A Véletlen
Találkozások
Engedjétek meg, hogy mielőtt hozzáfognék a játék
eseményeinek ismertetéséhez, előbb beszéljek magáról a mostani Véletlen
Találkozásokról, ahol a játékot lejátszottuk. Mint ismeretes a rendezvény
rendelkezik egy délelőtti, illetőleg egy délutáni szekcióval. Délelőtt
játékosként voltam jelen. Urban Hollóúrnőjében volt szerencsém részt venni, ami
mind rendszerében, mind hangulatában, mind pedig történetében igen megnyerő
játék volt. Az utóbbi időben a Dungeon World kapcsán amúgy is elkezdtek
érdekelni az újhullámos rpg-k, s ezután a játék után teljes mértékben nyitottá
váltam az ilyen típusú játékokra.
Délután egy pizzázást követően jött az a rész, melynek
nemsokára a beszámolóját olvashatjátok. Azt hiszem, mi voltunk az utolsó
csapat, aki befejezte a játékot, mire kimentünk, a többiek már söröztek, pedig
emlékeim szerint szünetet sem tartottunk – úgyhogy mindhármunkat rendesen lekötött
a játék, úgy vélem. S mindez egyébként oda vezetett, hogy az egyik ottani
játékosom, épp a múlt vasárnap mesélte le az első kalandot a Blood in
Fereldenből, így végre én is játékosként kipróbálhattam a rendszert. :D A VT-n a délutáni játékok után sörözés szokott lenni, ezúttal ez a helyszínen volt, ami csodálatos ötlet, így egy sör erejéig én is ott lehettem, s beszélgethettünk egy jót.
Alaphelyzet:
Ezt az előző posztban elolvashatjátok, ha eddig még nem
tettétek meg. Már csak azért is érdemes, mert pár információt itt már nem fogok
részletezni.
Játékos karakterek:
Valahogy ezt a jegyzetlapom is elsóztam valahova, tényleg
tenni fogok ez ellen, mert meglehetősen bosszantó. Mindenesetre volt egy
harcosunk, meg egy varázslónk. Kis csapat volt, de nagyon ügyes.
Miután Gabler beavatta hőseinket a részletekbe, azok úgy
döntöttek, megnézik, hol is rabolták el a hercegnőt és Adélt. Gablertől kértek
két lovat s egy kutyát, hogy könnyebb legyen a keresés. Estére már el is érték
a helyszínt, azonban, mivel nem láttak sok mindent, nem messze az út mellé
letolt kocsitól (miután a kísérő lovagok holttesteit felpakolták, hogy elvigyék
a temetőbe őket, a kocsit letolták az útról, abban úgyse maradt semmi értékes)
tábort vertek. Az éjszaka a harcos neszezésre lett figyelmes, majd alakokat
látott a kocsi körül nézelődni. Gyorsan fogta magát és elindult feléjük, s
rájuk kiáltott. Hosszabb szóváltás után aztán a bokrokból támadásba lendült két
íjász, ezek meg is sebesítették a varázslót, mialatt a harcos közelharcban
próbált ügyeskedni. Végül aztán nagy szerencsével sikerült három támadót
elfogni (egy elmenekült), akiket odakötöztek egy fához, majd pedig megvárták a
pirkadatot.
Miután a nap felkelt, a varázsló megpróbálta szemügyre venni
a nyomokat. Meg is találta a vérnyomokat a földön, s rengeteg patkónyomot is
talált, ami arra utalt, hogy a támadók közt sok volt a lovas. Jól szervezett
rajtaütés lehetett. Eközben a harcos a nyomokat próbálta követni, melyeket a
banditák hagytak, ám a kezdeti szerencséje ellenére végül nem járt sikerrel.
Így mikor visszatért hozzáláttak a foglyok kikérdezéséhez. Mint kiderült a
három fickó (két elf és egy ember) a Fekete Nyíl Testvériségének tagja. Azért
kutatták át a kocsit, mert Royce-tól ezt kapták parancsba. A hercegnőről
azonban nem tudtak semmit. Hőseink rávették őket, hogy vigyél el őket a
táborba, hogy ott beszélhessenek a vezérükkel, Hiadorral.
