Játékos karakterek:
A játék ezúttal érdekesen kezdődött, mert Scarlet játékosa
új karaktert akart hozni, azonban ragaszkodtam ahhoz, hogy ez esetben kezdje
elölről a játékot. Azonban így a karaktere életképessége s egyben az egész
csapat ereje igencsak lecsökkent. Még szerencse, hogy az útonállók kompániáját
eleve úgy alkottam meg, hogy örömmel ejtenek foglyokat, máskülönben csúnyán is
indulhatott volna a session…
Ankrim Xirax, az elf kalandor (4. szint)
Glinmor, a tevinteri mágustanonc (1. szint)
Kumorg, a Tal-Vassoth harcos (3. szint)
Később játékos
karakterként megjelent még:
Asid Ortox, a Szürke Őrző (6. szint) – Kumorg játékosa
irányította
Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány (6. szint)
Hőseink az elfek táborát hamar megunták, s útnak eredtek
délnek, hogy mihamarabb Ostagarba érjenek. A varázslónő és Asid egy darabig még
maradni akart, azonban mint később kiderült, ők is elindultak, hátha utolérik
társaikat. Az úton nem sokkal később egy
csapat kereskedőbe futottak, akiket egy kidőlt fa állított meg. Volt köztük egy
furcsa ruhás idegen is, aki valamiféle érthetetlen nyelven hadovált, s a vele
szót érteni próbáló kereskedő idegességén csak szórakozott. Egy másik odalépett
Kumorgékhoz, s a segítségüket kérte a fa eltávolításában.
Szó szót követett, végül a kereskedők látván, hogy nem
sikerül a fával lekötni a jövevényeket, jelt adtak az út menti fák közt megbúvó
társaiknak. A kereskedőruhás banditák is fegyvert rántottak, s kezdetét vette
egy igencsak gyors lefolyású küzdelem. Az ifjú mágustanonc, Glinmor gyorsan
átbújt a fa alatt és már slisszolt is tovább, azonban két bandita is utána
vetette magát, s hiába a mágia, ha jól fejbe verik az embert, s elterül a
földön. Eközben Kumorg és Ankrim is bevetette magát az erdőbe, hogy az
íjászoktól megszabaduljanak, ám ellenkező irányba futottak. Kumorg végül
szembefordult üldözőivel, s hősiesen küzdött, azonban ez kevés volt, a túlerő
legyűrte. Az elf azonban szerencsésebb volt, felmászott egy fára és onnan lőtt
vissza üldözőire. Az egyiket sikerült is megölnie, a másik visszamenekült a
társaihoz. Miután észlelhetően távoztak a banditák, Ankrim lemászott és
visszasettenkedett az úton.
Az út mellett a nyomokat vizsgálva ráakadt az igazi kereskedőkre,
levetkőztették őket s elvágták a torkukat. Hála a Teremtőnek a saját társait
nem találta vérbe fagyva az út mellett, így azonnal elkezdett gondolkozni azon,
hogyan szabadítsa meg őket. Szerencséjére ekkor érték utol őt Scarleték, akik
hozták magukkal a foglyul ejtett hárpiát (egy kerekes faketrecben). Mikor
megtudták mi történt, Scarlet gyorsan madár alakot vett fel (mert az
alakváltást közben az elfektől megtanulta – no meg ezt a specializációt vette
fel), s végigrepült a vidéken, délre az út mentén. Még az erdőből is kiért, s
egy vár köré épített falut is megpillantott, ahol csak azt tudta meg, hogy a
várúr, Blaen bann rettegésben tartja a falusiakat. Mivel azonban ennek nem sok
köze lehetett a társaihoz, ezért visszaszállt északra s újra végigpásztázta az
utat. Így akadt egy nyugatra vivő kis ösvényre, ahol lerakták a kereskedők
szekerét. A nyomokból azonban sikerült megállapítania, hogy nem nyugatra, hanem
északkeletre mentek az útonállók.
Odahívta társait, majd követték a banditák nyomait az
erdőben, már sötétedett, mire elértek egy tisztáshoz, melyen egy bozóttal
benőtt romos tanya helyezkedett el. Mindössze két banditát láttak a tornácon
pipázni. Scarlet megint átalakult, s úgy derítette fel a tanyát. A házban
többen voltak, iszogattak, pihentek, örültek a nagy zsákmánynak. Az istállóban
lovak álltak, s nem messze az istállótól a társaikra is rálelt egy igen mély
veremben. Lement hozzájuk és figyelmeztette őket a haditervre: bedugják a
fülüket, majd Ankrim és Asid kiveszik a hárpia szájából a pecket, hadd kábítsa
el a dal a banditákat.
A terv részben kiválóan bevált, sok bandita áldozatul esett
a hívó szónak, s elindultak az erdő felé a hárpia ketrecéhez, az egyikük még az
őrhelyét is elhagyta, mely az istálló tetején volt, s így egyszerűen eltörte a
nyakát az esésben. Azonban a vezér (akit eddig nem láttak, ugyanis a testvére
vezette a támadást) és néhány keményebb bandita felvette a harcot hőseinkkel. A
csata viszonylag hosszan elhúzódott, s leginkább íjjal való lövöldözésből állt,
azonban míg Ankrimék elterelték a banditák figyelmét, Scarlet a lovak és
kötelek segítségével kihúzta a veremből Glinmort és Kumorgot. Ezután a csata
kimenetele már nem volt kérdéses. A vezért, Mardent, s az egyik emberét,
Todd-ot élve sikerült elfogniuk. A vezértől megtudták, hogy nagyhatalmú pártfogóval
rendelkeznek (mint kiderült ez Blaen bann), aki nem hagyja majd szó nélkül az
üzleti partnerei elvesztését. Todd-ot a hugyos trükkel az oldalukra állították,
a vezért meg elrakták jobb időkre.
Másnap reggel folytatták az útjukat, immár övék volt a
banditák minden kincse, s Ankrim gyűjtői szenvedélye miatt minden fegyvere és
páncélja is. Elcipeltek mindent az úton hagyott szekérig, majd a lovakat
befogták, s így indultak tovább. Viszonylag gyorsan utaztak, kiértek az
erdőből, így a délen magasodó hegyeket is megpillantották. Kora délután újra
erdőben találták magukat, s hamarost sikoltozásra lettek figyelmesek. Valakik
nőkkel erőszakoskodtak, s a nők megpróbáltak ellenállni, legalábbis a hangokból
ítélve. Hőseink leugrottak a szekérről s a hang irányába futottak (ki gyorsan,
ki meg lopózva). A szemük elé táruló látvány nem volt túl kellemes: hat katona
egy nőről tépkedte le a ruhát, miközben az próbálta magát s egyben serdülőkorú
lányát is védeni.
Asid volt az első aki odaért, így megálljt parancsolt a
katonáknak. A többiek is lassan megérkeztek, azonban a katonákat ez sem riasztotta
el. Végül aztán Kumorg látványa és Scarlet Robe mágia bemutatója megtette a
hatását, s a bakák fejvesztve menekültek vissza urukhoz Blaen bannhoz. A nő
aztán ruháit rendbe szedve elmesélte történetüket, hogyan halt meg a férje a
bann zsarnokoskodása miatt, s hogy ezek után úgy döntött elmenekül gyermekével
egy új élet reményében. Ankrim megpróbálta meggyőzni társait, hogy használják
ki a helyzetet, de végül leszavazták, s sok szerencsét kívánva útjukra engedték
az asszonyt és lányát.
Visszaszálltak a szekérre, s folytatták az utat Ostagarba.
Másnap délutánra oda is értek, s miután szállást intézett nekik a Szürke Őrző,
végre átengedhették magukat a pihenésnek. Ki-ki a saját dolgával volt
elfoglalva: Kumorg páncélt csináltatott a drake bőréből, Scarlet nyakláncba
foglaltatta az Enyészet szemét, Ankrim Xirax pedig adott és vett, fegyverekkel
kereskedett.
A következő session tartalmából: vacsora a királynál, Ankrim
nőügyei, egy orléziai kém elfogása, Kékszirt bevétele, éjszaka a vadonban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése