Mi várható 2014-ben?

Az év vége a blog szempontjából gyéren sikerült, viszont más szempontból pedig igencsak izgalmasan és sűrűn telt. Rengeteget játszottam és meséltem, köszönhetően a Google Plusznak, s végre lezárult a Feketeláp projekt, amit elég régóta csináltunk már. (Ami pedig igazán örömteli, hogy a szerző a blogján megemlékezett a magyar kiadásról! :))

Kicsit jó megpihenni a munka után, de közben már készül a Kazamata harmadik száma is. Remélem, még a tavasszal ki tudjuk hozni. Sőt, immár abban is igencsak reménykedem, hogy szélesebb körhöz eljut majd a magazin, ugyanis ezentúl nem KHV magazin lesz, hanem egy Kazamaták és Kompániák, Kard és Mágia, Helvéczia fanzin. Ezt a változást többek közt az a döntés hozta magával, hogy nem készítjük el a KHV magasabb szintre vonatkozó köteteit.

Miért? Mert a Túlélőkészlet segítségével 6. szintig el lehet játszogatni, a fölé meg igen ritkán jut csapat. Ha meg igen, akkor ott a Kard és Mágia a kalandozós játékokra. A Kazamaták és Kompániák egy egészen más stílus és hangulat, ez a tipikus alacsony szintű kazamatázást hivatott feldolgozni. Ezt tökéletesen teljesíti. Azonban, mint írtam a KéM már ott van arra, amire a Hősök és Hatalmasok lett volna hivatott.

Ez nem jelenti azt, hogy vége a KHV-nek, szó sincs róla. A Kazamaták és Kompániák továbbra is egy remek játék, s ehhez készíteni fogok anyagokat, s remélhetőleg mások is. Sőt, talán valamikor egy újraszerkesztett, javított kiadást is elkészítünk (erre vannak igen jó ötleteim). Lesz itt még sok minden, szörnyek, varázslatok, NJK-k stb.

Más vizekre evezve szót kell ejtenem az éppen beindult Helvéczia kampányomról. Ami igazán izgalmassá teszi, hogy élőben s Google Pluszon keresztül is folyik a kampány. A visszajelzések elég jók, aminek nagyon örülök, s gyűlnek az anyagok a modulokhoz is. (Ez is egy ok, hogy a magazint bővíteni szeretném.) Később majd írok a netes tapasztalataimról is.

A Dragon Age kampány is szépen halad, a karakterek immár 6. szint felett járnak, ám legutóbb olyan rossz helyzetbe keverték magukat (és egymást), hogy ebből igencsak nehéz lesz kivergődniük. Jövőre kiderül, mi lesz a csapattal. Én állok elébe az ötleteiknek, mert valami zseniálisat kell kitaláljanak, hogy mind kijussanak a templomosok erődjéből.

A Baan Gidar áll. Rágóta várja, hogy újra kalandozókat csábítsak a holtak termeibe. Jövőre igyekszem újra beindítani a kampányt. Biztosan lesznek még egyéb dolgok is, mindig jönnek új ötletek. No, de mára ebből ennyi elég, inkább foglalkozzunk az ünnepléssel.

BUÉK! :)

A hét lator

Második Helvéczia játékunk váratlanul jött. Szerencsére ott volt a példakaland a Mesélői Almanachból, így aztán volt mit prezentálnom a játékosoknak. Mint látható, a kalandnak csak az egyik szálával foglalkoztak, így csomó minden homályban maradt. Ami annyira nem is nagy baj, hiszen az igazi kampánykezdés úgymond a harmadik játék volt, habár valójában az is „bemutató játék” volt. De arról majd akkor részletesebben, ha odaértünk. :) A most olvasható beszámolót természetesen csak annak ajánlom, aki biztos benne, hogy nem fog játékosként találkozni a modullal.

Ha nem hallgatsz a macskára

Úgy vélem, mivel megjelent a játék, itt az ideje az eddigi játékok játékbeszámolóinak közzététele. Az első egy rövidke, rögtönzött bemutató játék volt barátnőmnek. Nem kell tehát semmi bonyolultra és meglepőre számítani az elkövetkezendőkben, azonban fontosnak érzem ezt is megörökíteni, hisz a későbbi játékok során még előkerülhet innen pár dolog. ;)

A kalóz bosszúja

Újabb megkésett beszámoló. Nagyon lerövidítettem, de mivel elég kevés az időm mostanság, valószínűleg így fogok eljárni a beszámolók terén. Már tényleg csak a legfontosabb információkat közlöm.

