Segítség a bajban

Störbek kampány, nyolcadik játékülés (2015. június 20.)

A kompánia

Evienne, elf vadmágus (4. szint)

Travok, törpe pap (4. szint)

Oren de Beauville, ember varázsló (1. szint)

HK. 315. 04. 20.

Travok napközben a törpe cimboráit kereste fel, velük iszogatott, mesélt nekik a kalandjairól, meghallgatta a helyi híreket. Volt miről beszélni, hiszen rég járt erre utoljára, mikor még teológiát hallgatott az egyetemen. Miközben törp sört ittak és sültkolbászt ettek, a cimborái meséltek neki arról, hogy mostanság több teherszállító szerelvényt is kiraboltak. Ám gyorsan áttértek vígabb témákra.

Ezalatt Evienne a gyerekkori barátját, Kiquilát kereste fel, aki három gyermekével és férjével él a Szegénynegyed egy eldugottabb részén. Az Evienne sarkában járó Kut-Muk először ijedtséget váltott ki a gyerekekből, de aztán a gyerkőcök csak megbarátkoztak vele. Kiquila panaszkodott a férjére, Hem ugyanis elvesztette a munkáját, s újra piszkos ügyletekbe keveredett, hogy eltartsa a családot. Kiquilát igencsak aggasztotta, mi lesz, ha Hem lebukik, bár ő maga sem tudta megmondani, pontosan mit csinálhat a férje. A nő megmondta, hogy ő már évekkel ezelőtt hátat fordított a bűnözésnek, s nem akar újra belefolyni az alvilág üzelmeibe.

Este Evienne és Travok egyszerre értek vissza a fogadóhoz, de még köszönteni sem volt idejük egymást, ugyanis egy váratlan esemény vonta magára a figyelmüket. Az egyik oldalsó kis utcácskában egy negyven körüli, jól öltözött fickót inzultált egy csapat fekete leplekbe burkolózó csavargó (minden áron meg akarták kötözni és magukkal akarták vinni). Evienne és Travok a segítségére sietett a férfinak, Kut-Mukot pedig hátra parancsolták, nehogy baja legyen. A bűzlő csuhásokat rövid küzdelem után megfutamították.

Mint kiderült, a negyvenes figura, akit megmentettek, egy Oren de Beauville nevű nemes egy szomszédos országból. Azért érkezett a városba, mert az apját megmérgezték. Az egyetemen kutakodott elsősorban, hátha rátalál az ellenszerre, ám közben információt szerzett arról, hogy nemrég az országából egy kisebb csoport települt át Hercegkő csatornáiba. Egy Kuldrah nevű orgyilkos vezeti ezeket az emberi mivoltukból kivetkezett mélylakókat, feltehetőleg köze van Oren apjának megmérgezéséhez is.

Evienne és Travok úgy döntöttek, segítenek Orennek. Először szétnéztek a szűk utcában, ahol a küzdelem lezajlott. Megtalálták a csatornalejáratot, ahol elmenekültek a mélylakók. Úgy vélték eztán, jobb lesz, ha először inkább esznek egy jót. Mivel Oren fogadója, a hírneves és drága Rózsa és Tövise távolabb volt, ezért a Három Asszonyban vacsoráztak meg. Miután végeztek, lemásztak a csatornába, hátha tudják követni a nyomokat.

Nagy szerencséjükre, az egyik mélylakó vérzett, így vérnyomokat hagyott maga után menekülés közben. Óvatosan követték a nyomokat, hiszen hallották, hogy szörnyek tanyáznak a csatornákban, nem lett volna jó találkozni eggyel. Végül elértek egy szűk járaton keresztül egy nagyobb pincehelységhez, amely otthonául szolgált a mélylakóknak. Kihallgatták őket, s kiderült a mélylakókat azért küldte Orenért Kuldrah, mert valóban ő állt a mérgezés mögött, az a munka tette lehetővé, hogy eljöhessenek Hercegkőre az embereivel. Mindenesetre Oren már túl sokat tudott, ezért Kuldrah el akart beszélgetni vele, mielőtt megöli. Ez a terv hiúsult meg Evienne-nek és Travoknak köszönhetően.

Miután eleget hallottak, zajt csaptak és kicsaltak néhányat, majd rajtuk ütöttek, de nem sikerült a legjobban, így végül mindnek a figyelmét magukra vonták. Őrült csata vette kezdetét, amelyben majd minden mélylakót levágtak, mire Kuldrah-val is sikerült végezni, ám az még utolsó erejéből aktivált egy varázslatot és felrobbantotta magát a körülötte állókkal együtt. Oren majdnem meghalt a robbanás következtében, de szerencsére Travoknak sikerült megmentenie őt. A mélylakók maradéka felszívódott ezután.

A mélylakók otthonául szolgáló teremben találtak kölönféle mérgeket, és ellenmérgeket, továbbá recepteket is, ezeket Oren magához vette. A mélylakók kincsein egyenlően osztozkodtak. Ezután visszatértek a felszínre, s elmentek aludni.

HK. 315. 04. 21.

Reggel Travok a templomba ment, s újra nagyobb összeget adományozott az egyháznak. Oren levélben küldte el családjának a méreg ellenszerének receptjét, nagyon remélve, hogy még nem késett el. Evienne napközben az eddigi legnagyobb bulijuk megszervezésén tevékenykedett. Estére kibérelte a törpvasút egyik szerelvényét, vett ételt, italt és hívott zenészeket. Napszálltakor vette kezdetét a buli, amelyen egyébként sokak mellett az összes játékos karakter is képviseltette magát (elvileg itt találkozik a kompánia Piobarral és Gevinnel, ahogy a következő alkalmon megjelenő Vitelio nevű paladinnal is).

Foltos Waldo nyomában

Störbek kampány, hetedik játékülés (2015. június 19.)

Ez egy mellékszál, amelyben Alister kapcsolódott be a kampányba két karakterével. Egyelőre még nem követte folytatás, de ami késik, nem múlik.

Gevin Onáil, törpe varázsló (1. szint)

Őrült Piobar, félszerzet barbár (1. szint)

HK. 315. évének 4. hónapjának elején

A Szellentő Szamár kocsma rosszarcai nem számítottak rá, hogy a két alacsony növésű fickó a szart is kiveri belőlük. Gevin és Piobar azért érkezett a Hercegkőre, mert egy bizonyos Foltos Waldo nevű haramiát kerestek. A nyomok a Szamárba vezettek, ezért megpróbáltak itt érdeklődni a haramia után, ám a vendégek nem voltak túl segítőkészek. Maradt hát a csetepaté. Miután elrendezték a dolgot, a csapos készségesen válaszolt minden kérdésükre. Így megtudták, hogy Waldo pár hete érkezett, mindenféle kétes ügyletekbe keveredett, ráadásul úgy hírlik a város egyik leghatalmasabb személye, Ador Denvell vette pártfogásába. Moric, a csapos a családfő lányával is összefüggésbe hozta Waldot, ám, hogy pontosan miről lehet szó, azt ő sem tudta.

Ezután elvitték a támadóikat a városőrségre, ahol szót váltottak a fogadóban történtekről Zenan őrmesterrel, továbbá nála is érdeklődtek Waldóról. Az őrmester nem sok információval szolgálhatott, de azért még egy ideig kedélyesen csevegtek a városról, meg az őrmester honvágyáról (Piobar is jobban szereti a vidéki életet, így volt némi összhang közöttük). Ezt követően két kalandozó a törpvasúttal levonatozott a Törvénypalotáig, majd rövid érdeklődés után, felkeresték a Denvell család házát. Bejelentkeztek, s szerencséjükre otthon találták a családfőt, aki fogadta őket. Óvatosan előadták a történetet, aztán érdeklődtek arról, hogy a lánynak milyen kapcsolata van a férfival. Ador Denvell ezen meglepődött, mert semmi ilyenről nem tudott. Szó szót követett, végül kiderült, hogy az éjszaka folyamán megszöktették a lányát, Rezenettet. A családfő erre előadta, hogy Waldo pár hete jelentkezett nála mint összekötő egy bizonyos Danaway nevű fickóval, aki kényes ügyeket intéz el a Denvell család számára. Gevin és Piobar elvállalták, hogy megkerítik a lányt és Waldot, akiről kiderült, hogy szerelmes levelekkel szédítette a lányt (megtalálták a lány szobájában ezeket, bár ezekből arra a következtetésre jutottak, hogy feltehetőleg nem Waldo írta őket, túl választékos a stílusuk).

A nyomokat követve a kerten át eljutottak a csatornába, ahol aztán egy fiúba botlottak. Az utcakölyök láthatóan megrémült tőlük, de aztán miután fizetséget ajánlottak neki, vállalta, hogy vezeti őket. Persze tőrbe csalta a két kalandozót, egy csapóráccsal elzárt terembe. Itt aztán az utcakölykök megrohanták a törpét és a félszerzetet. Nem számoltak azzal, hogy edzett kalandozókkal állnak szemben. Így hát vesztettek, örülhetett, aki el tudott szaladni. Végül a gyerekek eddig összerabolt cuccaiból, amit lehetett, azt elrakta a két kalandozó, majd felmentek a felszínre, hogy pihenjenek és egyenek egy kicsit.

A rövid pihenést követően elmentek az egyetemre, hogy utána járjanak a szerelmes levelek valódi szerzőjének. Gevin is itt tanult, így ismerte a járást, ráadásul egyik volt csoporttársából tanár lett, így hát felkeresték őt. A kézírást nem ismerte fel a professzor, de úgy vélte, talán Dorb, egy eléggé szegény joghallgató lehet a háttérben. Róla suttogták, hogy vállal efféle „négermunkákat”. Dorb rendszerint a könyvtárban tartózkodott, így itt kereste fel őt a két kalandozó. Erélyes fellépésüknek köszönhetően Dorb szinte azonnal bevallott mindent, s esküdözött, hogy ő nem tudta, mire akarják használni a leveleket. Sőt, azt is elárulta, hová szokta az elkészült leveleket vinni. Gevinék nem bíztak benne teljes mértékig, ezért magukkal vitték, nehogy megpróbálja átvágni őket. Továbbá a segítségéért cserébe mentességet ajánlottak neki a felelősségre vonás alól.

