A cseppkőbarlangok

Störbek kampány, ötödik játékülés (2015. május 9.)

A kompánia

Asarek, a félork harcos (3. szint)

Creed, a madárember druida (3. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (3. szint)

Ionik, ember harcos (3. szint)

Travok, törpe pap. (3. szint)

10. nap

Reggel, míg Creed odakint gyakorlatozott (különféle pusztakezes harcmozdulatokat igyekezett elsajátítani), a többiek nyugodtan megreggeliztek. Mindenféle finomságot hozott nekik a fogadós, s kifejezésre juttatta abbéli reményét, hogy a kompánia még jó ideig a településen marad. Reggeli után Travok elszaladt a templomba imádkozni, míg a többiek felkészültek az újabb expedícióra.

Az utcán egy tíz év körüli testvérpár, Hanel és Julna csodálta meg őket. Röviden elbeszélgettek velük a kalandozó létről, a gyerekek pedig igazán boldogok voltak, hogy a városka hősei szóba elegyednek velük. Így azt sem tették szóvá, hogy Creed elkötötte az istállóból Ricsit, a fogadós szamarát.

A megszokott helyen, a leomlott bástyánál közelítették meg a várat, majd egyből elindultak a katakombák felé. Először egy plafonba rejtett kamrából rájuk rontó kisebb élőholt csapattal küzdöttek meg, majd pedig egy régi uralkodói sírhelyre bukkantak. Mint kiderült, itt egy múmia nyugodott holtában is hű testőreivel. Amikor a betolakodók megzavarták álmát, elzavarta őket, ám Creednek jó szarkához méltó módon csak az ragadt meg a jelenetből, hogy értékes koronája van az uralkodónak, amit meg kellene szerezni. Asarek természetesen partner volt ebben, ám a többiek nem, főként Travok tiltakozott ellene, így végül a madárember és a félork alul maradt a vitában.

Nem volt rossz választás a másik folyosó sem, amelyet ezután megnéztek. Nem csak a harmadik kulcsot lelték meg, amellyel Störbek hercegének sírja nyitható ki, hanem még három értékes szobrot is. Igaz, egy leomló csapda némi zúzódást okozott Asareknek.

Kivitték a zsákmányt, majd egy órácskát pihentek odakint. Ezután lementek újra, s ezúttal a délnyugati folyosót nézték meg. Először egy duergar tetemre bukkantak, majd óriáspókokra, legvégül pedig egy jó adag zombira. Ügyes taktikával sikerült elintézniük az agyatlanul vánszorgó élőholtakat, s így az övék lett a következő terembe rejtett temérdek kincs is.

Mindezek után visszatértek Erdőbércre s elherdálták a kincseik a fogadós nagy örömére.

11. nap

Pihentek főként. Kivéve Asarek, aki a kováccsal együtt nekiállt rövidkardot készíteni. Délután Ionik és Evienne meglátogatták Hanel és Julna családját, s egy kisebb adományt adtak az özvegy anyának.

12. nap

Kora reggel az özvegy jött a fogadóba kisírt szemmel: Hanel és Julna eltűnt. Egész este a kompánia hőstetteiről beszéltek, feltehetően ők is a várba mentek. A kompánia tagjai nem késlekedtek, azonnal útnak indultak.

A gyerekek nyomai valóban a barlangvárhoz vezettek. A tömlöcöknél léptek be a kazamatarendszerbe, majd a barlangok irányába mentek. Ez új terep volt a kompánia számára is. A cseppkőbarlangok erősen visszhangoztak, így vigyázniuk kellett, hogy csendesen mozogjanak. Több irányba is elnéztek, végül keletre fényt pillantottak meg, így arrafelé vették az irányt. Előbb rábukkantak néhány gnoll tetemére, majd egy teremmel odébb a velük végző páncélos alakra is. Épp egy kisebb tűz mellett üldögélt és eszegetett. Roppant kardja mellette pihent. Azonban nem fegyverei intették óvatosságra a kompánia tagjait, hanem a tény, hogy egy félsárkánnyal futottak össze.

A félsárkány egyébként rendkívül barátságos volt, meghívta őket a tűz mellé, s kedélyesen elbeszélgetett velük a barlangrendszerről. Mint kiderült titkos küldetésre küldte őt az apja, amely a mélyben meghúzódó törp városba vezeti őt. Jelenleg lejutási lehetőséget keresi. Az eltűnt gyerekeket nem látta, de felhívta a kompánia tagjainak figyelmét arra, hogy gnollok garázdálkodnak a környéken. Persze több lakójával is összefutott a barlangoknak, de azok többnyire ártalmatlanok voltak.

Nem sokkal később a barlangrendszerben élő gombalényekkel is találkoztak, s telepatikusan sikerült szót váltaniuk, de a gombalények nem voltak túlontúl vendégszeretők, így inkább elkerülték őket. A kompánia eztán érkezett egy nagyobb barlangterembe, ahol éneklő cseppköveket találtak. Travok szemébe könny szökött, hiszen ez egy igencsak különleges látványosság, amelyet a törpök szent dologként tisztelnek.

A meghatódottság miatt le is maradt a többiektől, így némileg megkésve ért oda a harcba. Ugyanis míg a törp a cseppkövek énekét hallgatta, Evienne egy leágazásra lelt, ahol vinnyogásra lett figyelmes. Feltehetőleg goblinokat kínoztak a közelben. Több se kellett neki, elindult arra, mire csapdába futott, s két gnoll őrszembe.

Először az őrposzton tört át a kompánia, majd a belső barlangjukban rontott rá az őket már váró, barikádok mögé húzódó gnollokra. Véres csata volt, amelyben végül sikerült legyőzni a hiénapofájú szörnyeket. A gnollok foglya volt Hanel és Julna is, akikre hamarosan az a sors várt volna, mint a szépen sülő goblinra a tűz fölött. Ám nem csak a két gyereket találták meg a ketrecben, hanem Kut-Mukot is, a kis goblint, akivel az első leereszkedésükkor találkoztak. Evienne meggyőzte az ifjú goblint, hogy tartson vele, tanítani fogja, s nem kerül többé ilyen bajba.

Végül visszatértek Erdőbércre a gyerekekkel (és a gnollok értékeivel). Leszidták a gyerkőcöket, hogy ilyet még egyszer meg ne próbáljanak. Aztán este ismét koccintottak a sikerre, s elmesélték a helyieknek a kalandjaikat.