Csonttorony az erdőben

Játékos karakterek

Finnegan, a rettenthetetlen félszerzet harcos (6. szint)

Lux Hadrian, Xtus isten paladinja (6. szint)

Pelin, a tök csupasz druida (5. szint)

Legutóbbi játékunkat ott fejeztük be, hogy a kompánia megpihent Harklé városában. Másnap megérkezett Lux, hogy csatlakozzon társaihoz. A paladin hosszú utat járt be, s a dzsungelen is átkelt, hogy találkozzon Xtus térítőjével, akit nagy veszély fenyegetett. Azonban, mint kiderült, a veszély elmúlt köszönhetően a hatalmas robbanásnak északon, mely előzte a szomszédos agresszív gyíkember törzset. Így hát fogta magát, s visszatért Landarba. A városban azonban arról értesült, hogy barátai már továbbálltak, ezért utánuk indult. Így került ő is Harkléba.

Mielőtt dönthettek volna az URXT-ba való továbbindulásról, Rolandbart kavart be, bár csak közvetett módon, ugyanis a bárd egy a városba érkező vidéki lánynak azt tanácsolta, keresse meg problémájával Finnegant, mert a félszerzet egy hatalmas hős és örömmel segít a rászorulókon. Olmia, mert így hívták a fiatal leányzót, félénken közelítette meg Finneganék asztalát, s miután azok hellyel kínálták, előadta problémáját. Megtudták, hogy a lány faluja veszélyben van, éjszakáról éjszakára sötét árnyak tűnnek fel az erdőből, akik embereket rabolnak el.

Miután alaposan kikérdezték Olmiát, úgy döntöttel utánajárnak az ügynek, főleg mivel Finnegan kicsit többet is remélt egyszerű hálánál a lánytól (mert az a sztereotip tévképzet élt benne, hogy a falusi nők kikapósak). Mivel Rolandbartot nem találták meg, ezért nélküle indultak Dort kicsiny falujába. A település eléggé gyászos hangulatban volt, már vagy egy hónapja tartottak az éjszakai emberrablások, s minden család elvesztett már valakit. Lux rögtön a falu elöljárójával akart beszélni, hogy fényt derítsen az ügy hátterére. A paladin roppant gyanúsnak találta, hogy az emberek hagyták elragadni szomszédjaikat, s nem szálltak szembe a sötét lényekkel, akiket valójában sosem láttak, csak hallottak.

Végül találtak egy szemtanút, egy kisfiút, aki a testvére születésnapjára készült tortát dézsmálta meg az éjszaka közepén épp, mikor meglátta, hogy görnyedt alakok törnek be a szomszéd házba s elhurcolják az ott lakót. Ezt tetézte az az információ, miszerint egy Xtus paladin már nyomoz az ügyben, mégpedig a helyi lord, Edmund családjának megbízásából. Ugyanis Edmund, mikor megtudta, hogy parasztjai eltünedeznek, lovagjaival az erdőbe indult. Azóta se tért vissza.

Nem sokkal napnyugta előtt a rejtélyes paladin visszatért az erdőből. Mint kiderült, nem más volt, mint Regulus, a regulázó, Lux Hadrian régi ellensége. Hősünk ifjúkorában még, mikor az első ügyén dolgozott, Regulus közbeavatkozott és learatott minden babért, Lux joggal utálta tehát őt. Azonban a helyzet nem volt ilyen egyszerű, mivel Regulust nem csak Lux ismerte, hanem Pelin is. A druidának pedig az egyik legjobb barátja volt, akivel közösen győztek le egy hidrát.

Regulus nem maradt soká, sietett, hogy a kastélybeliekkel közölje az eddigi vizsgálódása eredményeit (egy ősi toronyra bukkant az erdőben), s másnap reggel folytassa majd a keresést. Mivel Pelin elmondta neki, hogy ők éjszaka őrködni fognak, hátha újabb falusit próbálnak elragadni, Regulus úgy döntött, amint lehet, visszatér ő is segíteni. Közben leszállt az éj, s a kompánia megkezdte a virrasztást. Pelin egy háztetőn figyelte az erdőt, Lux és Finnegan pedig a házak közt járkált. Éjféltájt aztán, mikor épp lankadt a figyelem, Pelin figyelmes lett valami mocorgásra, s látta, hogy a görnyedt alakok rávetik magukat Finneganre. Jelt adott gyorsan a paladinnak, majd maga is a félszerzet megsegítésére sietett. Heves küzdelem alakult ki az éjszakában hőseink és az élőholtak közt. Végül még Regulus is berobbant száguldó paripáján az ütközetbe. Lux bosszankodott is rendesen, mivel a másik paladin a csatát követően kifejezetten arról beszélt, hogy megmentette őket.

Az éjszaka hátralévő részét pihenéssel töltötték, leszámítva Luxot, aki őrködött, majd a hajnal első fényénél elindultak az erdőbe. Két óra könnyű gyaloglás után elérték a tornyot. Nagy tisztás vette körül a régi épületet, s valami baljóslatú érzés lengte körbe. Hőseink ráléptek a tisztásra, lassan haladtak a besüppedő földön, amikor egyszer csak indákkal átszőtt csontvázkezek nyúltak ki a földből. Az indazombik támadása készületlenül érte őket, de Pelin bevetette magát s egy tüzes varázslattal jó részüket elintézte. A maradékot pedig lecsapkodták.

A toronyban (mely, mint kiderült, emberi csontokból épült) aztán megtalálták a rabokat, a falusiak egy része és lord Edmund is ott volt. Ám ők elmondták, hogy a többieket felvitték a lépcsőn. Miután Lux levágta a mögöttük feltűnő hegynyi zombit, elindultak felfelé a toronyban. Regulus vállalkozott arra, hogy lent marad a falusiakkal, s kiviszi őket az épületből, majd utána visszajön segíteni, ha szükség lesz rá. Lux persze füstölgött, hogy nem lesz rá szükség. Na, szóval hőseink elindultak a lépcsőn felfelé egészen a legfelső szintre, ahol egy nagy kétszárnyú ajtó mögül meghallották a szertartás hangjait.

A teremben ugyanis egy lich és élőholt szolgái kínoztak falusiakat. Hőseink belökték az ajtót, Pelin pedig a szellemeket hívta, hogy tűzzel tisztítsa meg az utat. Azonban nem sikerült neki a nagyszabású varázslat, s önmagukat robbantotta be. Ezernyi csontszilánk borította be őket. Sok sebet szereztek, de muszáj volt talpra állniuk, mert a következő pillanatban már ghoulok csapata rohanta meg őket. Kemény küzdelem volt, hőseink is tudták, hogy a lichet kell levágni először, így megpróbáltak minél közelebb férkőzni hozzá. Nehéz küzdelem volt, már-már a halál peremén táncoltak, mire sikerült elpusztítani a lichet és szétkergetni a ghoulokat. Végszóra megérkezett Regulus, s elintézte a maradékot, s örömmel nyugtázta, hogy a leharcolt kompániát ismételten megmentette.

Hőseink kifosztották a tornyot, majd ami szentségtelen tárgyat találtak, azt elégették, végül visszaindultak a faluba. Itt Finnegan szerette volna természetben megkapni a jutalmát Olmiától, amit egyébként a lány készséggel is teljesített, csak nem úgy, ahogy a félszerzet gondolta, hanem egy kiadós ünnepi vacsorával. Így a kaland után egy jót ettek, majd újra URXT felé fordították a tekintetüket.

Néhány remek beszólást is megörökítettem:

Finnegan Olmiának (mikor a kis mérete szóba került, s hogy ehhez képest nagy kardot forgat): „A hatalmas kard nem kompenzáció.”

Lux Pelinnek (mikor újra találkoztak, s a paladin meglátta a druida egyedi fejfedőjét): „Ez egy nagyon szép kalap, karakteres...”

Lux Finnegannek Olmia kapcsán: „Fogd fel ezt a küldetést úgy, mint egy legénybúcsút.”

Magnus (Dort elöljárója): „Járt már itt egy olyan, mint te.”

Lux: „Nincs olyan, mint én, csak én vagyok.”

Pelin: „Ezt megerősíthetjük, nincsenek olyanok, mint ő...”

Finnegan (a lich legyőzése után): „Ez jó mulatság, félszerzet munka volt.”

Regulus (ugyanakkor): „Jól helyt álltatok, míg megérkeztem.” :P