Így jutottak vissza késő délután a Szegénynegyedbe. A régi épületbe könnyedén bejutottak, a lenti őröket pedig pillanatok alatt elintézték. Waldo már egy kicsit problémásabb volt, mivel ő a lány torkának elvágásával fenyegetőzött. De végül csak sikerült felbőszíteni úgy, hogy a lány torkának elvágása helyett, inkább Piobarnak esett neki. A félszerzet azonban a varázsló hathatós támogatása mellett harcképtelenné tette őt. Megkötözték a foglyokat, megnézték nincs-e komolyabb baja Rezenettnek (szerencsére nem volt), majd alaposan átkutatták a helyet. Némi arany mellett egy félig elégetett listára bukkantak, amelyet sikerült helyreállítania Gevinnek a Mending varázslattal. Ezen nevek és címek szerepeltek, de nem tudták, mihez kapcsolódhatnak, így inkább elrakták későbbre.

Waldót a lánnyal együtt visszavitték a Denvell család palotájába. Ador Denvell rendkívül hálás volt a két kalandozónak a segítségért, bőkezűen megjutalmazta őket (cserébe ők neki adták Waldot, csináljon vele, amit szeretne, a vérdíj, amelyért korábban üldözőbe vették úgyis kisebb összeg volt, mint amit most kaptak). Ador ráadásul további jövedelmező együttműködést ajánlott nekik, hiszen mindig jól jön két ilyen rátermett figura a családjának. A szerelmes leveleket végül odaadták Dorbnak, s megbeszélték vele, hogy később még a szolgálatukra lehet. Már besötétedett, mikor elindultak, hogy keressenek egy fogadót.

Piobar a könyvtárban: „Mindenhol halott fákat látok. Miért öltök meg ennyi fát?”

Gevin: „Ez egy hosszú történet, Kedves Barátom.”

Gevin, miután Dorb vezetésével megtalálták Waldo rejtekét: „Egy jogászt is lehet jó dolgokra használni, csak kézben kell tartani.”

Irány Hercegkő!

Störbek kampány, hatodik játékülés

A kompánia

Asarek, a félork harcos (4. szint)

Creed, a madárember druida/szerzetes (4. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (4. szint)

Ionik, ember harcos (3. szint)

Travok, törpe pap. (4. szint)

Hősök Kora 315. év 4. hónapjának 13. napja [a kalandozás 13. napja]

Reggel hosszasan tanakodtak arról, mit is csináljanak ezután. Asarek és Creed továbbra is a Barlangvárban szeretett volna időzni, hátha további kincsekre bukkannak, míg a többiek inkább Hercegkőre, Störbek fővárosába mentek volna, hogy felkeressék a Kalandozók Céhét.

Végül csak visszamentek még egy alkalommal a Barlangvárba, kóboroltak, míg három Wighba nem botlottak. Bár rosszul is elsülhetett volna a találkozás, végül szerencsésen kikeveredtek belőle, s az egyik szörnynél még egy kisebb varázskardot is találtak. Ezek után azonban visszatértek a felszínre, s megegyeztek abban, hogy inkább elutaznak Erőbércről.

HK. 315. 04. 14.

Elindultak végre, s nem csak Kut-Mukot de Creed kleptomániájának köszönhetően Ricsit, a fogadós szamarát is magukkal vitték. Eső kísérte az egyébként eseménytelen útjukat. Este aztán egy tisztásnál megálltak, ahol két hulla lógott egy fáról. Megpróbálták levágni őket, de azok nem kértek a segítségből, inkább megpróbálták megölni őket. A rövid incidens rendezését követően lepihentek.

HK. 315. 04. 15.

Másnap reggel szép idő fogadta őket. A nap előbújt a felhők mögül. Délután kiértek az Öregútra. A szikrázó napsütésben egy teljesen pucér srácot pillantottak meg, aki egykedvűen ült egy szalmazsákon. Mikor a srác meglátta a kompániát, felugrott s integetni kezdett. Mint kiderült, ő Derin Kloben, Störbek egyik legjelentősebb családjának sarja, a Hercegkői Egyetem diákja, ahol a misztikus tudományokat tanulja. Elmesélte, hogy előző este irtó nagy bulit tartottak a csoporttársaival, s a kezdést követően nem emlékszik semmire. Viszont igyekeznie kell vissza a városba, mert már csak egy hete van a legjelentősebb vizsgájáig. Nagy szégyen lenne a családja számára, ha nem jelenhetne meg ott. (Élt is a gyanúval, hogy a legnagyobb riválisuk, a Denvell család áll a háttérben, s valamilyen úton-módon ők juttatták ide.) A kompánia úgy döntött, hogy hazakísérik, elvégre ők is Hercegkőre tartanak. Adtak neki valamit, hogy éppen ne legyen pucér, aztán folytatták az utat.

