Úgy gondoltam, a blogon is közzéteszem azokat a játékbeszámolókat, melyeket játékosi szemszögből írtam. Ezek alapvetően fórumra kerültek fel, azonban úgy gondoltam, itt könnyebben kereshetőek lesznek, igaz, itt pusztán a játékbeszámolót közlöm, az egyéb játékkal kapcsolatos megjegyzéseimet nem.
Játékosok:
Boreosz, a barbár
Héliosz, a hoplita testőr
Pontosz, a lírikus
Sztephanosz Argilesztész, Argos királya (jómagam)
Argos kikötőjében ébredtem. Egyedül voltam a sötétben. Hátborzongató módon a víz elkezdett áradni, lassan hömpölygött, egészen a bokámig ért már… Visszasiettem a palotámba, remegve a gondolattól, hogy magam vagyok. Útközben a piactér közepén láttam Hermész szobrát, mely megváltozott, s a kezével nem pálcát tartott, hanem szemét takarta. A palotám egy dombon állt, melyről jól láttam, hogyan veszi körül a sötét folyam a várost. A falakat csapdosta, tudtam, minden elveszett…
Felébredtem. Egy idős ember állt az ágyam lábánál, s megszólított. Poszeidón volt az, a tengerek istene, aki eljött, hogy figyelmeztessen: Argos elveszett. A város nem menthető, emberkéz által vész el s ő közbe nem avatkozhat, ám ha megszerzem Erixomahész szextánsát, és eljutok a Szent Szigetre, az közelebb juttat egy új Argoshoz. A szextáns helyét azonban csak egyetlen ember tudja, Tiómetész, aki Neméde szigetén szörnyű kínokat szenved. Hogy szóra bírjam egy flaska gyógyító italt is kaptam az istentől.
És ekkor tényleg felébredtem. Még tartott az éjszaka. Azonnal magamhoz hívtam őreim, s parancsokat osztottam ki, hogy készítsék a leggyorsabb hajóm. Eztán láttam meg a rettenetet. Rengeteg fáklya közeledett a falakhoz. Az ellenség serege. Ekkor újabb parancsokat osztottam, a lakosságot a templomokba rendeltem, a katonáimat meg összegyűjtöttem s megadtam nekik hozzanak annyi élelmet, amennyit csak tudnak, a szolgálók pedig a lehető legtöbb aranyat. Ekkor már oldalamon volt Héliosz és Boreász, Pontosz pedig első parancsommal lefutott a kikötőbe, hogy felszereljen egy hajót. (Mint később megtudtuk akkor gyorsította meg csak igazán lépteit, mikor meglátta az ellenséges flottát a kikötő felé közeledni.)
Míg a katonák és a szolgák a felszerelést keresték testőreimmel és négy katonámmal az épület bejáratához mentünk. Itt találkoztunk először az ellenséges katonákkal. Nagy túlerőben voltak, épp ezért elküldtem egyik emberem a többiekért. Az ellenség közeledett felénk. Én kiadtam a támadási parancsot, majd jeleztem Héliosznak, hogy térdeljen le és a pajzsát tartsa fel, ezzel a mozdulattal már rá is ugrottam és átperdültem az ellen sorfala fölött. Eközben a másik oldalról az oszlop mögött Boreász is kitért, hogy hátba támadhassa őket. Heves harc bontakozott ki, de sokáig csak fém csattant fémen, végül azonban, mire az erősítés is fokozatosan megérkezett, sikerült néhányukkal végezni, így pedig a többit megfutamodásra bírni.
Ezután a katonákkal és a szolgákkal erőltetett menetben haladtunk a piactérig, ahol megrökönyödve néztük, hogy a Hermész szobor megváltozott s karjával egy bizonyos irányba mutat. Jel volt ez, ugyanis, mint később kiderült, arra hajózván, nem kis szerencsével, sikerült kibújni az ellenség gyűrűjéből. Útközben megkíséreltük egy a Poszeidón templom mellett horgonyzó hajó felgyújtását ám nem jártunk sikerrel.
Ezután északnak hajóztunk a part mentén, hogy egy alkalmas helyen kikössünk és feltöltsük víztartalékainkat, melyekről megfeledkeztünk a menekülés során. Már épp végeztünk a feltöltéssel, amikor vitorla tűnt föl mögöttünk. Menekülőre fogtuk, s egy nagyobb szikla mögött horgonyt vetettünk, a sziklára pedig Boreászt felküldtem, hogy kémleljen körül, merről jönnek üldözőink. A nyílt víz felől közelítettek, több se kellett, kiadtam a támadási parancsot: hajónk lyukat ütött az ellenség gályájának oldalába, majd ahogy hátráltunk a víz betódult a hajó belsejébe. Elsüllyeszteni nem sikerült, ám nem folytatták az ülözést, igaz gerelyekkel még jól megszórtak minket. A barbár, a hoplita és az énekes is megsebesült.
Ezután több napon át a nyílt tengeren hajóztunk, mígnem a lemenő nap fényében megpillantottunk egy szigetet. Sűrű köd szállt le az éjjel együtt, mi azonban megkockáztattuk a part megközelítését. Hiba volt, ugyanis megfeneklettünk egy sziklán. Vízbe estem, mint még néhány társam is, köztük Boreász aki jól megvetette a lábát egy sziklán s sikerült megtartania, mert különben a páncélom miatt elsüllyedtem volna. Pontos kötelet dobott nekünk, ám eztán elszabadulta pokol a fedélzeten. Szörnyűséges hárpiák rontottak a hajón maradókra. Gyilkos küzdelem vette kezdetét. Mire feljutottunk Boreásszal a fedélzetre, Héliosz félholtan feküdt, Pontos pedig alig állt a lábán. Argosért kiáltással a Hélioszt megenni készülő hárpiára vetettem magam. Ezzel a barbár végzett, ám az utolsót én döftem le.
Később a bestiák fészkét is megvizsgáltuk, de mivel nem találtunk semmit, körbehajóztuk a szigetet. Végül kikötöttünk, hogy megkeressük Tiometészt, hiszen nagy valószínűséggel ez Neméde szigete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése