Jodallac avagy Jak: Evienne bérence, kissé bamba falusi, az előbbi kettő barátja, különösen retteg a pókoktól.


2. nap

Reggel Jörgund és Laucian inkább továbbállt, helyettük egy igencsak meglepő jelenségnek számító madárember és egy nagydarab félork csatlakozott Evienne és Travok asztaltársaságához. A kompániát azonban még így sem érezték késznek a feladatra, ezért Evienne odament a nem messze iszogató fiatal favágókhoz és meginvitálta őket egy ügyességi versenyre, a nyertest pedig felbérelte. Creed a két vesztest vette szolgálatába, biztos, ami biztos. Ezalatt Travok pedig a templomba ment imádkozni és szentelt vizet kérni a helyi paptól.

A várba, ahogy legutóbb is, úgy most is az omlatag bástyánál másztak fel. Jobbnak látták ezt, mivel Creed körberepült a vár környékén, és megállapította, hogy a tóban óriásbékák élnek (egyet ki is csalogatott, hogy jobban szemügyre vehesse). A bástyán ismét hallották a segítségkérő női hangot, szerencséjükre időben észrevették, hogy a bástya mellett épület felső szintje rendkívül omlatag. Travok a kalapácsával ráütött a padlóra, mire leomlott az egész emelet. Az udvarról mentek be ide, s átkutatták a régi raktárhelyiséget, istállót. Némi ezüstöt találtak, de semmi értékesebbet.

Ezután lementek a templomba, hogy onnan folytassák az útjukat a kazamaták felé. Az előző nap óta semmi sem változott látszólag, a kultisták vezére sem tért vissza. A lépcsősor alján sötét kövekkel kirakott terem várt rájuk. Szemben kétszárnyú fémkapu három kulcslyukkal, mindkét ajtószárnyán a hajdani Herceget ábrázoló domborművek: egyiken halált oszt, a másikon bebörtönzik őt a Hősök. A teremből északra és délre is két-két folyosó vezetett tovább.

A kompánia az északkeletit választotta. Egy Teren nevű szomorú kőszoborral találkoztak először. Ő maradt az utolsó a szobrok közül, mint kiderült, de nem is ez volt a legnagyobb szomorúsága, hanem, hogy valaki letörte és ellopta az orrát, míg aludt. Megvigasztalták azzal, hogy visszaszerzik majd a becses testrészét, nem kell aggódnia. Ő erre felajánlotta, hogy ha sikerrel járnak, elárulja, merre érdemes kincset keresni. Később két kártyázó impre nyitottak rá, velük egész jól el lehetett társalogni, csakhogy Creed nem bírt magával, s az asztalukról le akart emelni némi pénzt. Erre dühösek lettek, ám még akár így is a lelkükre lehetett volna beszélni, elkerülvén a csatát, ha Asarek nem lő az egyikbe egy számszeríjvesszőt. Öldöklő csata vette hát kezdetét. A kompánia szerencséjére a két favágó, Bard és Derak igencsak jól küzdöttek (szemben Creeddel, aki elájult), s a túlerő hamar legyűrte az impeket. Travok a csata után jól leordította Creed fejét, hogy máskor ne csináljon ilyet, mert az egész kompániát veszélybe sodorja. Evienne pedig Jakot oktatta ki, hogy úgy kell csinálni, ahogy a másik két bérenc, szedje össze magát, ugyanis Jodallac nem jeleskedett a harcban.

Két zombival meggyűlt a bajuk egy teremben, de nem volt nagyobb fennakadás, folytatták az útjukat, amerre az orrtolvajt sejtették. Nemsoká egy padlócsapdába futottak, szerencsére sikerült visszaugrania az elöl menőknek, így nem lett belőle sérülés. Viszont megszólalt egy csengő, ez pedig riasztotta a szomszéd terem lakóját. Plom a vérpatkány számszeríjjal fenyegette őket a szobája ajtajának kukucskálóján keresztül, ám Eviennek és Travoknak sikerült a lelkére beszélni, így bemehettek tárgyalni vele. Bent teljesen ráijesztett a pap szegény Plomra, aminek köszönhetően megszerezték a ládáját, benne némi kinccsel, egy kőorral és egy kulccsal (mely a Herceg sírjának ajtaját nyitja). Creed és Asarek nem elégedett meg ennyivel, rátámadtak a vérpatkányra, aki elkeseredetten védekezett, de végül a rövidebbet húzta.

Míg Asarek és Creed kutakodott, s rálelt egy titkosajtóra, addig a kompánia másik felét egy csapat csontváz támadta meg. Bord és Derak hősi halált halt a küzdelemben, s csak egy jól sikerült élőholtűzés segített a többieken. Ezután fogták magukat és visszamentek, s társaik tetemét is magukkal vitték, hogy Erdőbércen majd megadhassa nekik a családjuk a végtisztességet. Kifelé menet még benéztek Terenhez is, és visszaadták neki az orrát. A szobor cserébe elárulta, merre lehet a kincs.

Travok elvitte a kulcsot a templomba, hogy ott biztonságba helyezzék. Majd pedig ivászattal töltötték az estét, ittak a sikerre és elesett bajtársaik emlékére.

3. nap

Ott folytatták, ahol előző nap abbahagyták. A titkosajtót keresték fel megint, s megnézték, mi van a másik oldalon. Egy meglepően jól berendezett, festményekkel és szobrokkal teli terem, egyik sarokban kis laboratórium, könyvek. Mielőtt bármihez hozzányúlhattak volna, megjelent egy szakállas öregúr szelleme. Mint kiderült, ő Klagor Mathis, a Herceg egykori varázslója, még a romlása előtti időkből. Az öreg igencsak örült a társaságnak, de a csapat rövid beszélgetést követően továbbállt.

A leereszkedés legkomolyabb eseménye egy tükörteremben tett látogatás volt, ahol saját magukkal küzdöttek, mígnem rájöttek, hogy a tükröket kell szétverni. Miután az utolsót is elpusztították, övék lett a terem közepén, egy obeliszken heverő fekete ékkő. Később egy jó adag csontvázat ébresztettek föl egy szarkofágokkal teli teremben. Ezúttal is jól fogott a pap élőholtűzése.

Travok remekül térképezett, mert rálelt az első terembe egy másik irányból visszavezető útra, így nem kellett visszamenniük arra, amerről jöttek, rövidíthettek. Kifelé menet még látták Klagor Mathis szolgáját, akiről a varázsló beszélgetésük során említést tett, de nem léptek interakcióba vele. Bár nem voltak olyan sokat lent, mint előző alkalommal, igen gazdag zsákmánnyal távoztak, amelynek egy jó részét ismét mulatozásra költhették.

2015. április 16., csütörtök

Störbek istenei

Kicsit levegőhöz jutottam az elmúlt hetek őrült hajtása után. Még nincs energiám a 2. játékülésről írni, de az istenekről szóló jegyzeteimet, gondoltam, felpakolom ide, történjék valami a blogon.

A célom az volt, hogy minden szférának legyen meg a saját istene, s minden istenhez csak egy szféra tartozzon. Szerettem volna, ha mind egy családot alkotnak - magyarán egy vallás van, s azon belül minden ember választ magának patrónust. Viszont a gonosz papokra is gondolnom kellett, így jött a képbe család fekete báránya, akit kitaszítottak... 

S íme, Störbek területén hozzájuk fohászkodnak:

Astar, a Fényhozó, az Istenek Anyja (Szféra: Fény, Jellem: Törvényes jó)
Beliotek, a Titkoknak Tudója (Szféra: Tudás, Jellem: Törvényes semleges)
Isker, a Förgeteg, a Villámok Ura (Szféra: Vihar, Jellem: Kaotikus jó)
Merdena, a Csalfa, a Nyughatatlan Leány (Szféra: Trükkök, Jellem: Kaotikus semleges)
Nadhor, az Arctalan, a Természet Őre (Szféra: Természet, Jellem: Semleges)
Suome, a Gyógyító, az Oltalmazó Nővér (Szféra: Élet, Jellem: Semleges jó)
Wadéna, a Pajzsszűz, a Hősök Csarnokának Úrnője (Szféra: Háború, Jellem: Kaotikus jó)
...
Haadesh, a Kitaszított, az Árnyak Ura (Szféra: Halál, Jellem: Semleges gonosz)

Wadéna ihletője