Egy éj Xadionban

A nyár nem pont úgy sikerült, ahogy terveztem. Elég sok elfoglaltságom volt, habár örömmel vállalt, mert régi vágyam volt már németül tanulni. Meg azért egyéb teendők is elszólítottak a blogolástól és a szerepjétéktól. Plusz bevallom, ott volt a csalódás is, hogy a Kazamata második száma várakozásaimhoz képest szinte teljesen visszhangtalan maradt, bár ami visszajelzés érkezett az igazán jó volt, és nagyon örültem neki. Szóval még ez is rátett egy lapáttal arra, hogy nem volt kedvem rpg-s dolgokkal foglalkozni (mindamellett, hogy tényleg másra koncentráltam). Egy külön bejegyzésben majd kitérek rá, mit is sikerült megvalósítanom az év első felében abból, amit elterveztem, s mit nem, plusz miért nincs értelme ilyesmiket előre meghatározni...

Ám most nem húznám az időt, hanem az utolsó előtti Dungeon World játékunk beszámolójára térnék rá, melyben feltűnik egy új szereplő (aki már World of Dungeonst is játszott nálam, plusz Ynas Monsterhearts kampányában is ott van).

Játékos Karakterek:

Ferly, a szemfüles tolvajnő (1 szint.)

Finnegan, a rettenthetetlen félszerzet harcos (6. szint)

Rolandbart, a bajkeverő elf bárdnő (5. szint)

Fontosabb események:

- Rolandbart utolérte Finneganéket Dort falujában, s miközben Lux és Pelin a helyi ügyek intézésével, pontosabban Regulusszal voltak elfoglalva, az elf nő és a félszerzet belebotlottak Ferlybe, aki kihallgatta beszélgetésüket, s jelentkezett náluk, mint olyan személy, aki ismeri URXT-ot, pontosabban annak egyik konzulvárosát Xadiont.

- A többieket hátrahagyva elindultak, pár nappal később pedig egy bagolymedvébe futottak bele. Rövid, ám intenzív harcot követően sikerült megölni a szörnyeteget.

- Nagyobb nehézségek nélkül sikerült bejutniuk Xadion kapuin, habár köztudottan fajgyűlölőek URXT lakosai. Szerencsére Rolandbart könnyen elrejtette füleit, így csak Finnegant kísérték rosszalló tekintetek az utcán, s szitokszavak.

- A Fogadó a Két Bagolymedvéhez nevezetű fogadóban szálltak meg, melyről Rolandbart már a Bagolymedve legyőzése után is mesélt, mivel hallott regéket két bagolymedvéről, akik fogadót nyitottak egy városban... Nos, valóban lehetett valami valóságalapja a történetnek, de a fogadóban csak két kitömött bagolymedvét találtak, s a tulajdonos nem igen osztotta meg velük, kié volt korábban a hely.

- Ferly, miután beavatást nyert a Csillagok Hangja titkába, bevallotta, hogy Xadion városából származik, s ismeri is Anaris Arustust, aki nagy ellenfele. S nem kisebb embernek, mint Adamedus Gracchusnak, URXT egyik konzuljának, Xadion urának az egyik embere. Úgy döntöttek, a tolvajnő segítségével elfogják a fickót.

- Az Örökkévaló Holdleányok Víg Falatozója nevű igen híres bordélyházig követték Arustust, ahova aztán betörtek. Kisebb félreértések történtek a sötét folyosókon, így például Finnegan rányitott egy éppen zajló orgiára, ahol a gyermeklányok közt hempergő kövér kéjenc örömtelien köszöntötte a félszerzetet, mint újabb attrakciót. Nos, Finnegan nem várt élményben részesítette, s levágta a disznót. Persze a lányok sokkot kaptak és sikítoztak, de sikerült lecsendesíteni őket, így aztán folytatták útjukat, mígnem elértek Marlena szobájához, akihez rendszeresen járt Anaris Arustus. A bentről hallatszódó kéjes nyögések azonban félrevezetőek voltak, mert a nő magával játszadozott s a férfi sehol sem volt.

- Némi vallatással kiszedték Marlenából, hogy egy titkos ajtón keresztül szokott a szobából megbeszélésekre járni Arustus. Nem sokkal később a férfi meg is érkezett, ám ekkor már lesben állt a kompánia. Elfogták, majd kiszedték belőle, hogy Adamedus Gracchusszal volt találkája, s hogy a Csillagok Hangja már a varázsló tulajdonát képezi.

- Elindultak hát a férfival (Marlenát lekötözték és a száját is kipeckelték), hogy mutassa nekik az utat a kazamatákban. Arustus elvitte őket az alagutakon keresztül a varázsló tornyának pincéjébe, majd ott egyenesen fel egy szobához. Hortyogás hallatszott bentről, a férfi állítása szerint a varázsló alszik, nála van a Csillagok Hangja. Természetesen kelepce volt az egész, Arustus egy démonhoz, a varázsló egyik kedvencéhez vezette őket. Heroikus küzdelem vette kezdetét a gonosz e mérhetetlen teremtményével, ám hőseink ismételten győzedelmeskedtek. Igaz, Arustus már nem lehetett többé segítségükre.

- Végül a torony legfelső emeletén megtalálták a varázslót és a Csillagok Hangját is. Mialatt a Adamedus Gracchus fürdött, s nem mellesleg hangosan énekelt, hőseink ellopták, avagy visszalopták a varázstárgyat, s zsákjukba rejtve sietve távoztak.

- Útközben még vörös szemű, elevenen mozgó páncélokkal is meggyűlt a bajuk, amelyek ráadásul a kezükből vörös, perzselő energianyalábot tudtak lőni. Azonban hőseink rajtuk is keresztülverekedték magukat, s nem törődve a fekete, ragadós vérrel, mely a páncélokról ruhájukra került visszatértek a kazamatákba, majd onnan kijutva a fogadóba.

Itt fejeződött be a játékülés, a következő epizódról majd hamarosan...