Egy palack borért

Störbek kampány, harmadik játékülés (2015. április 18.)

A kompánia:

Asarek, a félork harcos (2. szint)

Creed, a madárember druida (2. szint)

Evienne, a holdtünde vadmágus (3. szint)

Ionik, ember harcos (1. szint)

Travok, törpe pap. (3. szint)

4. nap

Ahhoz képest, hogy előző este milyet buliztak a helyiekkel és néhány átutazóval (egy környékre vetődött, ám nem túl tehetséges bárddal még a tetteiket is megénekeltették), meglehetősen korán keltek. A délelőtti órákban az épp reggeliző kompániához egy harcosnő csatlakozott. Röviden beavatták a részletekbe, majd elindultak a várhoz. Jodallacot pedig elküldték a kompániától, mondván, nincs már rá szükség. Az ifjú favágó, aki már-már harcosnak gondolta magát, ezen igencsak megsértődött, s a képükbe vágta, hogy lesz majd neki saját kalandozócsapata.

A szokott útvonalon közelítették meg a várat, visszatértek a katakombákhoz. Ezúttal délkeletre fordultak, hogy Teren, a kőszobor által beígért kincset megszerezzék. Először csontvázakkal küzdöttek meg, aztán pedig egy gonosz múmiaszerű lénnyel (pontosabban egy félkész múmiával, aki meglehetősen dühös volt). Nem túl könnyen bár, de leszámoltak a kripták e szörnyével is. A kincsekre végül egy titkosajtó mögött bukkantak rá, s ennek úgy megörültek, hogy azonnal visszafordultak.

Visszatérve a szokott teendőikhez láttak hozzá. Travok áldozatot mutatott be az istenének, Creed odakint állatokat hajkurászott, míg a többiek legurítottak egy korsó sört vagy pohár bort. Este aztán, mikor ismét terjedt a jó hangulat a fogadóban, egy öregúr lépett be a helyiségbe s sétált oda az asztalukhoz. Mint kiderült ő Farandil, a helyi varázsló. Mivel hallott a kompánia tetteiről, úgy döntött, egy megbízást ad nekik. Egy palack óbort kellene megszerezniük, amely eredetileg a barlangvár pincéjében volt, azonban eltűnt. Legjobb értesülései szerint az értékes nedű egy csapat orkot és némileg több goblint irányító varázslónál van, aki egy közeli őrtorony romjában rendezte be a szállását, amely pedig a hegymélyi barlangokon keresztül összeköttetésben áll a barlangvárral. A fizetség aranyban nem mérhető megtiszteltetés: ajánlólevelet ír nekik, hogy beléphessenek a Kalandozók Céhébe. A kompánia tagjai kaptak a lehetőségen és elvállalták, nem kis örömükre az öreg még egy tűzgolyólövő varázspálcát is adott nekik, hátha szükség lesz rá.

5. nap

Reggel elindultak megkeresni az említett tornyot. Mivel eltévedtek az erdőben, így igencsak hosszú bolyongás után találtak csak rá a romra. Első ránézésre csendesnek tűnt. Biztos, ami biztos, Creed körberepült, s azt is észrevette, hogy a torony tetején van egy bejárat, amit láthatólag nem őriznek, mialatt Evienne ork nő képében járta körbe a tornyot. Az őr ki is nyitotta neki az ajtót, s meglepődve nézte az ork nőt. Eviennek ekkor jutott eszébe, hogy nem tud orkul. Bevetve bájait bennebb tolakodott, s szerencséjére látta, hogy egy másik ork épp egy goblint fenyít. Addig hümmögött, míg el nem tudta vinni magával a goblint egy másik helyiségbe, onnan a goblin levezette a pincébe, s itt nyugodtan beszélhettek. Evienne elmondta neki, hogy a pártját fogja a gonosz orkokkal szemben, s most majd jól leszámolnak az őket állandóan ugráltató varázslóval, így szabadok lehetnek. A lényeg, hogy ha a varázsló hívja őket, ne jöjjenek fel a barlangokból, s menekülőket se engedjenek le, torlaszolják el a torony barlangokba nyíló kijáratát. A goblin ráállt az ötletre, bár nem ígért meg semmit. Evienne ezután ahogy jött, úgy távozott a toronyból.

Úgy döntöttek, rajtaütnek a tornyon, így hát megkezdték az osonást az épület felé. Nehéz páncélban azonban nem túl egyszerű észrevétlenül megközelíteni egy épületet, pláne, ha egy visszatérő ork csapat még hátba is támadja az embert. Így végül a kompánián ütöttek rajta. Travok és Asarek volt a leglassab, így őket beérték a hátulról támadó orkok. Mivel látták, hogy nincs értelme harcolni, inkább kitértek és a többiek után siettek, ezalatt Creed pedig varázslattal lassította le az ellenséget. Közben persze a toronyból is lődöztek rájuk. Végül Creed és egy kötél segítségével felmásztak a torony tetejére, hogy onnan vessék magukat rá a bent megbújó orkokra és a varázslóra.

A toronyban öldöklő közelharc vette kezdetét ezután köszönhetően Evienne kezdeményezőkészségének, aki megunva társai óvatoskodását, lerohant a lépcsőn egyenesen az őket váró orkokhoz. A csata hevében érkezett meg a varázsló, akit Travok végül hatástalanított egy „Pusztulj Haadesh-kutya!” felkiáltás kíséretében a varázspálcából kilőtt tűzgolyóval. A tornyot átkutatták ezután, magukhoz vették az értékeket és a bort, amelyet egy kibélelt ládában őrzött a varázsló a saját szobájában.

Visszatérve Erdőbércre átadták a varázslónak a bort, ő pedig megadta nekik az ajánlást, s grátiszként a tűzgolyólövő varázspálcát is feltöltötte több töltettel. Mindezt persze Jodallac féltékeny pillantásai közepett. Ráadásul az este ismételten herdáltak, a fogadós nem kis örömére.

6-7. nap.

Pihenéssel töltötték.

8. nap.

Újabb leereszkedés a katakombákba. Ezúttal a délkeleti folyosó egy leágazását nézték meg, amelyet pár napja kihagytak. Egy ládáról kiderült, hogy nincs benne kincs, de még csak nem is láda, hanem egy emberevő szörnyeteg. Az elkedvetlenítő találkozás után visszatértek a felszínre. A változatosság kedvéért este ismételten partiztak. Creedet és Asareket leszámítva, akik távol tartották magukat a herdálástól, amennyire lehet, mivel inkább másra szánnák a pénzt (utóbbi például egy komolyabb vértezetre).

Kihagyhatatlan aranyköpés: 

Creed harcol békaalakban: „Ráharapok: Nyugodj békában!”