Session VI. – 2013. október 25.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (4. szint)

Merdun, kossith harcos (4. szint)

Raas, az elf körmágus (4. szint)

Rosie, a városi elf bárdtanonc (4. szint)l.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (5. szint)

Alaphelyzet:

Klaus Dworkin egykor kalóz volt, azonban bandáját elárulták, s ő maradt az egyedüli túlélő. Pontosabban csak ezt hitte, mivel, mint kiderült, sokkal többen túlélték az árulást. Erik, az egykori kalóztársa tudósította erről, akitől azt is megtudta, hogy az áruló Félkezű Will volt, aki most állítólag a környéken szervezett rablóbandát.

Fontosabb események:

-Hőseink a bált követően a hajnali órákban visszatértek oda, ahol a kocsit eltérítették. Az igazi Speerklamm házaspár és a kocsisuk azonban nem volt ott, ahol hagyták. Eltűntek, s jól láthatóan egy csoporttal távoztak. A hintót felborították, hogy balesetnek álcázzák a dolgot, majd visszamentek Markhamba.

-A Bürgermeister kitörő örömmel vette át Tanisztól a leveleket (nem is sejtve, hogy a ravasz kalandor párat megtartott magának), s bőkezűen megjutalmazta hőseinket.

-Még aznap este nagy mulatozást csaptak, Klaus egyrészt végre megdöntötte Bellát, a felszolgálót, másrészt találkozott régi kalóztársával, Erikkel, aki fontos információkkal látta el. A többiek eközben igen jól mulattak, énekeltek, táncoltak, ittak.

-Másnap elhatározták, hogy utánakérdeznek a városban Félkarú Willnek, akiről azt is sikerült megtudni, hogy Gregor néven mutatkozik jelenleg. Míg Klaus és Rosie az egyik hegyaljai* lebujban, az Öreglyukban kérdezősködtek (ahol egyébként véres verekedésbe keveredtek, mert az elf nő szépsége felkeltette pár tahó figyelmét), addig Tanisz a városőrségnél érdeklődött, s nem mellesleg megtudta, hogy vérdíj van a fickó fején. Raas és Merdun pedig az alkimistánál jártak, hátha tud segíteni a nyakperec levételében, de sajnos nem tudott rá más módot azon kívül, hogy a templomosok leveszik, mikor kedvük tartja.

-Miután kiderült, hogy Gregor egy csapat bandita élére állt, akik nem messze rejtőznek attól a helytől, ahonnan Speerklammékat elrabolták, kezdtek ráeszmélni arra, hogyan ki is szabadíthatta ki a nemeseket.

-A rejtekhez közelítvén igencsak elrontották a felderítést, így kelepcébe sétáltak. A banditák túlereje rájuk zúdult. Véres és verejtékes harc vette kezdetét, de győzedelmeskedtek hőseink (s nem mellesleg Klausnak volt egy "Inigo Montoya pillanata" is), Félkezű Willt megölték, majd pedig kiszabadították a foglyokat. (S eközben Rosie lenyúlta a kincseket.)

-Klaus szerette volna elvarrni a szálakat, így Speerklammék halálát kívánta, de Tanisz nem hagyta veszni őket, mivel túlontúl együtt érzett az elszegényedett nemesekkel. Így hát kiokította őket azzal kapcsolatban, hogy miféle ismeretségeket szerzett a maszkabálon, majd elengedte őket.

-Eztán visszatértek a városba kipihenni magukat, meg persze a vérdíjat beszedni.

*A szegénynegyed neve Markhamban

Három éve Kockák és Koboldok!

Bizony, immár három éve fut a blog. Ez idő alatt kis híján elértük a 20 ezer oldalmegjelenítést. Több mint száz bejegyzés született, s több tucatnyi komment.

Három év sok idő. Az első Véletlen Találkozások után indítottam el a blogot, s bár ez tovább folytatja útját, sajnos idén ősszel már nem ülhetünk össze a kedvenc találkozómon. Remélem, lesz utódja a kezdeményezésnek, mert feledhetetlen élményekkel lettem gazdagabb általa.

Mindenesetre a Kockák és Koboldok továbbra sem pihen. Lesz itt továbbra is ismertető, játékbeszámoló s miegymás. Még idén neki szeretnék kezdeni a Helvéczia kampányomnak is, arról is bőven fogok tudósítani. S természetesen a Dragon Age sem marad abba, ezen a vonalon is sok izgalom várható.

Köszönöm mindnyájatoknak, akik olvassátok a blogot! :)

Összeesküvések

Mostanában jócskán elmaradtam a játékbeszámolókkal. Több, mint egy hónapja játszottuk le azt a játékot, melyről most írok. Ez volt az eddigi legtartalmasabb játékülés, így nehéz volt röviden összefoglalni.

Session V. - 2013. október 11.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (4. szint)

Merdun, kossith harcos (4. szint)

Raas, az elf körmágus (4. szint)

Rosie, a városi elf bárdtanonc (4. szint)l.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (4. szint)

Alaphelyzet:

Markham vezetője, a Bürgermeister régóta szeretné megszerezni Ludwig von Stern báró értékes sóbányáit, azonban von Sternen nem könnyű fogást találni, mindamellett, hogy erős hadsereggel rendelkezik, még kifogástalan férfiú hírében is áll, akinek sok a barátja. A Bürgermeisternek azonban tudomására jut, hogy a báró a szépséges Petra hercegnével, Fridrichnek, Ansburg hercegének feleségével folytat bizalmas levelezést. Markham vezetőjének szerencséjére a herceg épp hatalmas bált rendez, ahová a környező vidékek összes hatalmasát meghívják...

Fontosabb események:

-Raast az egyik éjjel a fogadóból templomosok vitték el. Andrian, a főmágus jobbkezének s egyben a templomosok besúgójának áskálódása és kémkedése (melyet nem vett észre) elég volt ahhoz, hogy teljesen gyanúba keverje hősünket.

-Egyedül Merdun volt az, aki dühösen követte a templomosokat a Körhöz, a többiek, miután látták, hogy egy varázslóval és három felfegyverzett templomossal állnak szemben, inkább meghúzódtak, bár igazából Merdun se kockáztatott meg egy nyílt támadást. (Ráadásként Klaus még iszonyat részeg is volt, mert előtte való estét épp mulatozással töltötték.)

-Raast két napig vallatta Starker, a kapitány helyettese, egy meglehetősen durva és rossz humorú egyén. A varázsló az elején ellenállt, ám miután eszméletlenre verték, másnapra sokkal készségesebbé vált. Hamarosan alá is írta az Andrian által készített vallomását, melyből kiderült, hogy a főmágus lázadást készít a templomosok ellen (nem mintha ez nem lett volna tényleg igaz :D).

-Eközben a többieket megkereste a Bürgermeister egy rizikós és diszkrét munka ajánlatával, mellyel azonban sokat lehet szakítani. Ez nem volt már, mint hogy a bál ideje alatt meg kell szerezni Ludwig von Ster báró levelezését, amely jó alkupozícióba állíthatja a Bürgermeistert a bányákért vívott küzdelemben. Hőseink elvállalták a dolgot. Eztán Tanisz tervet szőni, miképpen juthatnak be.

-Míg Raas a börtönben sínylődött, a többiek egyrészt próbáltak valamit tenni az ügyében, másrészt pedig a küldetésre készültek. Tanisz napokat töltött könyvtárban, hogy a környék nemesi famíliáit megismerje, a címereiknek utánanézzen stb. Ráadásul sikerült egy listát kerítenie a meghívottakról. Lassan össze is állt a terve. Előtte azonban Raas ügyét kellett elintézni.

-Hőseinket egyenként hallgatta ki a templomosok vezetője, Wilhelm kapitány. A vallomások egy része teljes naivitásról tett tanúbizonyságot, ám volt olyan is, mely Raas viselt dolgairól igencsak részletes leírást tartalmazott. Szó se róla, nem állt jól Raas szénája, ám a fő bűnöst vitathatatlanul Erdenmalban, a főmágusban látták.

-Az ítélethírdetésre hőseinket is meghívták. Először végignézték, ahogy lecsendesítik a főmágust, majd pedig ahogy Raas nyakára rátesznek egy mágikus tulajdonságokkal bíró perecet. (Hogy pontosan mit tud, azt ekkor még... s igazából most se tudják.) Ezután Raast újra kibérelték a Körtől, a templomosok ugyanis már nem láttak benne kockázatot, így elengedték.

-Ludwig von Stern maszkabáljára a Bürgermeister is hivatalos volt természetesen, így a csapat egy része vele jutott be (Merdun mint testőr, Raas pedig mint kocsis), míg a többiek a Speerklaméknak adták ki magukat (Rosie volt a feleség, Tanisz a férj, Klaus pedig a kocsis). Ezalatt az igazi Speerklam házaspár az erdőben hevert megkötözve. Azért rájuk esett a választás, mert igen messze estek a birtokaik, s a meghívás is inkább a nevüknek, mint valódi befolyásuknak szólt (eléggé elszegényedett, de nagy multtú család), s Tanisz úgy okoskodott, hogy bizonyára nem ismerik őket személyesen.

-Az este jól alakult, Tanisz jó kapcsolatokat épített ki gazdag és befolyásos emberekkel (igaz Speerklamék nevében), s közben megismerkedtek a ansburgi herceggel, a feleségével és a báróval is. Kint pedig a többiek a szolgák közt érdeklődtek, így sikerült is megtudniuk, hogy a bárónak van egy kis ládikája a doglozó szobájában, amit féltve őriz, s legutóbb az egyik szolgát meg is korbácsoltatta, mert leverte azt. Az információt átadták Roosie-nak és Tanisznak, azok pedig az első adandó alkalommal leléptek, majd úgy járkáltak a folyosókon, mint akik megfelelő szobát keresnek egy kis hancúrozásra.

-A báró dolgozószobályát megtalálva Rosie feltörte a zárat, majd bementek. Itt egy másik betörőbe futottak, aki ráadásul igen képzett orgyilkos is volt. Ám ketten le tudták győzni, majd röviden ki is kérdezték, de nem nagyon beszélt. Miután megtalálták a leveleket, néhányat Tanisz belerakott az orgyilkos kezébe, majd kidobták az ablakon. Ők pedig a maradékkal távoztak.

-Eztán, hogy ne keltsenek gyanút, addig maradtak a bálon, ameddig muszáj volt, majd hajnalban elhagyták a kastélyt.

Hamarosan megjelenik a Helvéczia szerepjáték!

A blog fennállása óta még sosem volt alkalmam ilyen hírt kitenni, mivel nem mindennapi esemény kis hazánkban: Hamarosan megjelenik nyomtatásba a Helvéczia szerepjáték! A beharangozóját már olvashatjátok az LFG.HU-n: http://lfg.hu/62629/hirek/hamarosan-megjelenik-helveczia-pikareszk-szerepjatek/ Sőt itt letölthettek egy kis betekintőt is, amelyben megismerhetitek például Vajthy Aurélt, a magyar huszárt.

Nem semmi legény, az biztos, de közel sincs akkora gazfickó, mint az Ördöggel cimboráló León Calvado, vagy oly nagyravágyó, mint a hajdanvolt nemes, most libertinus nézeteket valló bombagyáros, Heinrich von Ofterdingen.

Nem véletlenül emelem ki e két becses férfiút, hiszen ők a karaktereim Helvéczián. Van szerencsém ugyanis a tesztelők közt lenni. Ez kifejezetten nagy öröm számomra, egyrészt mert jókat játszhatok, másrészt mert egy olyan játékról van szó, amely komoly űrt pótol a magyar szerepjátékos életben.

A Helvéczia teljesen más stílust képvisel, mint amikkel eddig játszottam. (Az igen ötletes Huszárvágás volt hasonló, de abban nem voltak meseelemek, nem volt fantasy magyarán.) Bár a dolgok és helyek sokszor nagyon ismerősek, elvégre Európában járunk, azért képes némileg elrugaszkodni a valóságtól, ezáltal Helvéczia tájai és városai is izgalmasabbak, rejtélyesebbek, felfedezésre várók lesznek. (Nincs Genf, de van például egy Ammertal nevű város, ahol olykor éjközépkor tizenhármat üt az óra.)

A tesztjáték során néha egy-egy német szó is előkerült a hangulat miatt. Iszonyat nagyot üt például, mikor az erdőben haladva egyszer csak meghallod, hogy mozgolódnak körülöttetek, pisztoly kakasa kattan, s aztán egy hang rád kiált: „Hände hoch!” (Kezeket fel!). Persze nincs ilyenkor veszve semmi, ha reménytelennek is látszik a helyzet, ott van a még Biblia vagy egy pakli kártya...

AGE Bestiary – Alien Horrors

A mai nap felkerült a Green Ronin online boltjába a halloweeni AGE meglepetés, az Alien Horrors. A PDF annyira friss, hogy még meleg, úgyhogy gyorsan össze is foglalom, mi található benne. (Eredetileg játékbeszámolót akartam írni, így is el vagyok maradva kettővel, de otthon felejtettem a jegyzeteim egy részét.)

 

A kiegészítő az eddigiekhez hasonló külsőségekkel bír. Az általános borítóval együtt hat oldalt kapunk a 2 dollárunkért. A szerkesztés jó, a képek igényesek és hangulatosak, nagyon jól illenek a kiadványhoz, habár csak kettő van (lehetett volna még egy-kettő, bár így több hely jut a szövegnek).

 

A szöveg a szokásos bevezetővel indít: mítosz, popkultúra (Lovecraft, Howard és Smith neveivel nem véletlenül találkozunk itt, sőt Lovecrafttól idézetek is vannak), az idegenek a játékban stb. Jó ötleteket kaphatunk ahhoz, miként építsük be ezeket a lényeket a kampányunkba.

 

Eztán jönnek a különböző típusú Alienek, leírással és statisztikákkal: Alien Hybrid, Extra-Celestial Spawn és a Hunter Horror. Nem túl sok, ám nagyon jól sikerült eltalálni őket. Például ha valakit a Nyolcadik utas a halál ihletett meg, akkor egy Hunter Horrort tesz a kalandba. A három alaptípus változtatásához is kapunk segítséget, szóval még csak ilyen téren sincs gond.

 

Végül, bár hátteret (Background) nem kapunk, de tanácsokat igen, hogyan kezelhetünk egy Alien Hybrid játékos karaktert.

 

Összességében tehát egy igen jól használható kiegészítőt kaptunk megint, s ha kicsit horrorosabbra akarjuk venni a figurát a kampányunkban, akkor érdemes beszerezni.

AGE Explorations: Gift of the Gods

Most nem egy új PDF kiegészítőről fogok írni, hanem egy régebbiről, melyre korábban hivatkoztam is. Úgy vélem, ez olyan alapvető kiegészítő, mely nem hiányozhat egy AGE rendszert használó mesélő kelléktárából. Ez a Gift ofthe Gods.

Mint ismeretes az AGE-ben 3 kaszt van, a harcos, a kalandor és a varázsló. Főleg DnD szettingek átültetésénél merül fel a probléma, hogy hiányzik a pap. Ezt több rajongó is pótolta, s például a Mystarát feldolgozó rajongói kiadványban megjelenik a pap kaszt. A Green Ronin ezzel szemben más utat járt, s a rendszerhez sokkal jobban passzoló megoldást talált: nincs új kaszt, helyette új hátterek (Background), egy új tehetség (Talent), az Isteni Ajándék (Divine Gift) és egy ehhez kapcsolódó buzgalom (Zeal) nevű érték.

De kezdjük az elején! Egy rövid bevezetőben a kiegészítő rendeltetéséről olvashatunk, majd rátérünk az új hátterekre. A két háttér a kolostori szerzetes (Cloistered Monastic) és a spirituális hívő (Spiritual Devotee). Mindkét háttér lehetővé teszi, hogy az Isteni Ajándék mint kezdő tehetség elérhető legyen a választott kaszt kezdő tehetségei közt. Természetesen mindhárom kaszt választható ezekkel a hátterekkel, így a legkülönfélébb papok hozhatók létre. Kicsivel később olvashatunk a három kaszt és az Isteni Ajándék tehetség viszonyáról.