El is vezették őket a tisztásra, ahol várniuk kellett, s
nemsokára Royce és egy csapat bandita vette körbe őket. Először az alvezért
próbálták faggatni, majd miután a hercegnő elrablásával kapcsolatos információt
nem tudtak kiszedni belőle, tovább akartak jutni Hiadorhoz. Azonban Royce
ragaszkodott ahhoz, hogy előbb egy ökölharcban bizonyítsák rátermettségüket. A
harcos be is állt öklözni vele. Folyt egy kis vér itt is és ott is, de végül
Royce-nak kellett pár fogát kiköpnie... Nem sokkal később már a Fekete Nyíl
táborában találták magukat, ahol végre válthattak pár szót Hiadorral. A
hercegnő elrablását ő se vállalta magára, sőt véleménye szerint Rochefort
kellően aljas ahhoz, hogy ilyesmit merészeljen. Mindenesetre örült nekik, s
fizetség fejében alkut kötött velük, hogy másnap, mivel akkor lesz újhold,
éjközépkor kinyitják Maupassant kapuját, s akkor a Testvériség elfoglalhatja a
várost. Azt is meghagyta nekik Hiador, hogy keressék meg Zaket, mivel ő
segíthet a kapu kinyitásában.
Ezután hát egy kisebb csapat elkísérte őket a városig. Bent először szállást kerestek, majd másnap
béreltek két lovat és elmentek az út mellett kikötött lovaikért s a kutyáért.
Majd visszatérve elkezdték keresni Zaket. Egy kis elf purdét néhány rézért
cserébe rávettek, hogy vezessék el Zakhez. A fiatal elf tolvajjal egy sikátor
mellett találkoztak, meg is beszélték vele, hogy a kapu kinyitásához szükség
van figyelemelterelésre, ehhez pedig a legjobb, ha a fogadó melletti szekeret,
amin hordók vannak, meggyújtanák és nekivezetnék a falnak. Az kellő
felfordulást csinálhat, hogy addig kinyissák a kaput. Eztán elmentek Rochefort-hoz,
aki örömmel fogadta őket, biztosította őket, hogy nagy erővel dolgoznak a
hercegnő keresésén. Azonban, mivel az erdő egyes részeire nem tudnak bejutni,
kivált a régi romokhoz (ahol egyébként Hiador megölte Marie-t, Rochfort
jegyesét – ez az infó Hiadortól származott egyébként), ahol talán a banditák
fogva tartják a hercegnőt és társalkodó hölgyét.
Hőseink fogták hát magukat, s elmentek a régi romokhoz.
Csakhogy ekkorra már éjfél körül járt az idő. Persze ez kapóra is jött, mert
úgy másztak ki a falakon, hogy közben épp Zak és a társai nekivezették a
felgyújtott kocsit a kapu melletti falrésznek. Lett is nagy felzúdulás, így
észrevétlen tudtak kimászni a városból. S még volt akkora szerencséjük is, hogy
a város falai alatt várakozó banditákba nem futottak bele. Elmentek hát a
romokhoz, ahol egy régi kazamatára is rábukkantak. Úgy tűnt, a Tevinter
Birodalom idejéből származhat. Lent egy
szentélyben hamvakat tartalmazó urnákat találtak, s a kazamata másik részén
pedig csontokat, melyeket rágásnyomok látszottak. Nem sokkal később találkoztak
a fogak gazdáival is, vérszomjas élőhalott lényekkel. Ezekkel megküzdöttek,
tetőtől talpig beborította őket a gusztustalan, fekete vérük. Ezek után
biztossá vált előttük, hogy Rochfort csapdának szánta ezt, mivel épeszű ember
nem jött volna le a kazamatába, nemhogy hercegnőt nem rejtett volna ide.
Visszamentek hát a városba, ahol először Zaket kellett
lerázniuk, aki nagyon zabos volt az este miatt. Mind azt hajtogatta, Hiador
megnyúzza, mert nem nyitották ki a kaput. A harcos egy jól irányzott pofonnal
elzavarta az igen mocskosan szitkozódó kölyköt, hogy aztán nyugodtan
elmehessenek Rocheforthoz. (Közben azért a városban elterjesztették, hogy
mekkora hősök, mert egy tucat élőhalottal /3 volt az valójában/ megküzdöttek
stb.) Rochefort felfegyverkezve várta őket, sejtette, hogy hőseink rájöttek a
turpisságára. Végül azonban ajánlatot tett nekik, hogy beavatja őket, s némi
fizetséget is ad, ha hajlandóak titokban tartani az egészet. Így hát felvezette
őket a lányokhoz, akik jól voltak, s tanúskodtak arról, hogy önszántukból
tartanak Rochfort-ral. Adél írt egy levelet az apjának arról, hogy jól van,
hőseink ezzel s duzzadó erszénnyel távoztak a városból.
A játékot itt fejeztük be. Ezúton is köszönöm a
játékosaimnak a lelkes és szórakoztató játékot, remek élmény volt nektek
mesélni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése