Hangok a csillagokból

A készülő modulomat, A Csillagok Hangját, két alkalommal is volt szerencsém tesztelni, mindkétszer remek kis kompániák indultak a kazamata felderítésére. Most az eddigi beszámolóimtól eltérően igazán rövid, a teljesség igénye nélküli összefoglalót adok mindkét játékról.

Azt tudni kell a modulról, hogy eléggé science fantasy beütése van, így jó néhány modern kütyüvel és egyéb furcsasággal találkozhattak a játékosok. A technológiai dolgokat igyekeztem mindig naiv látásmóddal szemléltetni, másodjára ez sokkal inkább sikerült, mint az első alkalommal.

Alaphelyzet:

Egy titokzatos megbízó kereste fel hőseinket a Csonkolt Lovaghoz címzett fogadóban, hogy rávegye őket a régi világítótorony (Zordon Ustra egykori lakhelye) alatti állítólagos kazamaták felderítésére és egy veszedelmes varázstárgy felhozatalára.

Mindkét kompánia kiderített ezt-azt a toronyról: eltűnt halászlányok, titokzatos szekta, no meg üvöltések éjszakánként stb.

I. csapat (2 karakter játékosonként)

Albades, a karizmatikus harcos

Glaukón, a varázsló

Random Arcz, a Fogadóból, a Baan Gidart is megjárt tolvaj

Yuma, a félork harcos

8 bérenc, akik közül csak hárman élték túl.

− Random Arcz elolvasott egy feliratot a kazamata egyik termében, azonnal elvesztette az emlékeit, amit követően Albades folyamatosan lehúzta a tolvajt azzal a tagadhatatlan érvvel, hogy tartozik neki száz arannyal.

− Sikerült bekapcsolniuk a generátort, így működésbe hozták a liftet, továbbá a képernyős teremben a beinduló kamera segítségével egy szörnyet is sikerült megpillantaniuk.

− Albades étellel lekenyerezte, majd követőjévé tette Férclényt, Zordon Ustra félelmetes teremtményét.

− Mélyebbre jutva gonosz kagylóemberekkel küzdöttek meg, majd a nagyteremben, ahol koralloltáron ott pihent a Csillagok Hangja, a megszerzett Tűzlabda pálcát használva felrobbantották a kagylóemberek tucatjait, végül pedig megszerezték a tárgyat.

− Nem törődve a figyelmeztetéssel a Csillagok Hangját odaadták egyik bérencüknek, aki teljesen megőrült a tőle, s rátámadt társaira. A fickót megfékezték, majd elrakták a varázstárgyat, s visszatértek a felszínre.

− Megbízójuk a megbeszélt jutalmat átadta nekik, majd távozott a Csillagok Hangjával együtt.

II. csapat

Aldacar atya, Otharlibar papja, akinek korai halála megakadályozta hitének landari terjesztését

Gregor Merenszkij, a törpe (2. szint), tapasztalt kazamatajáró

Nyamvadt Othrik, a fegyverforgató, egy tengerész, aki a "Kék csapatból" kilépvén átvette Aldacar helyét

5 bérenc a fogadóból, akik a „Vörös csapatban” tömörültek Gregor irányítása alatt és további 5 a kikötői kocsmából, akik „Kék csapatban” küzdöttek Aldacar irányításával (hárman nevet is nyerek játék közben, ők túl is élték: Kutya, Lotyó és Sánta Ibul)

− A kompániának először egy mágneses erőteret generáló örökmozgóval gyűlt meg a baja, azonban szerencsére nem történt komolyabb baj.

− A monitoros termet szétverték, ha már nem tudtak mit kezdeni vele.

− Aldacar elolvasott egy feliratot, aminek hatására teljesen megvilágosodott, de a rázúduló hirtelen felismeréstől szörnyet halt, mielőtt még megoszthatta volna társaival a világmindenség titkát, a választ a  nagy kérdésre.

− A generátor beindítása után megrázó élmény érte a kompániákat a leszakadt kábeleken való átkeléskor.

− Férclényt sikerült lekenyerezniük egy kis étellel, majd feljuttatták a felszínre, hogy szabad lehessen.

− Ők is találtak egy Tűzlabda lövő pálcát, melynek egy lövedékével Gregor elpusztított egy halom kagylóembert, majd pedig Othrik elrohant az oltárhoz az ott fekvő lányt kiszabadítani (a kagylóemberek épp áldozatot mutattak be), szerzett egy sebet, de sikerült visszajuttatni a lányt a többiekhez, azonban ekkor jutott eszébe, hogy a varázstárgyat otthagyta. A tengerész visszafordult, de ekkor a kagylóemberek vízből font hálóikat rávetették, lehúzták a vízbe és belefojtották. Gregorék azonnal távoztak, s habár a varázstárgyat nem szerezték meg, egy lányt megmentettek.

A második csapattal itt fejeztük be, mindenesetre az elmondható, hogy a csalódott megbízó természetesen nem fizette ki őket.

Hamu és halál

Tegnap sor került a harmadik Baan Gidar játékülésre, mely azért volt igazán rendhagyó, mert ezúttal a google+ segítségével játszottunk. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról majd külön szeretnék beszámolni, most inkább a játékról mesélek:

A kompánia:

Gregor Merenszkij, 2. szintű törpe, aki hősies helytállásával megmentette társa életét

Random Arcz, a Fogadóból, 1. szintű tolvaj, aki pénzszerzés reményében csatlakozott Gregorhoz

Kardali Epodos, 1 szintű pap, Xtus követője, egy NJK, akit az új karakterlap kipróbálására alkottam, sajnos az expedícióban életét vesztette

Továbbá 2 fegyverforgató és egy fáklyás bérenc.

A kaland kezdete ezúttal is a Csonkolt Lovaghoz címzett fogadóhoz köthető, a kompánia tagjai itt ismerkedtek össze. Random Arcz kérdésére, miszerint hol lehet itt gyorsan pénzt keresni, Gregor, tapasztalt törpénk egyből a Baan Gidart ajánlotta. A beszélgetésben Kardali Epodos is részt vett, Xtus fiatal követője, akit pedig Gregor a purgálandó boszorkányok ígéretével csábított a katakombák hideg járataiba. Mielőtt elindultak volna természetesen felbéreltek két keménykötésű idegent, meg egy kisebb vézna fickót.

A délutáni verőfényben felbaktattak a nekropoliszba, s bementek a hatalmas ravatalozóba, ahonnan pedig le a katakombákba. Itt Random Arcz egyből megpróbálta a padlókba és falakba temetett emberek sírjait kibontani, de nem járt sok sikerrel, mivel nem rendelkeztek megfelelő szerszámokkal. Így hát inkább a felderítés mellett döntöttek. Egy hatalmas terembe érve egy nem működő szökőkutat vizsgáltak meg, majd miután nem jutottak vele eredményre, egy halom hívta fel a figyelmüket. De mielőtt megnézhették volna, mi az, két óriási pók vetette rájuk magát a plafonról. Az egyik bérencüket sikerült megcsípnie a póknak, azonban a vak szerencsének köszönhetően, a fickó túlélte, s még a mérget is sikerült leküzdenie a szervezetének. A pókokat végül legyőzték, a titokzatos halom azonban nem bizonyult kincsnek, pusztán két ölelkező, pókhálós csontváz volt.

Ezek után egy talapzaton álló szobrot vizsgáltak meg, gyönyörű nőt ábrázolt, azonban nem sokra jutottak vele, hiába tapogatták végig mezítelen testét. Aztán egy különös szobába jutottak, mely közepén hosszan tűz égett, falain pedig gyönyörű aranyfreskók sorakoztak. A terem végében emelvényen egy kődoboz állt. A tolvaj derekára kötelet kötöttek, majd az nagy óvatossággal indult be a terembe. Egészen a kődobozig ment, mivel nem történt semmi, behívta maga után a törpét. Eztán elkezdte a dárdájával piszkálni a dobozt… egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a szemközti falon a freskók őt nézik. Majd leléptek a falról és elkezdtek közeledni feléjük. Random Arcz eleresztett két nyílvesszőt, de mindkettő elől kitértek a freskók, egyszerűen kifordították testük, így pusztán vékony vonallá váltak, semmiféle célpontot nem nyújtva. Nem volt mit tenni, Gregor megrántotta a kötelet, s rohanni kezdett az ajtó felé Randomot maga után húzva. A freskók utánuk vetették magukat, azonban Gregoréknak sikerült időben kijutniuk a teremből, s becsukniuk az ajtót. Kis idővel később visszamerészkedtek a terembe, a freskók gonosz tekintettel bámulták őket a falról, de nem mozdultak, még akkor sem, mikor meglőtték őket íjjal. Gregor bátran bement hát s elkezdte leverni az aranyfreskókat a falról, azok ércesen sikoltoztak, de nem tudtak védekezni. Így aztán sikerült megszerezniük a kőláda tartalmát, egy különös aranykoponyát. Ezt Random rakta el, ekkor, kérdezvén Gregort: „Ugye nem gond, ha én rakom el?” „Nem, ha egyenlően osztozunk odakint.” „Persze, hogy osztozni fogunk…” (Ezt kitörő röhögés követte.)

Később egy olajos amforákkal és rőzsével teli teremben pihentek, mikor megjelent egy különös figura, aki békaugrásban brekegve érkezett a terembe. Gurdulunak nevezte magát, s mint kiderült egy bizonyos Agilulfót szolgál. Viszonylag hosszas beszélgetést követően Random fogta magát és lelőtte az íjával. Gregornak ez nem tetszett, de nem tehetett semmit. A különös kis alaknál egy nagy, középen lyukas aranyérmét találtak, egyik oldalán lovagi torna, másikon pedig egy különös lovagi páncél volt látható.

Az utolsó nagy állomás a kompániának egy hatalmas szentélyben volt, melynek padlóját emberi hamvak alkották. A helyiség túlsó felében pedig egy szerpentines kőmagaslaton pedig egy öklömnyi gyémánt volt. Erre a magaslatra megpróbált Random Arcz felmászni (ismét volt kötél a derekán, hogy vissza tudják rántani, s ha körbe ment volna a szerpentinen, akkor nem lehetett volna visszarántani), azonban olyan rosszul lépett, hogy mászás közben leesett, s összezúzta magát, eszméletlen lett. Gregor ezt látva úgy döntött, kezébe veszi az eseményeket és a gyémántot, ezért a fáklyással körbement. Végül teljes tudatában annak, hogy ez csapda lesz, elemelte a gyémántot, s elkezdett lefelé rohanni. Ekkor látta meg, hogy a társait a hamuból formálódó alakok kezdték el körbevenni.

Ekkor vedte kezdetét a Baan Gidar eddigi legepikusabb csatája. A hamuharcosok első áldozata az élőholtat űzni próbáló Kardali Elegos volt, az egyik szörnyű lény lenyúlt hamukezével a pap torkába, s megfojtotta, a földre hulló férfi erei elfeketedtek, teste elhűlt. Hamarost az egyik bérenc is földre hullott. Szerencsére azonban megérkezett a törp, s lecsapott egy bestiát. Kis idő múlva meghalt a másik bérenc is, majd pedig a fáklyahordozó is földre hullt – a fáklyát a földön fekvő kába tolvaj vette kézbe.  Végül már csak Gregor állt a szörnyekkel szemben, de kitartott (habár ekkor már menekült volna, ha tud)! Kalapácsával csak úgy szórta az ütéseket, s bár több sebből vérzett már, sikerült végeznie mindegyik szörnyű lénnyel.

Ezt követően, amilyen gyorsan csak tudtak, elmenekültek a kazamatából, s nagy szerencséjükre nem találkoztak semmivel és senkivel kifele úton. A zsákmányukon hamar túladtak, majd pedig visszamentek a fogadóba...

A közemberek mint bérencek

A most következő szösszenetben a Kazamaták és Kompániák bérencekre vonatkozó szabályait szeretném kiegészíteni kicsit, ezzel árnyalva némileg a játékot:

A KéKben alapvetően 1. szintű kalandozóként jelennek meg a bérencek, azonban vannak úgynevezett „nem harci egységek” is, akik leginkább a kompániához csapódott falusiak, esetleg városlakók, tehát nem kifejezetten fegyverforgatók. A kalandozók leginkább fáklyavivőnek vagy hordárnak bérlik fel őket. Nevezzük ezt a bérenctípust egyszerűen közembernek.

De hogyan is néznek ki játéktechnikailag?

Nos, a közemberek legegyszerűbben 1-1 HD-s lényként kezelendők, így a küzdőképességük 0, az átlagos HP-juk pedig 3. A fegyverekhez és a vértekhez nem értenek, ha mégis van náluk valamilyen kisebb fegyver, akkor az tőr vagy bunkó (tehát 1d4 sebzést tudnak okozni).

Természetesen képezhetőek, így idő és pénz befektetésével akár igazi fegyverforgatókat is nevelhetünk belőlük.

Közeleg a nyár, avagy tények és tervek

A nyár közel van, sőt, ami az időjárást illeti, már itt is eszi a fene az ablakpárkányomon, de messze még a szünet. Pontosabban az egyetem vége, mert ez az évem az utolsó a BA-n (de remélhetőleg nem az utolsó egyetemistaként). A szakdolgozatom már leadtam, de kevesebb mint egy hónap, s itt vannak a vizsgák és a záróvizsga (lehetséges időpontjai...) Szóval akad tennivalóm rendesen, így kevés időm jut a játékra. Ám marad valamennyi, s ez a lényeg.

Például játszom Ynas Midgard Kazamaták és Kompániák rendszerében mesélt Barrowmaze kampányában,  amit szerdánként tolunk a Sárkánytűzben. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Egyébként számomra ez a játék azért is izgalmas, mert a KéKet most először játszom játékosként, ugyanis Solaron még ODnD-t mesélt nekünk.

Aztán tegnap készítettem egy karakterlapot a KéKhez. Úgy vélem, szükség volt egy nyomtatóbarát, oldschool kinézetű cuccra, habár a másik is igazán jópofa. Ezek után mindenki eldönti, melyiket akarja használni.

Közben természetesen dolgozom egy újabb kis kazamatán, mely hasonlóan az Adar Oibos Sírkomplexumához, inkább egyalkalmas játékra lesz alkalmas, bár nagyobb lesz elődjénél. Emellett pedig ott a Baan Gidar, amin folyamatosan dolgozgatok.

No, a Dragon Age sincs elfelejtve, hamarosan folytatjuk azt is, csak tényleg nehéz összeegyeztetni a játékot, pláne, hogy a csapatban mind egyetemisták vagyunk, így mindenkinek most van a legtöbb dolga. Pedig a meglévő szetting mellett egy egészen új is körvonalazódik a fejemben. Ám egyelőre maradunk Thedas világán.

Grátisznak ott van Chomy A fekete kő titka című modulja, melyet a 4. Véletlen Találkozásokon volt szerencsém kipróbálni, s melyet azóta szeretnék lemesélni a csapatomnak.

Tehát folyamatosan munkálkodom, s nem nélkülözöm a megvalósításra váró terveket sem. A bloggal is igyekszem látványosabban foglalkozni, s remélhetőleg mihamarabb új játékbeszámolóval rukkolhatok elő. :)

Kaland, Harc, Varázslat

Örömteli pillanat számomra, hogy végre méltó "körítést" adhattunk a Kazamaták és Kompániáknak, s megalapozhattuk a következő köteteket is. Bepe és az LFG.HU jóvoltából ugyanis saját aloldalt kaptunk. Ide már felkerült a KéK mellett a Túlélőkészlet, az Adar Oibos sírkomplexuma nevezetű kis kazamatám a kezdőknek, s egy karakterlap. Remélhetőleg minél hamarabb követhetik ezeket újabb anyagok a játékhoz.

A KéK is megváltozott, újabb nagy hibajavításon esett át, s újra lett tördelve (szintén Bepéé az érdeme), továbbá illusztrációk is kerültek bele. Nem állítom, hogy mindegyik illik oda, ahol van, de a tördelésnél felszabadult helyeket ki kellett tölteni. Igyekeztünk a legprofibb kinézetet adni a kiadványnak, de ez mégis csak egy amatőr kezdeményezés.

Az LFG.HU cikke

és a

Kaland, Harc, Varázslat

Holtak és kincsek

Sor került a második Baan Gidar játékülésre, egy darabig egyetemi elfoglaltságaim miatt talán nem is lesz több, mindenesetre jól sikerült a játék, meglepő módon karakterhalál még mindig nem volt – igen óvatosak a játékosok. Sajnos a tervekkel ellentétben végül csak két játékossal játszottunk, de a játékosaim ez nem zavarta, sőt, kifejezetten sokat nyertek ezen, mivel kevesebb felé kellett osztani a zsákmányt.

Játékos karakterek:

Dana, tolvajnő (1. szint, majd 2. szint)

Gregor Merenszkij, a törp (2. szint)

Bérencek:

Burk, aki újra bérenc lett és 4 másik légiós

Majd 4 fegyverforgató, akik a gyors meggazdagodás reményében csatlakoztak a kompániához.

Egy hét mulatozás és féktelen herdálás után kalandoraink a pénzük végére nézvén úgy döntöttek, újra ideje szerencsét próbálni a kazamatákban. Ráadásul az öreg is naponta zaklatta őket, mikor indulnak már újra el, mikor szerzik meg a kincseket és a bizonyosságot a sírkomplexum felől.

Pont kapóra jött, hogy Burk ott sörözgetett a pultnál, így odahívták és mondták neki, hozza a többieket, ideje újra felbaktatni a Baan Gidarba. Szó szót követett, s egy félóra múltán már ott is voltak a légiósok, hogy újra megkeressék havi zsoldjuk egy kis mellékessel.

Rövid séta után újra ott voltak a temetőben, s nem sokkal később már rendezvén soraikat le is mentek a katakombákba. Egy ideig tanakodtak, merre menjenek, de végül is sikerült megegyezni s folytatták a már megkezdett irányban a felfedezést. Töretlenül haladtak előre, míg nem pillantottak meg egy csapat óriáspatkányt, melyek épp három holtesten lakomáztak. Megtorpantak, s tanakodni kezdtek… azonban ez hibának bizonyult, a patkányok megorrontották őket, s elkezdtek feléjük közeledni, majd egy pillanattal később már rajtuk is voltak.

A patkányok igencsak megszorongatták őket, sőt Burk egy szerencsétlen lépésnél egyszerűen elesett, pont a patkányok közepébe, akik szétmarcangolták. Ez igencsak meglepte társait, egyikük – aki a fáklyát vitte – már-már futásnak eredt volna, ha nem áll mögötte Gregor, aki megakadályozta ebben, sőt megrázva őt sikerült maradásra bírnia. A csata tovább folyt, a patkányok megállíthatatlanul szorongatták őket, egy újabb bérenc esett el. Végül azonban a bestiák igencsak megfogyatkoztak, s a maradék elmenekült.

Eztán átkutatták a három patkányok által összerágott hullát, majd a kis zsákmányukat elrakva visszaindultak a ravatalozóba. A felszínen kifizették a bérenceket, még többet is adtak, hogy legyen pénz a temetésre. Majd visszatértek a Csonkolt Lovagba.

Másnap reggel újra elérkezettnek látták az időt, hogy megpróbáljanak eljutni Adar Oibos sírkomplexumába. Mivel a félorkokra már nem számíthattak, új bérencek után néztek. A fogadóban üldögélt is négy jóvágású harcos, akik épp a reggel érkeztek a városba, hogy szerencsét próbáljanak. Gregor odatelepedett közéjük s meggyőzte őket arról, hogy némi kockázat vállalásával igen jövedelmező üzletbe szállhatnak be. A négy férfi az ingyen sör hatására belement az ajánlatba.

Felbaktattak hát a Baan Gidarba, majd újra alászálltak a mélybe. Adar Oibos sírkomplexuma tényleg arrafele volt, amerre az öreg mondta. Kétszárnyú kapuja előtt két fegyveres bronzszobor őrködött mozdulatlanul. Az ajtó nem volt zárva, így könnyen bejutottak. Hosszú ideig voltak a sírkomplexumban, de ezalatt az egészet felderítették. Két irányba indulhattak, amit először felderítettek részben járhatatlannak bizonyult: sehogy sem boldogultak egy ajtóval. Viszont több termet is találtak, egyikben csapdát sejtettek, mivel négy hulla feküdt a terem közepén.  Egy teremben például bronzétkeket találtak, de ezekhez nem mertek hozzányúlni. A másik irányban Adar Oibos szerelmeit ismerhették meg, freskókon, szobrokon, majd pedig élőben, pontosabban holtan. Az egyik szarkofágot felnyitva egy zombi ugrott rájuk, de sikerült elpusztítaniuk.

Később újra megpróbálkoztak az ajtóval. Sehogy sem bírták betörni, azonban Dana elővéve a tolvajszerszámait viszonylag könnyen kinyitotta. Így aztán végre benézhettek a terembe, ahova eddig nem. Sárga penész tenyészett itt, elállva útjukat, mely egy déli folyosón tovább vitt volna. Dana előbb felderítette a terepet, majd felgyújtották a penészt. Nagy szerencséjük volt, az olaj sokáig égett, a penész pedig elégett. Eztán egy különös terembe  jutottak, ahol nem egy méretes szörnnyel, hanem egy fejtörővel kellett megküzdeniük. Ez első próbálkozásra nem sikerült, amit igencsak megsínylett a csapat, így egy lefele vezető lépcsőt derítettek fel, ahol egy ghoul ugrott a nyakukba egy aknából. Még ezt a találkozást is veszteség nélkül sikerült megúszniuk.

Miután visszatértek a fejtörő termébe végre sikeresen megfejtették a feladványt, s ezzel kinyitották a titkosajtót az előcsarnokban. Egy csapdában ezután a fél csapat kidőlt, nagy szerencsével csak Dana és Gregor maradt ébren, s így sikerült elpusztítaniuk a veszedelmes zúgó kristályt. Nem sokkal ezt követően, miután felébresztették társaikat, folytatták útjukat, s belefutottak a végső akadályba, a sír őrzőibe. Ez a küzdelem keserves volt, két bérencük is meghalt, de sikerült átverekedni magukat az ellenen. Így végül eljutottak Adar Oibos szarkofágjáig, mely alatt meglelték a hőn áhított kincseket.

Amibe csak tudtak, pakoltak, a bérencek is mindent megkaptak, amit csak el tudtak vinni, majd pedig a kincsekkel, s két bajtársuk holttestével távoztak a sírkomplexumból. Föl a felszínre.

Filmes zárásként rengés rázta meg a helyet, és a sír kapuja beomlott mögöttük, hogy soha többé ne háborgathassa senki Adar Oibos örökké tartó álmát…

A kincsszerzés lehetőségei

Most szerdán végre elindult az új kampányom, az első sessionről az alábbiakban olvasható a beszámoló:

Játékos karakterek:

Burk, félork, aki egyszer csak bérencből játékossá vált (1. szint)

Dana, tolvajnő, aki egyszer csak ott termett a kazamatában (1. szint)

Gregor Merenszkij, törpe, hajdani kalmár, akinek jó érzéke van a pénzszerzéshez (1. szint)

Necro Phil, varázsló, aki alkoholizmusa miatt mindössze egyetlen varázslatra „emlékszik” (1. szint)

Bérencek:

Burk és négy másik félork a landari légióból.

A landari Csonkolt lovaghoz címzett fogadó egyik asztalánál telepedett le az a két utazó, aki a várostól északra eső úton ismerkedett össze. Mindkettejük számkivetett volt. Gregor Merenszkijt, a hajdani kalmárt, kitaszította messze keleten élő népe, Necro Philt pedig valami miatt kicsapták a varázslóiskolából, azóta alkoholizmusba menekült, s elfelejtette varázslatait. (Gyakorlatilag egy 7-es intelligenciájú varázsló, s mivel oldchoollal ismerkedő játékos vitte, megengedtem, ne a Mágia olvasása legyen az első varázslata, hanem az Álom, így majd a kötelező varázslat „eszébe” jut, ha szintet lép, onnantól kezdve pedig tanulhat új varázslatokat.)