Az új tehetség teljesen követi a könyvbeliek felépítését. Leírás a követelményekről, a tehetség használatáról, majd a három szint (Novice, Journeyman és Master) bemutatása. A tehetség felvételekor választanunk kell egy isteni domíniumot (újra felvéve pedig kaphatunk egy másikat), mely meghatározza, hogy az adott tehetségszinteken mit tudunk csinálni. Továbbá a szint is meghatározza, hogy az isteni trükkök (Divine Stunts) közül hány SP értékűeket tudunk használni. Itt kerül terítékre a buzgóság is, mely olyasmi szerepet tölt be, mint a varázslóknál a Varázserő (Spellpower).

A kiegészítő a továbbiakban az isteni domíniumok leírását tartalmazza. Csak néhányat említve a sokból: káosz, halál, gyógyítás, szerelem, törvény, mágia stb. Van még egy kis példa istenekre a Green Ronin Freeport nevű szettingjéből, itt megkapjuk az isten nevét, plusz a hozzá tartozó domíniumokat. Továbbá egy kisebb opcionális szabályt találunk még itt és az isteni trükkök táblázatát, mely ugyanúgy működik, mint a többi trükk, ám csak olyanok számára elérhető, akik rendelkeznek az Isteni Adomány tehetséggel.

Nem beszéltem még a külcsínről, pedig azzal szoktam kezdeni. No, de ne legyünk a szokások rabjai, úgyhogy most a végén ejtek szót róla. A kiegészítő 9 oldal terjedelmű, ebben benne van a borító is. A képek nagyon ízlésesek és szépek, remekül illeszkednek a témához, ráadásul visszafogottan alkalmazták őket, így nem lopják el a helyet a fontosabb dolgoktól. A szerkesztés kifejezetten átlátható és minőségi munka.

Összességében tehát egy remek PDF kiegészítő a Gift of the Gods, mely, azt hiszem, nélkülözhetetlen eleme egy AGE rendszerére épülő szettingnek. Mindenképpen ajánlanám megvételre azoknak, akik szeretnének saját világon mesélni, de akár még a Dragon Age-hez is felhasználható, hisz Thedas sem mentes a vallástól és a csodáktól.

Az Enyészet ködében

Session IV. – 2013. október 04.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (2. szint): A nagy csatában bátran tört át az élőholtak vonalain, s bár kétszer is földre került, sok ellenféllel végzett.

Merdun, kossith harcos (2. szint): Szeretetteljesen hordozta addig, ameddig csak lehetett ajtóját, „Jörg”-öt, ami igencsak jól jött, hogy a várfalról csontvázakat lökjön le.

Raas, az elf körmágus (2. szint): Kedvenc taktikájával, hogy mágiával lökdöste fel az ellenfeleket, sokat segítette a csapatot a harcok során.

Rosie, a városi elf bárdtanonc (2. szint): Most majdnem baj lett a felderítésből, de köszönhetően kiváló reflexeinek és gyors mozgásának, kijutott az élőholtak gyűrűjéből.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (2. szint): Ő is inkább az élen járt, de mindig tudta, mikor kell visszavonulni.

Alaphelyzet

A kapuk bezárultak, s hőseink visszavonultak, ám a várban ott maradt Kinwulf. A törpe, miután rájött, hogy nem maradhat az udvaron, mivel túl sok íjász lőtt rá a ködből, bemenekült a toronyba. Itt összefutott a másik kalandozó csapattal, León Batistával és kompániájával.  Velük együtt a védekezett hősiesen napokon keresztül a toronyban, mígnem hőseink visszatértek a Szellem-hágóhoz.

Fontosabb események

-A csapat Markhamban két vasveretes ajtót vett gondolván a ködben megbúvó élőholt íjászokra, hogy azokkal jussanak közel a falakhoz, vagy tudjanak fedezékbe húzódni a falakon belül.

