Huszárvágás

Most szombaton szűk körben kipróbáltuk a Huszárvágás szerepjátékot, mely igencsak jól szerepelt. Mindkét játékos elégedettnek tűnt, s mint mesélő magam is elégedett voltam vele. Persze ez még egy nem teljesen kész játék, fejlesztés alatt áll, de már most jól játszható.

Játékstílus tekintetében a romantikusat választottam.

Játékos Karakterek:

Baradlay Aurél: elszegényedett nemesi származású csikós, aki az utóbbi kalandja során meggazdagodott hősies viselkedésének köszönhetően.

Barabás: szabadhajdú, aki Auréllal együtt hősiesen megmentett a töröktől egy nagyobb ménest.

1582-ben kezdődik történetünk egy debreceni csárdában. A két vitézlő férfiú nagy kalandjuk után tért be ide, hogy jó magyar borral öblítsék az út porát. Barabás mivel nem bírja az italt, gyorsan lerészegedett, azonban Aurélon nem fogott ki ily könnyen az ital.

Jobb is, hiszen így bátran ajánlhatta őket a kocsmárosné annak az öreg polgárnak, aki sánta lábán bicegett oda a söntéshez, s belevaló férfiúkat keresett. Először az asszony jött oda Aurélhoz, akinek széptevő szavaitól igencsak elpirult, ám mivel férjezett volt, ezért hárítani kényszerült a bókokat, azonban elintézte, hogy az újdonsült hősök, legalábbis a még mindig józan Aurél fogadja az öreget, aki a Gábor György nevet viselte.

Gábor György a debreceni polgár nagy gondban volt. Felesége leányukkal, Dorottyával rokonlátogatóba ment Szolnokra, azonban az asszony meghalt, a leányra pedig szemet vetett a szolnoki szandzsákbég, bizonyos Sasvár (történelmi személyről van szó). A leányt ki kell hozni még mielőtt a ramadán véget ér, ugyanis a böjt utáni első napon már feleségül is veszi a bég Dorottyát. Az öreg polgár nem zárkózott el a jutalmazástól sem, ám hőseink egy magyar leány kiszabadításáért nem voltak hajlandók fizetséget kérni. György uram hálálkodása mellett adott nekik tíz marhát a gulyájából, hogy hajtsák őket Szolnokra. Talán vásár ürügyén könnyebb lesz átjutni a hídon, a városba, majd a várba.

Nem is csalatkoztak, mikor Szolnokra értek, hiszen a törökök átengedték őket a hídon. Az őrökön való átjutásban segített Barabás török nyelvtudása is egy keveset. Aurélnak támadt egy jó ötlete, így meggyőzte – Barabáson keresztül - a várkapunál lévő őröket, hogy Sasvárnak hoztak ajándékot egy északi nemes úrtól, bizonyos Lónyaytól.

Az őrök azonnal Sasvár elé vezették őket, aki örömmel fogadta az ajándékot, s melléjük adott egy fiút, bizonyos Bálintot, akit mindenki csak Török Bálint néven hívott, mivel a törökök nevelték hat-hét éves kora óta. A legény már vagy tizenhat esztendős lehetett, s mind törökül, mind magyarul igen jól beszélt. Ő kísérte hőseinket szállásukra, ahol hosszasan beszélgettek. Bálinttól megtudták, hogy a leányt a várban lévő egyik házban tartják fogva. Sasvár minden naplemente után elmegy Dorottyához, megpróbálván megenyhíteni a leány szívét a házasságig, de eddig még nem tűnt úgy, hogy viszonozná a szerelmét. Sasvár emiatt mélységesen szomorú, mert őrülten szerelmes Dorottyába.

Bálintot meggyőzte Aurél, hogy ha segít bejutni a leányhoz, akkor magukkal viszik őt, s igazi huszárt faragnak belőle. A fiú nagyon örült a lehetőségnek, mert nem szerette túlzottan a török életet. Ekkor megtudakolták tőle, hogy van-e orvos a várban, mivel Barabásnak szüksége lenne altatóra, ugyanis rossz alvó (Ez nem volt igaz, persze az sem, hogy Barabás szerelmes a kisasszonyba, s ezért szeretné utoljára látni, azonban talán, ha Bálint tudja a szökés tervét, nem segít, hiszen nagyon tartott Sasvártól).  Bálint elvitte Barabást az orvoshoz, aki felírt neki egy altatót, amit italba kell keverni, de felhívta a gyaur figyelmét rá, hogy véletlenül se szeszes italba töltse. Mikor visszatértek, elhatározták, hogy másnap el is mennek a lányhoz. Bálint gondoskodik az őrökről, akik titokban igencsak szeretik a jófajta magyar itókákat. (Volt is egy üveg jó boruk erre a célra, melybe belekeverték az altatót.) Bálintnak meghagyták, ha elalszanak az őrök (ekkor már ő is tudta, hogy Barabás uram nehéz alvása csak mesebeszéd), akkor jöjjön vissza az épülethez. Először nem tetszett ez neki, de aztán meggyőzték, hogy azonnal útnak indulnak, nem kell tartania Sasvártól. A fiú azonban továbbra is tartott tőle, mert mint mondotta, Sasvár egy renegát magyar, jól kiismeri az ő észjárásukat, s akár még követi is őket. Sikerült azonban megnyugtatni, így aztán a terv szerint elcsalta az őröket.

Ekkor odamentek a ház ajtajához, Aurél bekopogott. Egy török nyitott ajtót, s értetlenkedve nézte őket, majd mikor látta, hogy a két őr hiányzik, gyorsan kardot rántott, de ekkor már a csikós kezében volt az ostora, s annak nyelével rásújtott a törökre. Az azonnal összeesett. Gyorsan bementek a házba, becsukták maguk mögött az ajtót. Ekkor fentről is egy török jött le a lépcsőn, de Aurél ostorával lerántotta a földre, nyakát törte.

Az emeleten újabb két törökkel kellett megküzdjenek, ekkor már pisztoly is dörrent török részről, de hőseink nem sérültek meg. Gyorsan elintézték őket, majd megtalálták a kisasszonyt, aki a dulakodás zajára bezárkózott a szobájába szolgálóleányával. Miután meggyőzték Dorottyát, hogy segíteni jöttek, felvették a törökök ruháit, s azonnal elindultak az istállókhoz. Ott találták az ifjú Bálintot, aki nagy sietséggel egy lovat szerszámozott föl. Mint megtudták, az ifjú, amikor meglátta a halottakat, rájött, hogy végkép bajba került, s eldöntötte, hogy maga szökik meg. Együtt mentek a kapuhoz, ahol már-már kiengedték volna az őrök őket az álca és az ifjú Bálint beszéde hatására, azonban a szolgálóleány elkiáltotta magát, ezzel leleplezvén őket.

Öldöklő harc vette kezdetét. Barabás puskagolyótól megsérült, s egy kopja is megsebezte karját. Azonban sikerült áttörniük a kapuőrökön, s a töltésen végigszáguldva elérték a hidat…

Itt fejeztük be a játékot, mivel már későre járt. Sajnos rövidre sikeredett, pedig lett volna még mit a tejbe aprítani. Remélhetőleg majd egy következő alkalmon sor kerül a további eseményekre is, melyek összefonódnak a történelemmel…