HK. 315. 04. 16.

Reggel egy csapat lovas vette körül őket, s Derin átadására szólították fel őket. Travok azonban olyan erélyesen lépett fel, hogy nem mertek támadni, inkább visszavonulót fújtak. Pár órával ezt követően beértek Lovasdba. Itt előbb a Kloben család egyik üzletét látogatták meg, ahol Derin új ruhát kapott, majd a Csintalan Csikóhoz címzett fogadóban néztek szét. Ott először Creed próbált meg egy csapat gütöt* rábeszélni arra, hogy vigyék el őket Hercegkőre a hajójukon, ám miután nem jár sikerrel, Evienne és Ionik ült le a hajósok kis társaságához. Kiderítették, hogy nem is ők öten döntenek az utasokról, hanem a hajó női kapitánya. Vele is beszélt Evienne és Ionik, s jó árban megalkudtak, de mivel senki sem akarta kifizetni Creed és Asarek útiköltségét (ők maguk sem, bár volt pénzük), gyalog voltak kénytelenek továbbmenni másnap.

HK. 315. 04. 17.

Továbbra is szép idő kísérte őket. Segítettek egy kitört kerekű szekérrel küszködő kereskedőnek (a látszattal ellentétben nem csapda volt, tényleg csak egy kereskedő, aki segítségre szorult, mert van ilyen.) Estére egy tanyához tértek be, ahol az öreg néni mindenféle finomsággal megetette őket. S megbeszélte velük, ha már úgyis Hercegkőre mennek, vigyenek a fiainak egy kis „hazait”. A két fiatalember a városőrség tagja, az idősebb, Zenan, őrmesterként szolgál a Szegénynegyedben. A néni arról is beszélt, hogy az orkok és gnollok embereket rabolnak, s visznek fel az Orkvadonba a bányáikba. A Kormányzó pedig semmit sem tesz, csak ül Hercegkőn, s ki se néz a városon túlra.

HK. 315. 04. 18.

A kompánia végre megérkezett Hercegkőre. Ricsit kint kellett hagyják a város kapujánál lévő istállóknál, mivel a város területére tilos lovat vagy bármilyen más nagytestű, négylábú állatot bevinni. A Störbek első kormányzója, amikor bevonult a városba, s véget vetve a Herceg bukását követő zűrzavaros időknek, rögtön kitiltotta az összes lovat onnan, ugyanis rendkívüli módon utálta őket, s ez örökletes dolog lehet a családban, mert mindmáig megtartották a tilalmat. Cserébe az utazók közlekedhetnek a törpvasúttal, mely az egész várost behálózza, s egyaránt használják személy- és teherszállításra is.

Először visszavitték Derint a családjához, ahol elég szép jutalmat kaptak az eltűnt fiú megkerítéséért. Ráadásul Derin felajánlotta, hogy segít Kut-Muknak az egyetemre való bekerülésben, mivel eléggé összehaverkodott egymással, plusz a kis goblin igen nagy érdeklődést és némi tehetséget mutatott a magas tudományok iránt. Később aztán felkeresték Zenan őrmestert a Szegénynegyedben. Mind az őrmester, mind az öccse, Balder nagyon örült a „hazainak”. S örömmel ajánlkoztak, ha a kompánia tagjainak bármiben segítségre vagy útmutatásra lenne szüksége. Este a Három Asszony fogadóban szálltak meg.

HK. 315. 04. 19.

Reggel elmentek a bazilikába, itt Travok odaadta a főpapnak a második kulcsot (mely a Herceg sírját/börtönét nyitja), hogy vigyázzanak rá e szent helyen. Majd pedig egy nagyobb összeget adományozott a templom számára. A harmadik kulcsot megtartotta magának, biztos, ami biztos. Ezután alapos hitoktatást tartott Kut-Muknak.

Délután felkeresték a Kalandozók Céhét. Az épület a Szegénynegyed egyetlen impozánsnak megmaradt épülete (a többi is hajdan az volt, de mára teljesen lelakták őket).** Valyria a céhmester örömmel fogadta őket. Az ajánlólevelet elolvasva azonnal felajánlott nekik egy küldetést, amelyet teljesítve bebizonyíthatják számára is a rátermettségüküket. A városban különös gyilkosságok történtek az elmúlt hetekben, ezeknek kell a végére járni. Ha megvan a gyilkos, akkor a csapatuk hivatalosan is bekerül a Kalandozók Jegyzékébe.

Este a Szegénynegyedben sétálgattak a folyóparton, s Creed aranyérmékkel kacsázott a vízen. Arra azonban nem számítottak, hogy egy egész komoly banda támad rájuk kirívó viselkedésük miatt. Veszedelmes küzdelem vette kezdetét, amelynek végén sikerült megfutamítaniuk a rablóbandát, s még a vezérüket is megölni. A fickó tetemét elvitték Zenan őrmesterhez, aki meglepődve tapasztalta, hogy Foltosfejű Bill az, akire jókora vérdíjat tűzött ki a Kormányzó. Hogy pontosan mi áll a háttérben, arról különféle pletykák keringenek, de senki se tud biztosat. A hivatalos verzió szerint lopott a Kormányzótól...

Asarek speciális esővédelmi ötlete a felakasztott tetemek láttán: „Mi lenne, ha megnyúznánk a hullákat és a bőrüket kihúznánk ponyvának.”

Creed játékosa megpróbálja kihívni maga ellen a sorsot: „Menjünk gyalog: több idő, több encounter, több XP!”

Creed játékosa nem érti a kapcsolatok fontosságát a szerepjátékban, inkább harcolna ahelyett, hogy egy idős tanyasi nénivel beszélget: „Ne beszélgessünk vele, inkább menjünk, öljünk le valamit, azért jár az XP.”

Rövid ötletbörze a kompánia nevét illetően:

Ionik: „Könny és hányás” (Ezt már korábban is használták. Derennek is így mutatkoztak be.)

Creed: „Legyünk inkább Kalandférgek”

Creed, míg várakoznak Valyriára: „Hogy jelentett be minket? Könny és hányás vagy Kalandférgek?”

Valyria: „Tapasztalt kalandozóknak tűntök.”

Evienne: „Könny és hányás a nevünk.”

*Gütök: Störbek déli részét jó száz évvel ezelőtt a folyón felhajózó fosztogatók szállták meg. Fanatikus Wadéna-hívők voltak, akik mindenek elé helyezték a háborút. Jó évtizedes konfliktus alakult ki a déli határon, melynek végül néhány szolidabb Wadéna-pap vetett véget, akik meggyőzték a gütöket arról, hogy inkább a mocsári szörnyekkel és Störbek ellenségeivel harcoljanak. Azóta gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolat alakult ki az autonóm Gütföld és Störbek más részei között, noha a két nép mai napig idegenkedik egymástól.

**A Herceg miután vámpírrá vált, Störbek nemeseinek nagy részét családostul kiirtotta, néhányukat pedig vámpírrá tette. Miután a Hősök legyőzték a herceget és csatlósait, az üressé váló palotákat, melyek a hercegi kastély dombja alatt terültek el, a szegények vették birtokukba. Így a város legpatinásabb része mára romhalmazzá vált, míg a hatalmat megkaparintó gazdag polgárok a folyó másik partján gyönyörű villákat építettek maguknak.

Störbek térképe

Olyan játékbeszámoló következik hamarosan, amelyhez indokolt megosztanom Störbek térképét, ugyanis a játékosok elhagyták Erdőbércet és a barlangvárat, s utazgatni kezdtek a hercegségben. Jelenleg a kompánia Hercegkőn tartózkodik, de erről majd a beszámolóban... A térképet egyébként kinyomtattattam és lamináltattam. Nagyon hangulatosan mutat a játékasztalon, ráadásul hasznos is, hisz lehet rajta jelölgetni a haladást, az utazási terveket stb. anélkül, hogy következő alkalomra vagy egy másik csapatnak új térképet kellene nyomtatnom.

A cseppkőbarlangok

Störbek kampány, ötödik játékülés (2015. május 9.)

A kompánia

Asarek, a félork harcos (3. szint)

Creed, a madárember druida (3. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (3. szint)

Ionik, ember harcos (3. szint)

Travok, törpe pap. (3. szint)

10. nap

Reggel, míg Creed odakint gyakorlatozott (különféle pusztakezes harcmozdulatokat igyekezett elsajátítani), a többiek nyugodtan megreggeliztek. Mindenféle finomságot hozott nekik a fogadós, s kifejezésre juttatta abbéli reményét, hogy a kompánia még jó ideig a településen marad. Reggeli után Travok elszaladt a templomba imádkozni, míg a többiek felkészültek az újabb expedícióra.

Az utcán egy tíz év körüli testvérpár, Hanel és Julna csodálta meg őket. Röviden elbeszélgettek velük a kalandozó létről, a gyerekek pedig igazán boldogok voltak, hogy a városka hősei szóba elegyednek velük. Így azt sem tették szóvá, hogy Creed elkötötte az istállóból Ricsit, a fogadós szamarát.

A megszokott helyen, a leomlott bástyánál közelítették meg a várat, majd egyből elindultak a katakombák felé. Először egy plafonba rejtett kamrából rájuk rontó kisebb élőholt csapattal küzdöttek meg, majd pedig egy régi uralkodói sírhelyre bukkantak. Mint kiderült, itt egy múmia nyugodott holtában is hű testőreivel. Amikor a betolakodók megzavarták álmát, elzavarta őket, ám Creednek jó szarkához méltó módon csak az ragadt meg a jelenetből, hogy értékes koronája van az uralkodónak, amit meg kellene szerezni. Asarek természetesen partner volt ebben, ám a többiek nem, főként Travok tiltakozott ellene, így végül a madárember és a félork alul maradt a vitában.

Nem volt rossz választás a másik folyosó sem, amelyet ezután megnéztek. Nem csak a harmadik kulcsot lelték meg, amellyel Störbek hercegének sírja nyitható ki, hanem még három értékes szobrot is. Igaz, egy leomló csapda némi zúzódást okozott Asareknek.

Kivitték a zsákmányt, majd egy órácskát pihentek odakint. Ezután lementek újra, s ezúttal a délnyugati folyosót nézték meg. Először egy duergar tetemre bukkantak, majd óriáspókokra, legvégül pedig egy jó adag zombira. Ügyes taktikával sikerült elintézniük az agyatlanul vánszorgó élőholtakat, s így az övék lett a következő terembe rejtett temérdek kincs is.

Mindezek után visszatértek Erdőbércre s elherdálták a kincseik a fogadós nagy örömére.

11. nap

Pihentek főként. Kivéve Asarek, aki a kováccsal együtt nekiállt rövidkardot készíteni. Délután Ionik és Evienne meglátogatták Hanel és Julna családját, s egy kisebb adományt adtak az özvegy anyának.

12. nap

Kora reggel az özvegy jött a fogadóba kisírt szemmel: Hanel és Julna eltűnt. Egész este a kompánia hőstetteiről beszéltek, feltehetően ők is a várba mentek. A kompánia tagjai nem késlekedtek, azonnal útnak indultak.

A gyerekek nyomai valóban a barlangvárhoz vezettek. A tömlöcöknél léptek be a kazamatarendszerbe, majd a barlangok irányába mentek. Ez új terep volt a kompánia számára is. A cseppkőbarlangok erősen visszhangoztak, így vigyázniuk kellett, hogy csendesen mozogjanak. Több irányba is elnéztek, végül keletre fényt pillantottak meg, így arrafelé vették az irányt. Előbb rábukkantak néhány gnoll tetemére, majd egy teremmel odébb a velük végző páncélos alakra is. Épp egy kisebb tűz mellett üldögélt és eszegetett. Roppant kardja mellette pihent. Azonban nem fegyverei intették óvatosságra a kompánia tagjait, hanem a tény, hogy egy félsárkánnyal futottak össze.

A félsárkány egyébként rendkívül barátságos volt, meghívta őket a tűz mellé, s kedélyesen elbeszélgetett velük a barlangrendszerről. Mint kiderült titkos küldetésre küldte őt az apja, amely a mélyben meghúzódó törp városba vezeti őt. Jelenleg lejutási lehetőséget keresi. Az eltűnt gyerekeket nem látta, de felhívta a kompánia tagjainak figyelmét arra, hogy gnollok garázdálkodnak a környéken. Persze több lakójával is összefutott a barlangoknak, de azok többnyire ártalmatlanok voltak.

Nem sokkal később a barlangrendszerben élő gombalényekkel is találkoztak, s telepatikusan sikerült szót váltaniuk, de a gombalények nem voltak túlontúl vendégszeretők, így inkább elkerülték őket. A kompánia eztán érkezett egy nagyobb barlangterembe, ahol éneklő cseppköveket találtak. Travok szemébe könny szökött, hiszen ez egy igencsak különleges látványosság, amelyet a törpök szent dologként tisztelnek.

A meghatódottság miatt le is maradt a többiektől, így némileg megkésve ért oda a harcba. Ugyanis míg a törp a cseppkövek énekét hallgatta, Evienne egy leágazásra lelt, ahol vinnyogásra lett figyelmes. Feltehetőleg goblinokat kínoztak a közelben. Több se kellett neki, elindult arra, mire csapdába futott, s két gnoll őrszembe.

Először az őrposzton tört át a kompánia, majd a belső barlangjukban rontott rá az őket már váró, barikádok mögé húzódó gnollokra. Véres csata volt, amelyben végül sikerült legyőzni a hiénapofájú szörnyeket. A gnollok foglya volt Hanel és Julna is, akikre hamarosan az a sors várt volna, mint a szépen sülő goblinra a tűz fölött. Ám nem csak a két gyereket találták meg a ketrecben, hanem Kut-Mukot is, a kis goblint, akivel az első leereszkedésükkor találkoztak. Evienne meggyőzte az ifjú goblint, hogy tartson vele, tanítani fogja, s nem kerül többé ilyen bajba.

Végül visszatértek Erdőbércre a gyerekekkel (és a gnollok értékeivel). Leszidták a gyerkőcöket, hogy ilyet még egyszer meg ne próbáljanak. Aztán este ismét koccintottak a sikerre, s elmesélték a helyieknek a kalandjaikat.

Egy gonosz pap halála

Störbek kampány, negyedik játékülés (2015. május 1.)

A kompánia

Asarek, a félork harcos (3. szint)

Creed, a madárember druida (3. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (3. szint)

Ionik, ember harcos (3. szint)

Travok, törpe pap. (3. szint)

9. nap

A reggelit követően ismételten a barlangvárhoz mentek. A szokott úton közelítették meg a romokat, azonban ezúttal nem várt dologra bukkantak: egy véres, szakadt ruhájú férfi feküdt a vár udvarán. Travok magához térítette a jóembert, aki Mahaler néven mutatkozott be. Mint elárulta, társaival érkezett ide, jó zsákmányt reméltek, mert hallottak a sikeres kalandozókról, azonban odalent szörnyűséges élőholtak támadtak rájuk. Arról is beszélt, hogy egy elég őrült figura, feltehetőleg pap adta parancsba a szörnyeknek a csapata lemészárlását.

Creed megkötözte a fickót, akiről lerítt, hogy banditaként keresi a kenyerét, majd pedig arcátlanul elszedte az aranyfülbevalóját. Mahalernek nem volt elég ereje, hogy ellenkezzen, de láthatóan nem örült az esetnek. A kompánia többi tagja pedig nem avatkozott be. Mahalert tehát ott hagyták az udvaron, megkötözve, hogy majd később kezdjenek vele valamit, s elindultak le, hogy megnézzék, mi lett a fickó társaival. Evienne utolsónak maradt, s egy kést adott a megkötözött férfinak, hogy eltűnhessen, mire visszajönnek.

Lent a katakombákban elég hamar belefutottak a banditák holttesteiből lakmározó szörnyűséges élőholtakba. A harc gyors volt és kegyetlen. Bár az élőholtak az első pillanatokban elég komoly riadalmat keltettek, végül sikerült mindkét megtermett, rothadó lényt elpusztítani. A banditák testeit megvizsgálva kiderült, már kifosztották őket. Creed állati alakba bújva követni tudta a nyomokat. Egy ajtó mögül kántálás hallatszott ki. Szerencséjükre őket nem vették észre odabent.

Berúgták az ajtót, s végre ráakadtak a gonosz kultisták vezetőjére és annak legjobb harcosaira. Parancsvarázsok röpködtek, fejek hullottak. A kultisták legfanatikusabb harcosaival néztek szembe, ám végül csak győzedelmeskedtek felettük, s sikerült levágniuk a kultistavezért.  Összeszedték, amit lehetett, többek között megtalálták a második kulcsot, majd a hullákkal együtt elindultak kifelé.

Útközben még benéztek egy ajtón, amit eddig kihagytak. Itt néhány csontvázra számítottak, mikor megbolygatták a koporsókat, de ehelyett a terem más részéről egy adag ghoul vetette rájuk magát. Szerencsésen vették ezt az akadályt is, majd a banditák hulláit is magukhoz véve minden testet szép lassan kicipeltek a kazamatából. Ezeket aztán a többi mellé hantolták el a várudvaron.

Időközben Mahaler eltűnt, s csak Evienne tőrét találták a hűlt helyén (Evienne kérésének megfelelően). Creed mérgelődött egy kicsit, s megpróbálta követni, de a banditának túl nagy előnye volt már. Így végül az üldözés helyett visszatértek Erdőbércre, ahol a soltészhoz bizonyítékként elvitték a kultisták vezetőjének levágott fejét. Bezsebelték a jutalmat, majd ismét dőzsöléssel töltötték az estét.

Egy palack borért

Störbek kampány, harmadik játékülés (2015. április 18.)

A kompánia:

Asarek, a félork harcos (2. szint)

Creed, a madárember druida (2. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (3. szint)

Ionik, ember harcos (1. szint)

Travok, törpe pap. (3. szint)

4. nap

Ahhoz képest, hogy előző este milyet buliztak a helyiekkel és néhány átutazóval (egy környékre vetődött, ám nem túl tehetséges bárddal még a tetteiket is megénekeltették), meglehetősen korán keltek. A délelőtti órákban az épp reggeliző kompániához egy harcosnő csatlakozott. Röviden beavatták a részletekbe, majd elindultak a várhoz. Jodallacot pedig elküldték a kompániától, mondván, nincs már rá szükség. Az ifjú favágó, aki már-már harcosnak gondolta magát, ezen igencsak megsértődött, s a képükbe vágta, hogy lesz majd neki saját kalandozócsapata.

A szokott útvonalon közelítették meg a várat, visszatértek a katakombákhoz. Ezúttal délkeletre fordultak, hogy Teren, a kőszobor által beígért kincset megszerezzék. Először csontvázakkal küzdöttek meg, aztán pedig egy gonosz múmiaszerű lénnyel (pontosabban egy félkész múmiával, aki meglehetősen dühös volt). Nem túl könnyen bár, de leszámoltak a kripták e szörnyével is. A kincsekre végül egy titkosajtó mögött bukkantak rá, s ennek úgy megörültek, hogy azonnal visszafordultak.

