Most szerdán végre elindult az új kampányom, az első sessionről az alábbiakban olvasható a beszámoló:
Játékos karakterek:
Burk, félork, aki egyszer csak bérencből játékossá vált (1. szint)
Dana, tolvajnő, aki egyszer csak ott termett a kazamatában (1. szint)
Gregor Merenszkij, törpe, hajdani kalmár, akinek jó érzéke van a pénzszerzéshez (1. szint)
Necro Phil, varázsló, aki alkoholizmusa miatt mindössze egyetlen varázslatra „emlékszik” (1. szint)
Bérencek:
Burk és négy másik félork a landari légióból.
A landari Csonkolt lovaghoz címzett fogadó egyik asztalánál telepedett le az a két utazó, aki a várostól északra eső úton ismerkedett össze. Mindkettejük számkivetett volt. Gregor Merenszkijt, a hajdani kalmárt, kitaszította messze keleten élő népe, Necro Philt pedig valami miatt kicsapták a varázslóiskolából, azóta alkoholizmusba menekült, s elfelejtette varázslatait. (Gyakorlatilag egy 7-es intelligenciájú varázsló, s mivel oldchoollal ismerkedő játékos vitte, megengedtem, ne a Mágia olvasása legyen az első varázslata, hanem az Álom, így majd a kötelező varázslat „eszébe” jut, ha szintet lép, onnantól kezdve pedig tanulhat új varázslatokat.)
Mindketten kalandra éhes férfiak voltak, micsoda szerencse hát, hogy pont az ő asztalukhoz kéredzkedett oda egy idős öregúr, aki kihagyhatatlan üzletet ajánlott. Felfedte előttük a Baan Gidar, a Csontkert, egyik ősi rejtélyét, mely szerint Adar Oibost, az évszázadokkal ezelőtti helytartót, hatalmas vagyonával együtt a temető alatti katakombákban temették el. Sőt, egy külön sírkomplexumot építettek neki. Az öreg, mint bevallotta, maga is kereste, így veszítette el lábát és vagy harminc társát, de sosem akadt a nyomára. Azt azonban megtudta, hogy keletre kell keresni a sírkomplexumot, igaz ő már túl öreg ilyen kalandokhoz. Azt is felfedte, hogy a nagy ravatalozóból lehet lejutni a katakombákba. (Persze némi részesedést kért cserébe.)
Gregor eztán szorgalmazta, hogy az elég sok pénzzel rendelkező varázsló fogadjon fel bérenceket. A fogadóban ücsörgött is egy félork, akit felbéreltek, sőt, több aranyat ajánlottak neki, ha még néhány társát is elhozza a légióból. A félork így is tett, ebéd utánra már öt bérenccel bővült a csapat, mind jól felszerelt, kipróbált harcos volt. Perszer ekkor már Gregor is beszállt a követők fizetésébe, mivel azok előleget is kértek. A csatlakozásnak továbbá az a feltétele is volt, hogy nem követhetnek el semmi törvénytelen dolgot, mire Gregor megnyugtatta őket, hogy természetesen nem törvénytelen az, amire készülnek…
A Baan Gidar jól elkerített része Landarnak, kevesen jönnek ide, még papok is leginkább csak a temetések alkalmával. A legnagyobb épület, melyet a temető parkos jellege ellenére bárhonnan látni lehet, a ravatalozó, melyet a Halhatatlan Császár építtetett szüleinek a régi helyén, de ennek már vagy jó száz esztendeje. A ravatalozó domborművekkel díszített hatalmas tümpanonját négy vastag s díszített oszlop tartja, ezek közt áthaladva juthat be az ember a benső csarnokba, mely igencsak lélegzetelállító méretekkel bír, igaz ezzel együtt kopárnak is mondható, egy hatalmas kőemelvényen kívül mást nem találni benne. Legalábbis, ha az ember nem nézi meg a hátsó helyiséget. Kalandoraink az emelvény mögötti szobába is bementek, s itt leltek rá a lefelé vezető útra.
Fáklyát gyújtottak, rendezték soraik, s elindultak a mélybe. Lent nem egészen katakombás körülményeket találtak. A járatok mind világos, márványszerű kövekkel voltak kirakva. Mind a padló, mind a falak. E kövek alatt és mögött vannak a halottak, tartja a szóbeszéd, s ezt alátámasztandó, néhol a falon, vagy a padlón ma is felfedezhető egy két elmosódott név. Itt a múlt szó szerint körülveszi az embert.
Keletre indultak, aztán mégis visszafordultak, hogy egy két útközben látott ajtót betörve, kinyitva nagyobb területet is felfedezhessenek. Így jutottak egy olyan terembe, ahol egy kisfiú szelleme kísérti az áthaladókat. (Ezt Szirtvárból emeltem át.) Szerencséjükre azonban a szellem nem támadta meg őket. Később egy nagyobb, oszlopos terembe beérve figyelmesek lettek valamire. Aztán az egyik félork fel is kiáltott, észrevett valamit: emberek próbálták becserkészni őket a sötétben. Köszönhetően a bérencek jó szaglásának, ez nem sikerült. Így nyílt küzdelem alakult ki. Ebben hőseink felülkerekedtek, s az utolsó életben maradt bandita pedig megadta magát nekik. Mint kiderült, Awalla papnője fizette őket, hogy őrizzenek valamit. Azonban, hogy mit, ők sem tudták. Gregor szerint titkos ajtónak kellett lennie a teremben, ebben nem is csalatkozott a későbbiekben, azonban előbb az egyik oszlop mögül előlépett egy hosszúíjat fogó tolvajnő, bizonyos Dana, akit igencsak könnyeden a csapatba fogadtak. (Nem sokkal ezután nyert önazonosságot Burk is.)
A titkosajtó meglelése után egészen meglepő helyzetbe került a csapat, ugyanis a sötét istennő, Awalla, egy titokzatos templomára találtak rá, ahol épp egy szertartás előkészületeivel foglalatoskodtak a papnők. Necro Philnek ekkor jött el a nagy pillanata, mivel a meglepett papnőket egyetlen varázslattal elaltatta, s hozzá még három követőjüket is. Gyorsan kellett cselekedniük ezután, mert a nagy körtemplom másik végében, melyet jól megvilágítottak a gyertyák, hatalmas kétszárnyú ajtó állott, mely bármikor kinyílhatott. Gyorsan összekötözték hát a papnőket, s elkezdték átkutatni az oltárt. Az oltár rejtett zugában tizenhárom ékköves aranykehely volt, rendkívüli zsákmány! Gyorsan elrakták zsákjaikba a kincseket, mikor is kinyílt az ajtó, s egy fekete bársonyba öltözött papnő és két oltárszolga lépett be a templomba. A papnő gyorsan varázsolni kezdett, azonban Dana íjával megsebezte, s ezzel megzavarta őt. Ezt követően a három betoppanó menekülőre fogta.
Kalandorainknak nem volt oka sokáig örömre, ugyanis egy távoli ajtó nyitódása nagy hangzavart hozott feléjük, majd ez elhalt, de mindnyájan sejtették, hogy goblinok közé menekülhettek a papnők. Gyorsan oda mentek hát a kétszárnyú ajtóhoz, s látták, egy mezítelen leányzó fekszik a túloldali szobában, érte küldették hát a banditát, de ő kapva az alkalmon, egyszerűen csak elfutott. A goblinzsivaj újra felhangzott, s ekkor már nem hallgatott el. Az egyik félork gyorsan kiugrott a lányért, majd bekötözték az ajtó fogantyúit maguk mögött, és sejtve, hogy ez nem lesz elég, a csapat erőemberei magukat nem kímélve elmozdították a kőoltárt, átvitték a templom másik felébe, s ott nekidöntötték az ajtónak. Ekkor már a túloldalon a nyavalyás kis dögök kaparták a fát és ordítoztak.
Nem sokkal ezután sikeresen visszatértek a felszínre. A magukkal hozott oltárszolgákról kiderült, hogy gazdag kereskedők feleségei, akik nem is akartak igazán gonosz dolgokat tenni, csak hát az unalom… Könyörögtek, hogy engedjék el őket, de ez nem lett volna túl nyereséges dolog. Necro eközben az ájult meztelen lányt élesztgette, s kiderítette róla, hogy a város falain kívül, a szegénynegyedben lakik. A varázsló megígérte neki, később hazakíséri, ezt meg is tette.
Elmentek hát a piactérre (a nőkkel ott hagyták Burkot, s a többi félorkot), ahol Gregor megcsillogtatta kalmártudását s jó áron eladta az aranykelyheket. Necro Phil pedig azokat az ékszereket adta el, melyeket összeszedegetett az elfogott nőktől (igaz, nem osztozott társaival a hasznon, aminek még lehetnek következményei). A kereskedő homlokát ráncolva nézte is a nyakláncot, ugyanis a feleségének is pont ugyanolyanja van… Végül azonban a varázsló értékesítette a holmit, majd elindult Fedafuce bankházába templomába, hogy berakja a megszerzett vagyont.
Mikor visszatértek a ravatalozóhoz, már esteledett. A nők egyre kétségbeesettebb állapotban voltak, így megígérték, ezer aranyat fizetnek, ha elengedik őket, az egyikük hajlandó is volt elvinni őket a házába, ahol rendelkezésre áll elég pénz. Kalandoraink végül kötélnek álltak, s elkísérték a hölgyet, jól megjegyezve az utat, egy esetleges későbbi, igen jövedelmező látogatás fejében. Miután megvolt a pénz, elengedték a többi nőt, Necro pedig hazakísérte Xharát, majd arannyal is megajándékozta.
Későre járt már az idő, mikorra mind visszatértek a Csonkolt lovaghoz címzett fogadóba…
