Foltos Waldo nyomában

Störbek kampány, hetedik játékülés (2015. június 19.)

Ez egy mellékszál, amelyben Alister kapcsolódott be a kampányba két karakterével. Egyelőre még nem követte folytatás, de ami késik, nem múlik.

Gevin Onáil, törpe varázsló (1. szint)

Őrült Piobar, félszerzet barbár (1. szint)

HK. 315. évének 4. hónapjának elején

A Szellentő Szamár kocsma rosszarcai nem számítottak rá, hogy a két alacsony növésű fickó a szart is kiveri belőlük. Gevin és Piobar azért érkezett a Hercegkőre, mert egy bizonyos Foltos Waldo nevű haramiát kerestek. A nyomok a Szamárba vezettek, ezért megpróbáltak itt érdeklődni a haramia után, ám a vendégek nem voltak túl segítőkészek. Maradt hát a csetepaté. Miután elrendezték a dolgot, a csapos készségesen válaszolt minden kérdésükre. Így megtudták, hogy Waldo pár hete érkezett, mindenféle kétes ügyletekbe keveredett, ráadásul úgy hírlik a város egyik leghatalmasabb személye, Ador Denvell vette pártfogásába. Moric, a csapos a családfő lányával is összefüggésbe hozta Waldot, ám, hogy pontosan miről lehet szó, azt ő sem tudta.

Ezután elvitték a támadóikat a városőrségre, ahol szót váltottak a fogadóban történtekről Zenan őrmesterrel, továbbá nála is érdeklődtek Waldóról. Az őrmester nem sok információval szolgálhatott, de azért még egy ideig kedélyesen csevegtek a városról, meg az őrmester honvágyáról (Piobar is jobban szereti a vidéki életet, így volt némi összhang közöttük). Ezt követően két kalandozó a törpvasúttal levonatozott a Törvénypalotáig, majd rövid érdeklődés után, felkeresték a Denvell család házát. Bejelentkeztek, s szerencséjükre otthon találták a családfőt, aki fogadta őket. Óvatosan előadták a történetet, aztán érdeklődtek arról, hogy a lánynak milyen kapcsolata van a férfival. Ador Denvell ezen meglepődött, mert semmi ilyenről nem tudott. Szó szót követett, végül kiderült, hogy az éjszaka folyamán megszöktették a lányát, Rezenettet. A családfő erre előadta, hogy Waldo pár hete jelentkezett nála mint összekötő egy bizonyos Danaway nevű fickóval, aki kényes ügyeket intéz el a Denvell család számára. Gevin és Piobar elvállalták, hogy megkerítik a lányt és Waldot, akiről kiderült, hogy szerelmes levelekkel szédítette a lányt (megtalálták a lány szobájában ezeket, bár ezekből arra a következtetésre jutottak, hogy feltehetőleg nem Waldo írta őket, túl választékos a stílusuk).

A nyomokat követve a kerten át eljutottak a csatornába, ahol aztán egy fiúba botlottak. Az utcakölyök láthatóan megrémült tőlük, de aztán miután fizetséget ajánlottak neki, vállalta, hogy vezeti őket. Persze tőrbe csalta a két kalandozót, egy csapóráccsal elzárt terembe. Itt aztán az utcakölykök megrohanták a törpét és a félszerzetet. Nem számoltak azzal, hogy edzett kalandozókkal állnak szemben. Így hát vesztettek, örülhetett, aki el tudott szaladni. Végül a gyerekek eddig összerabolt cuccaiból, amit lehetett, azt elrakta a két kalandozó, majd felmentek a felszínre, hogy pihenjenek és egyenek egy kicsit.

A rövid pihenést követően elmentek az egyetemre, hogy utána járjanak a szerelmes levelek valódi szerzőjének. Gevin is itt tanult, így ismerte a járást, ráadásul egyik volt csoporttársából tanár lett, így hát felkeresték őt. A kézírást nem ismerte fel a professzor, de úgy vélte, talán Dorb, egy eléggé szegény joghallgató lehet a háttérben. Róla suttogták, hogy vállal efféle „négermunkákat”. Dorb rendszerint a könyvtárban tartózkodott, így itt kereste fel őt a két kalandozó. Erélyes fellépésüknek köszönhetően Dorb szinte azonnal bevallott mindent, s esküdözött, hogy ő nem tudta, mire akarják használni a leveleket. Sőt, azt is elárulta, hová szokta az elkészült leveleket vinni. Gevinék nem bíztak benne teljes mértékig, ezért magukkal vitték, nehogy megpróbálja átvágni őket. Továbbá a segítségéért cserébe mentességet ajánlottak neki a felelősségre vonás alól.

Így jutottak vissza késő délután a Szegénynegyedbe. A régi épületbe könnyedén bejutottak, a lenti őröket pedig pillanatok alatt elintézték. Waldo már egy kicsit problémásabb volt, mivel ő a lány torkának elvágásával fenyegetőzött. De végül csak sikerült felbőszíteni úgy, hogy a lány torkának elvágása helyett, inkább Piobarnak esett neki. A félszerzet azonban a varázsló hathatós támogatása mellett harcképtelenné tette őt. Megkötözték a foglyokat, megnézték nincs-e komolyabb baja Rezenettnek (szerencsére nem volt), majd alaposan átkutatták a helyet. Némi arany mellett egy félig elégetett listára bukkantak, amelyet sikerült helyreállítania Gevinnek a Mending varázslattal. Ezen nevek és címek szerepeltek, de nem tudták, mihez kapcsolódhatnak, így inkább elrakták későbbre.

Waldót a lánnyal együtt visszavitték a Denvell család palotájába. Ador Denvell rendkívül hálás volt a két kalandozónak a segítségért, bőkezűen megjutalmazta őket (cserébe ők neki adták Waldot, csináljon vele, amit szeretne, a vérdíj, amelyért korábban üldözőbe vették úgyis kisebb összeg volt, mint amit most kaptak). Ador ráadásul további jövedelmező együttműködést ajánlott nekik, hiszen mindig jól jön két ilyen rátermett figura a családjának. A szerelmes leveleket végül odaadták Dorbnak, s megbeszélték vele, hogy később még a szolgálatukra lehet. Már besötétedett, mikor elindultak, hogy keressenek egy fogadót.

Piobar a könyvtárban: „Mindenhol halott fákat látok. Miért öltök meg ennyi fát?”

Gevin: „Ez egy hosszú történet, Kedves Barátom.”

Gevin, miután Dorb vezetésével megtalálták Waldo rejtekét: „Egy jogászt is lehet jó dolgokra használni, csak kézben kell tartani.”