Hétfőn sor került az első játékülésre. Mielőtt erről egy
külön beszámolóban megemlékeznék, gondoltam, kicsit beszélek a tanulságairól és
a szabályokról, amelyeket alkalmaztunk vagy alkalmazni szerettem volna. Amúgy a
játék szerintem jól sikerült, a kompánia nagyon ügyes volt, s sikerült
emberveszteség nélkül kipucolniuk egy gonosz szektát (vagy legalábbis egy
részét) a kazamatából.
Aminek nagyon örülök az az, hogy a csoportos kezdeményezés
prímán működött. Kicsit féltem attól, hogy mivel nincsenek különböző harci
fázisok a körben (íjász, mozgási, közelharci), amelyek felváltva jönnek, így
felborul az egyensúly a harcban, de ez nem történt meg. Meg végül is, ha
hátrányba kerül az egyik fél az első kezdeményezésnél, az újabb kör elején
fordíthat (magyarán, ha ő fejezte be a kört, egy szerencsés dobásnak
köszönhetően a következőt akár kezdheti is, hisz ellentétben a normál
karakterenkénti kezdeményezéssel szemben a csoportos kezdeményezést körönként
szokás megtenni). Azt a játékosok döntik el, hogy egymás között milyen sorrendben
cselekednek, így igazából taktikázni is jobban tudnak. Összességében egész sok
dobálgatást, meg adminisztrálást megspóroltunk, s nem mellesleg az egésznek
megvolt az oldszkúl mellékzöngéje is.
A játékig nem tudtam eldönteni, hogy akkor pontosan mi is
legyen az átváltási arány az elherdált arany és a megszerzett TP között. A
játék után aztán összeadtam a szörnyekből származó TP-t (nem csak a szörnyek
leöléséért, hanem a semlegesítéséért is adtam – szóval ennyivel azért
pontosítanám a szabályokról szóló posztomat), meg a megszerzett kincseket. Ez
összesen 725 TP a szörnyekből, továbbá 383 arany értékű érme, serleg, ékszer
stb., amely ugyebár négyfelé oszlik. Így már rögtön nem olyan sok. Végül ezt
látva arra jutottam, hogy a legideálisabb váltás az, ha minden 5 ezüst elherdálásáért
adok 1 TP-t. Ez az általában szerezhető kincsek mértékével összhangban van, úgy
vélem, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a szörnyek legyőzésén és a kincsek elherdálásán
kívül semmi másért nem lehet TP-t kapni nálam. Ugyanakkor szerepjátékért
osztottam a játék során inspirációt, nem felejtettem el azt sem jutalmazni.
Amit nem próbáltunk ki, az a megterheltség. Ezt sajnálom, de
nem akartam húzni az időt, miután a példakarakterek felszerelési listáján nem
volt feltüntetve a holmik súlya, s így is későn tudtuk elkezdeni a játékot.
Mindenesetre legközelebb már úgy ugrunk neki, hogy ezt előre letisztázzuk. Addig
két játékos lehet, hogy új karaktert hoz, amelyet már maguk dolgoznak ki, s így
akkor a felszerelés megvásárlásánál egyből figyelembe vehetik a súlyokat.
A másik dolog, ami nem valósult meg, a szigorúan a 4
alaposztályhoz való ragaszkodás. A példakarakterek mellett egy játékosom játszott saját karakterrel, egy kaotikus elf vadmágust hozott. Kifejezetten ötletes karakter amúgy. Végül úgy döntöttem, az
osztályokra vonatkozó korlátozást teljesen eltörlöm, mert, ha a játékosok
paladinnal vagy épp szerzetessel akarnak jönni, akkor hadd jöjjenek.
Amit következőleg szeretnék kipróbálni az a lojalitás, igaz ehhez bérenceket kell toboroznia a játékos karaktereknek. Kifelejtettem, de amúgy használtunk plusz harci manővert (lefegyverzés) és moráldobást is tettem egy csapat kultistának, akik kelepcébe kerültek. Szóval ezeket is sikerült kipróbálni, igaz, még csak egyszer, de hát ezek ritkábban előforduló dolgok.
Szia. Ez a csoportos kezdeményezés dolog hogy működik?
VálaszTörlésSzia!
TörlésNagyon egyszerű. A játékosok közül egyvalaki és a mesélő dob kezdeményezést, amikor elkezdődik a harc. Szóval nem személyenként, hanem csoportonként történik a kezdeményezés. Dobnak d20-szal, amelyik a nagyobb (nincs semmiféle módosító), az a csapat kezd. Ha onnan mindenki cselekedett, jön a másik oldal. Ha mindkét fél végzett a körével, akkor újra kezdeményeződobást kell tenni (a játékosok közül most másvalaki lehetőleg) s így tovább.