Visszatérve a szokott teendőikhez láttak hozzá. Travok áldozatot mutatott be az istenének, Creed odakint állatokat hajkurászott, míg a többiek legurítottak egy korsó sört vagy pohár bort. Este aztán, mikor ismét terjedt a jó hangulat a fogadóban, egy öregúr lépett be a helyiségbe s sétált oda az asztalukhoz. Mint kiderült ő Farandil, a helyi varázsló. Mivel hallott a kompánia tetteiről, úgy döntött, egy megbízást ad nekik. Egy palack óbort kellene megszerezniük, amely eredetileg a barlangvár pincéjében volt, azonban eltűnt. Legjobb értesülései szerint az értékes nedű egy csapat orkot és némileg több goblint irányító varázslónál van, aki egy közeli őrtorony romjában rendezte be a szállását, amely pedig a hegymélyi barlangokon keresztül összeköttetésben áll a barlangvárral. A fizetség aranyban nem mérhető megtiszteltetés: ajánlólevelet ír nekik, hogy beléphessenek a Kalandozók Céhébe. A kompánia tagjai kaptak a lehetőségen és elvállalták, nem kis örömükre az öreg még egy tűzgolyólövő varázspálcát is adott nekik, hátha szükség lesz rá.

5. nap

Reggel elindultak megkeresni az említett tornyot. Mivel eltévedtek az erdőben, így igencsak hosszú bolyongás után találtak csak rá a romra. Első ránézésre csendesnek tűnt. Biztos, ami biztos, Creed körberepült, s azt is észrevette, hogy a torony tetején van egy bejárat, amit láthatólag nem őriznek, mialatt Evienne ork nő képében járta körbe a tornyot. Az őr ki is nyitotta neki az ajtót, s meglepődve nézte az ork nőt. Eviennek ekkor jutott eszébe, hogy nem tud orkul. Bevetve bájait bennebb tolakodott, s szerencséjére látta, hogy egy másik ork épp egy goblint fenyít. Addig hümmögött, míg el nem tudta vinni magával a goblint egy másik helyiségbe, onnan a goblin levezette a pincébe, s itt nyugodtan beszélhettek. Evienne elmondta neki, hogy a pártját fogja a gonosz orkokkal szemben, s most majd jól leszámolnak az őket állandóan ugráltató varázslóval, így szabadok lehetnek. A lényeg, hogy ha a varázsló hívja őket, ne jöjjenek fel a barlangokból, s menekülőket se engedjenek le, torlaszolják el a torony barlangokba nyíló kijáratát. A goblin ráállt az ötletre, bár nem ígért meg semmit. Evienne ezután ahogy jött, úgy távozott a toronyból.

Úgy döntöttek, rajtaütnek a tornyon, így hát megkezdték az osonást az épület felé. Nehéz páncélban azonban nem túl egyszerű észrevétlenül megközelíteni egy épületet, pláne, ha egy visszatérő ork csapat még hátba is támadja az embert. Így végül a kompánián ütöttek rajta. Travok és Asarek volt a leglassab, így őket beérték a hátulról támadó orkok. Mivel látták, hogy nincs értelme harcolni, inkább kitértek és a többiek után siettek, ezalatt Creed pedig varázslattal lassította le az ellenséget. Közben persze a toronyból is lődöztek rájuk. Végül Creed és egy kötél segítségével felmásztak a torony tetejére, hogy onnan vessék magukat rá a bent megbújó orkokra és a varázslóra.

A toronyban öldöklő közelharc vette kezdetét ezután köszönhetően Evienne kezdeményezőkészségének, aki megunva társai óvatoskodását, lerohant a lépcsőn egyenesen az őket váró orkokhoz. A csata hevében érkezett meg a varázsló, akit Travok végül hatástalanított egy „Pusztulj Haadesh-kutya!” felkiáltás kíséretében a varázspálcából kilőtt tűzgolyóval. A tornyot átkutatták ezután, magukhoz vették az értékeket és a bort, amelyet egy kibélelt ládában őrzött a varázsló a saját szobájában.

Visszatérve Erdőbércre átadták a varázslónak a bort, ő pedig megadta nekik az ajánlást, s grátiszként a tűzgolyólövő varázspálcát is feltöltötte több töltettel. Mindezt persze Jodallac féltékeny pillantásai közepett. Ráadásul az este ismételten herdáltak, a fogadós nem kis örömére.

6-7. nap.

Pihenéssel töltötték.

8. nap.

Újabb leereszkedés a katakombákba. Ezúttal a délkeleti folyosó egy leágazását nézték meg, amelyet pár napja kihagytak. Egy ládáról kiderült, hogy nincs benne kincs, de még csak nem is láda, hanem egy emberevő szörnyeteg. Az elkedvetlenítő találkozás után visszatértek a felszínre. A változatosság kedvéért este ismételten partiztak. Creedet és Asareket leszámítva, akik távol tartották magukat a herdálástól, amennyire lehet, mivel inkább másra szánnák a pénzt (utóbbi például egy komolyabb vértezetre).

Kihagyhatatlan aranyköpés: 

Creed harcol békaalakban: „Ráharapok: Nyugodj békában!”