-Visszatérve a hágóhoz előbb az erdésztől érdeklődtek, történt-e valami az elmúlt három napban, majd felbaktattak a várhoz, s az ajtók fedezékében megközelítették a falakat. A kapuk még mindig zárva voltak, de senki nem lőtt rájuk, így a fal egyik pontjánál csáklyás kötelet dobtak a falra, majd szép sorban felmásztak.

-A bástya üres volt, ám lentebb a falakon a várudvart figyelő csontvázakat láttak, mivel Merdun ragaszkodott az ajtója felhozatalára (kötéllel átkötötték, majd felhúzták), az ajtóval a kossith végigrohant a falon és legázolta az élőholt őröket. Egy idő után megtört a rohama, ám ez már nem változtatott a dolgok menetén, a maradékot Raasszal és Klausszal levágták.

-Eközben Tanisz nyomában Rosie-val leóvakodott a bástyáról az udvarra. Ott észrevettek egy csapatnyi, a lakótorony felé vonuló élőholtat, és követni kezdték őket. A torony lábánál zajokat hallottak, ezért bementek, egészen fel addig az emeletig, ahol korábban a kalandozók hangját hallották. Elképesztő látvány tárult a szemük elé: egy halom élőholt próbált betörni egy nagy, kétszárnyú ajtót, melynek túloldaláról ismerős hangot hallottak.

-A Rosie és Tanisz megkockáztatott egy rajtaütést, hogy a csontvázak egy részét elcsalják az ajtótól, ami először jól is ment, de aztán Rosie hősködve rárontott az egyik nagyobbra. Nem sokkal később már be is kerítették. Így vette kezdetét hőseink eddigi legnagyobb csatája.

-Klaus, Raas és Merdun eközben az ajtóval voltak elfoglalva, ugyanis nem tudták levinni a bástya csigalépcsőjén, így kötéllel kellett leengedni.  Ez a művelet igen hosszan eltartott, s így meglehetősen késve érkeztek a csatába.

-Rosie addig manőverezgetett az ellenfelei között, mígnem megbontotta a soraikat, s sikerült átjutnia a sorfalon, s újra Tanisz mellett volt a lépcsőn, aki eközben számszeríjával támogatta őt. Nem sokkal később a többiek is megérkeztek, s az ajtót a lépcsőnél hagyva Merdun és Klaus nekirohant az élőholtaknak, míg Raas varázslatokkal támogatta őket. A kegyetlen csata sokáig tartott, s hőseinket egy-egy nagyobb élőholt jócskán megszorongatta, ám végül győzedelmeskedtek a hatalmas túlerőn.

-A teremben hárman voltak: Kinwulf, León Batista a kalandozó és hű barátja, Yldegar, a mágus. Nagyon örültek a megmentőiknek, akik közül Rosie gyakorolta rájuk a legnagyobb hatást, mindketten elkezdték neki csapni a szelet azon nyomban. Így nem vették észre, hogy Tanisz elorozta ezüstökkel telt ládájukat. Pontosabban León később észrevette, hogy eltűnt, ám nem akart problémát megmentőikkel, plusz Rosie-ra is inkább hősies viselkedésével akart hatni (amire sor is került később a kazamatákban).

-Miután fent végeztek lementek a kazamaták lejáratához, amelyet láncokkal zártak le. Merdun ezt bárdjával szétverte, majd felnyitották az ajtót. Szörnyű sikoly süketítette meg őket egy pillanatra, s erőteljes bűz csapta meg orrukat. Félelem vészkelte be magát néhányuk szívébe.

-A kazamatában különböző rémségekkel, és megelevenedő tárgyakkal futottak össze. Sikerült néhány varázstárgyra is rábukkanniuk, mígnem végül belefutottak egy sötét jelenésbe: a hajdani várúr szellemébe. A sima fegyverek nem sebezték meg, de a varázzsal bírók igen, így igen jól jött Tanisz bűvös tőre „Bökő úr” és egy talált buzogány, melyet Klaus forgatott, s persze ne feledkezzünk meg León kardjáról sem. Mindemellett a varázslók is rázúdították minden erejüket a szellemre. Miután legyőzték megtalálták a falszakaszt, ahová befalazták, s kibontva a testet felvitték a felszínre, majd eltemették. Ezzel pedig megtörték az évszázados átkot.