Mindketten kalandra éhes férfiak voltak, micsoda szerencse hát, hogy pont az ő asztalukhoz kéredzkedett oda egy idős öregúr, aki kihagyhatatlan üzletet ajánlott. Felfedte előttük a Baan Gidar, a Csontkert, egyik ősi rejtélyét, mely szerint Adar Oibost, az évszázadokkal ezelőtti helytartót, hatalmas vagyonával együtt a temető alatti katakombákban temették el. Sőt, egy külön sírkomplexumot építettek neki. Az öreg, mint bevallotta, maga is kereste, így veszítette el lábát és vagy harminc társát, de sosem akadt a nyomára. Azt azonban megtudta, hogy keletre kell keresni a sírkomplexumot, igaz ő már túl öreg ilyen kalandokhoz. Azt is felfedte, hogy a nagy ravatalozóból lehet lejutni a katakombákba. (Persze némi részesedést kért cserébe.)

Gregor eztán szorgalmazta, hogy az elég sok pénzzel rendelkező varázsló fogadjon fel bérenceket. A fogadóban ücsörgött is egy félork, akit felbéreltek, sőt, több aranyat ajánlottak neki, ha még néhány társát is elhozza a légióból. A félork így is tett, ebéd utánra már öt bérenccel bővült a csapat, mind jól felszerelt, kipróbált harcos volt. Perszer ekkor már Gregor is beszállt a követők fizetésébe, mivel azok előleget is kértek. A csatlakozásnak továbbá az a feltétele is volt, hogy nem követhetnek el semmi törvénytelen dolgot, mire Gregor megnyugtatta őket, hogy természetesen nem törvénytelen az, amire készülnek…

A Baan Gidar jól elkerített része Landarnak, kevesen jönnek ide, még papok is leginkább csak a temetések alkalmával. A legnagyobb épület, melyet a temető parkos jellege ellenére bárhonnan látni lehet, a ravatalozó, melyet a Halhatatlan Császár építtetett szüleinek a régi helyén, de ennek már vagy jó száz esztendeje. A ravatalozó domborművekkel díszített hatalmas tümpanonját négy vastag s díszített oszlop tartja, ezek közt áthaladva juthat be az ember a benső csarnokba, mely igencsak lélegzetelállító méretekkel bír, igaz ezzel együtt kopárnak is mondható, egy hatalmas kőemelvényen kívül mást nem találni benne. Legalábbis, ha az ember nem nézi meg a hátsó helyiséget. Kalandoraink az emelvény mögötti szobába is bementek, s itt leltek rá a lefelé vezető útra.

Fáklyát gyújtottak, rendezték soraik, s elindultak a mélybe. Lent nem egészen katakombás körülményeket találtak. A járatok mind világos, márványszerű kövekkel voltak kirakva. Mind a padló, mind a falak. E kövek alatt és mögött vannak a halottak, tartja a szóbeszéd, s ezt alátámasztandó, néhol a falon, vagy a padlón ma is felfedezhető egy két elmosódott név. Itt a múlt szó szerint körülveszi az embert.

Keletre indultak, aztán mégis visszafordultak, hogy egy két útközben látott ajtót betörve, kinyitva nagyobb területet is felfedezhessenek. Így jutottak egy olyan terembe, ahol egy kisfiú szelleme kísérti az áthaladókat. (Ezt Szirtvárból emeltem át.) Szerencséjükre azonban a szellem nem támadta meg őket. Később egy nagyobb, oszlopos terembe beérve figyelmesek lettek valamire. Aztán az egyik félork fel is kiáltott, észrevett valamit: emberek próbálták becserkészni őket a sötétben. Köszönhetően a bérencek jó szaglásának, ez nem sikerült. Így nyílt küzdelem alakult ki. Ebben hőseink felülkerekedtek, s az utolsó életben maradt bandita pedig megadta magát nekik. Mint kiderült, Awalla papnője fizette őket, hogy őrizzenek valamit. Azonban, hogy mit, ők sem tudták. Gregor szerint titkos ajtónak kellett lennie a teremben, ebben nem is csalatkozott a későbbiekben, azonban előbb az egyik oszlop mögül előlépett egy hosszúíjat fogó tolvajnő, bizonyos Dana, akit igencsak könnyeden a csapatba fogadtak. (Nem sokkal ezután nyert önazonosságot Burk is.)

A titkosajtó meglelése után egészen meglepő helyzetbe került a csapat, ugyanis a sötét istennő, Awalla, egy titokzatos templomára találtak rá, ahol épp egy szertartás előkészületeivel foglalatoskodtak a papnők. Necro Philnek ekkor jött el a nagy pillanata, mivel a meglepett papnőket egyetlen varázslattal elaltatta, s hozzá még három követőjüket is. Gyorsan kellett cselekedniük ezután, mert a nagy körtemplom másik végében, melyet jól megvilágítottak a gyertyák, hatalmas kétszárnyú ajtó állott, mely bármikor kinyílhatott. Gyorsan összekötözték hát a papnőket, s elkezdték átkutatni az oltárt. Az oltár rejtett zugában tizenhárom ékköves aranykehely volt, rendkívüli zsákmány! Gyorsan elrakták zsákjaikba a kincseket, mikor is kinyílt az ajtó, s egy fekete bársonyba öltözött papnő és két oltárszolga lépett be a templomba. A papnő gyorsan varázsolni kezdett, azonban Dana íjával megsebezte, s ezzel megzavarta őt. Ezt követően a három betoppanó menekülőre fogta.

Kalandorainknak nem volt oka sokáig örömre, ugyanis egy távoli ajtó nyitódása nagy hangzavart hozott feléjük, majd ez elhalt, de mindnyájan sejtették, hogy goblinok közé menekülhettek a papnők. Gyorsan oda mentek hát a kétszárnyú ajtóhoz, s látták, egy mezítelen leányzó fekszik a túloldali szobában, érte küldették hát a banditát, de ő kapva az alkalmon, egyszerűen csak elfutott. A goblinzsivaj újra felhangzott, s ekkor már nem hallgatott el. Az egyik félork gyorsan kiugrott a lányért, majd bekötözték az ajtó fogantyúit maguk mögött, és sejtve, hogy ez nem lesz elég, a csapat erőemberei magukat nem kímélve elmozdították a kőoltárt, átvitték a templom másik felébe, s ott nekidöntötték az ajtónak. Ekkor már a túloldalon a nyavalyás kis dögök kaparták a fát és ordítoztak.

Nem sokkal ezután sikeresen visszatértek a felszínre. A magukkal hozott oltárszolgákról kiderült, hogy gazdag kereskedők feleségei, akik nem is akartak igazán gonosz dolgokat tenni, csak hát az unalom… Könyörögtek, hogy engedjék el őket, de ez nem lett volna túl nyereséges dolog. Necro eközben az ájult meztelen lányt élesztgette, s kiderítette róla, hogy a város falain kívül, a szegénynegyedben lakik. A varázsló megígérte neki, később hazakíséri, ezt meg is tette.

Elmentek hát a piactérre (a nőkkel ott hagyták Burkot, s a többi félorkot), ahol Gregor megcsillogtatta kalmártudását s jó áron eladta az aranykelyheket. Necro Phil pedig azokat az ékszereket adta el, melyeket összeszedegetett az elfogott nőktől (igaz, nem osztozott társaival a hasznon, aminek még lehetnek következményei). A kereskedő homlokát ráncolva nézte is a nyakláncot, ugyanis a feleségének is pont ugyanolyanja van… Végül azonban a varázsló értékesítette a holmit, majd elindult Fedafuce bankházába templomába, hogy berakja a megszerzett vagyont.

Mikor visszatértek a ravatalozóhoz, már esteledett. A nők egyre kétségbeesettebb állapotban voltak, így megígérték, ezer aranyat fizetnek, ha elengedik őket, az egyikük hajlandó is volt elvinni őket a házába, ahol rendelkezésre áll elég pénz. Kalandoraink végül kötélnek álltak, s elkísérték a hölgyet, jól megjegyezve az utat, egy esetleges későbbi, igen jövedelmező látogatás fejében. Miután megvolt a pénz, elengedték a többi nőt, Necro pedig hazakísérte Xharát, majd arannyal is megajándékozta.

Későre járt már az idő, mikorra mind visszatértek a Csonkolt lovaghoz címzett fogadóba…