Szeleslak

Szeleslak igen régi múltra tekint vissza. A helyiek úgy tartják, hogy a várat, mely a falu fölé tornyosul, a harmadik király, Boros, építtette azt követően, hogy háborúskodás idején egy éjszakát a völgyben táborozott. Az éjszaka során megkérdezte nemeseit, ha megnyerik a háborút, mit kívánnak tőle. Mind-mind kértek valamit, ki földet, ki pedig feleséget vagy férjet a gyermekének hozomány reményében. A királyt soká untatta, hogy ily földhözragadtak az urak országában, ezért hát Szelest, a bolondot is megkérdezte, mit kívánna ő. Szeles pedig rámutatott a holdfényben föléjük tornyosuló szirtre, s azt mondta: 

- Drága Komám, ott építtess nékem várat, hogy ha újra erre jövünk, ne kelljen sátorban éjszakáznom.

 Boros király először komoran nézett, majd oly jót kacagott az egészen, hogy megígérte neki, egy év múlva itt vár fog tornyosulni, s úgy is lett. Így lett hát Szeles Szeleslak első ura, s a mostani Szeleslaki família őse. Persze vannak, akik badarságnak tartják ezt a történetet, s a télen-nyáron hideg szelekkel magyarázzák a vár s a település nevét, de mindmáig az előbbi történet tartja magát. A vár urai is előszeretettel hangoztatják, hogy a király építette várukat, bár azt már nem szeretik emlegetni, hogy a bolondjának.

Jelenleg Luthar, ezen a néven nyolcadik, a vár ura. Az öregedő férfiú fiatal felesége Királyrévből származik, ahol a királyság összeomlását követően a nemesek és a polgárok összefogtak és Kutbert, minden törvények betartatóját tették meg istenüknek, ezzel próbálván rendet teremteni mind a vidéken, mind saját lelkükben. A fiatalasszony, Gwyn, hozatott is magával Kutber papokat, akik teljesen átalakították a falucska életét. Luthar eléggé rosszakaratú, így törvényei is hasonlóak, s Gwyn vallási hóbortja csak ront ezen, hisz Kutber követői nem nézik a törvények milyenségét, csak betartatják őket. Luthar pedig hetente megüli a Törvény napját, mikor egy újabb törvényt hoz, vagy egy régit változtat meg. A várúr mániája napról-napra rosszabb.

Örököse, Raynal, az előző házasságából való. Gwyn, miután szült egy gyermeket, hamar elmarta Raynalt az apja mellől, így a fiút nem a várban nevelték. Azonban a másik fiú, Zothar, váratlanul egy vadászbalesetben meghalt. Így az ifjú Raynalt visszahívatta Erdővárból, ahol az ifjút az anyai nagybátyja nevelte.

Szeleslak

Hajdan a várban Merunt, Dornt és Sylvanát imádták leginkább, azonban manapság csak Kutber tisztelete az elfogadott. Ezt nem nézik jó szemmel a többi isten követői, de aki szót emel, az hamar a szirt mélyében lévő cellákban találhatja magát. A vár tekintélyes erőt képvisel, noha már néhol igencsak „kopottasnak” tűnik. Az alant elterülő faluban sok jobbágy tengeti mindennapjait, mint ahogy a birtokon elszórtan elhelyezkedő tanyákon is. Sanyarú sorsuk miatt elköltöznének szívesen, azonban a szabad költözés jogát Luthar eltörölte, s mivel rég nincs már király, senki sem kérdőjelezheti meg az uraság törvényeit.

Egyelőre ennyit Szeleslakról, hisz a karakterek is csak ennyit tudhatnak meg a szóbeszédekből.