Játékos Karakterek:
Asuman, 3. szintű varázslónő
Sromm, 3. szintű elf barbár
Miután visszatértek Komortóra, a kompánia tagjai elváltak egymástól. Sromm a templomkertbe, Brindol és Gromwell a paplakba kéredzkedett be. Asuman inkább a fogadót választotta, ahol egy kellemes kis szobát bérelt ki.
A varázslónő épp nyugovóra tért, mikor csörömpölést hallott. Az ablak betört és egy apró golyóbis repült be a szobába, melyből azonnal füst szállt ki, s beterítette a szobát. Asuman keményen küzdött, azonban nem bírt ellenállni a fojtogató füstnek, eszméletét vesztette.
Sromm éberen aludt, ennek köszönhette, hogy meghallotta az osonó alakok neszezését. A sátrából kikukucskálva szólt rá a fickókra, akik nem törődtek vele, egy zsákot átdobtak a falon és ők is utána mentek. Voltak egy páran, de nem tudta mind megszámolni. Ennek ellenére utánuk eredt, mert különösnek találta az esetet.
A fickók a Bozótos felé rohantak, már ahogy a zsákkal bírtak. Sromm utánuk futott és rájuk kiáltott, hogy álljanak meg. Erre ketten hátramaradtak, míg a többiek továbbsiettek. A két férfi egy-egy vékonypengéjű rövidkardot vett elő, azt a fajtát, melyet az orgyilkosok használnak a hátba döfésre. Sromm a nemrég zsákmányolt alabárdjával kivédte csapásaikat, majd az egyiket levágta, a másikat pedig harcképtelenné tette.
Mint megtudta, egy bizonyos boszorkányt kellett harcképtelenné tenniük, magukkal vinniük uruk, Demirhán, parancsára. Srommnak azonnal összeállt a kép, földhöz vágta az orgyilkost, hogy csak úgy nyekkent, s rohanvást eredt a többi után.
Az úton nem talált mást csak egy szekeret, mely lassan baktatott kelet felé. Előrekerült az erdőn át.
– Állj! – parancsolt rá a bakon ülő kocsisra.
A szekér megállt, de mivel fedett volt, nem látott a belsejébe, de tudta, vannak még ott páran. A kocsis nem akarta a szót szaporítani, megkérte álljon el az útjából, árut visz Szeleslakra. Sromm szóvá tette, hogy talán nem éjszaka kellene szállítani, de a kocsis azzal védekezett, hogy hajnalra ott akar lenni. Miután Sromm nem tágított, egy nyíl röppent felé, de elvétette. Ekkor a sötétruhás fickók ugrottak le a kocsi hátuljáról és közelítették meg. Sromm a jobb oldali kettő felé ugrott, egyet levágott, majd a másik támadását kivédve felugrott a kocsis mellé és bevágódott a szekér belsejébe. Itt érte az első igazi meglepetés, egy jól irányzott ökölcsapás. A fickó ütése teljesen elszédítette, de talpon maradt s minden erejét összeszedve lerúgta a kocsiról. Eközben a zsákban már felébredt Asuman, s minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon. Sromm segített neki, majd mielőtt a sötétruhás alakok visszamásztak volna a kocsiba, kihasította a ponyva oldalát, és kiugrottak a szekérből. Ezután a Bozótosban őrült hajsza vette kezdetét, ám a terep Srommnak és a varázslónőnek kedvezett, így sikerült elrejtőzniük.
Asuman visszament Komortóra erősítésért, Sromm pedig úgy döntött, felveszi a harcot az erdőben. Asuman gyorsan visszaért a fogadóba, ahol felköltötte a fogadóst és panaszkodott neki a közbiztonságot illetően. A fogadós szabadkozott, hogy ilyen még sosem történt, s kárpótlásul természetesen ingyen töltheti az ittlétét a fogadóban. Asuman azonnali segítséget is kért, hogy elfoghassák a támadóit. A fogadós tíz perc alatt kerített három jó vadászt, akik járatosak voltak a harcban. Asuman velük lovagolt vissza az útszakaszra, ahol a szekeret hagyták…
Eközben Sromm megközelítette a két fickót, akik fáklyával keresgélték őket az erdőben, a hátukba került, azonban azok észrevették őt. De nem vesztett rajta, eltáncolt csapásaik elől s alabárdjával lenyisszantotta mindkettőnek a fejét. A dulakodás hangjára a másik kutató páros is idesietett, de ő elrejtőzött. Ezek egyike elhányta magát a levágott fejeket és a kiömlött vért látván. A másik igyekezett segíteni rajta. Sromm ekkor elővágódott a bokrok közül, s a hányást befejező fickóra sújtott. Az iszonyatos sebet kapott a hátára, ám csodás módon mégis életben maradt, s még el is szaladt előle. A másik fickó szintúgy elszaladt, ám nem futhatott soká, Sromm megfogta alabárdját és utána hajította. Maga sem hitte, ám a szerencse folytán mégis sikerült az őrült manőver, s a sötétruhás férfi összeesett. Az elf barbár ekkor dühödten a hányós után vetette magát. Könnyedén utolérte és elkapta.
Ekkor értek oda a lovasok Asuman vezetésével, a szekeret nem találták, így az egyikük továbbment az úton, a másik kettő pedig a varázslónővel a dulakodás zajának forrását kereste meg. Így találtak Srommra és a sebesült férfira. A vadászokon nem látszott, hogy felismerik-e Srommot ruhája alapján, hisz a farkas és medvefejes elfről már keringtek a szóbeszédek a rablással kapcsolatban. Csak tisztelet volt a szemükben, hiszen az elf igen sok orgyilkossal végzett.
Mint kiderült a helyszíni vallatásból, a Fekete Pöröly klán nemrég települt át Szeleslakra a messzi keletről. Asumant követték idáig, hisz vezérük minden áron meg akarja öletni őt. Sromm kérdésére Asuman csak annyit felelt, hogy bizonyára azért, mert Demirhán őrült. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy azt vallja, az istenek kockadobáló kölykök, akik játékuk során döntenek az emberek életéről és haláláról. Ezen a képtelenségen jót nevettek mindnyájan, majd Asuman kérésére a foglyot magukkal vitték, hogy többet kiszedhessenek belőle.
A szekér után indult lovas is visszatért, és jelentette, hogy nem talált semmit. Így hát visszatértek Komortóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése