A legutóbbi Véletlen Találkozásokon volt szerencsém mesélni
Dragon Age-et. Ehhez egy olyan kalandot használtam fel, melyet egyetemista
barátaimnak is meséltem, amolyan első alkalmas meseként. A most következő játékbeszámoló
ennek az első játéknak a rövid összefoglalóját tartalmazza. A másik játékról és
a Véletlen Találkozásokról egy következő posztban írok majd.
Játékos karakterek:
Szégyen, nem szégyen, elvesztettem a játékbeszámolóról írt
jegyzeteim, így a nevekre nem emlékszem, mármint volt egy Merlina nevű
varázslónő Tevinterből, vele egy nemes, akinek nem emlékszem a nevére, volt még
egy kalóznő, aki számszeríjászkodott, meg velük tartott még René, a baltás, egy
baltákat forgató nő. (Igen, erőteljes női többség volt, de ez természetes, hisz
bölcsész vagyok :D) Szóval összesen négy kalandozó indult útnak, hogy
megkeresse az elrabolt leányt.
Alaphelyzet – VT-s kiírás (azért, hogy könnyen felvehető
legyen a játék fonala)
Pár nappal ezelőtt elrabolták Arlesans hercegének, Orlézia egyik legbefolyásosabb
emberének a lányát. A nyomok a Fekete Nyíl Testvériséghez vezetnek, az erdőkben
bujkáló lázadó parasztokhoz. Tulos herceg azonban épp Nevarrában van
diplomáciai úton, így míg eljut hozzá a hír, bármi megtörténhet. Mindez
igazából nem különösebben zavarna téged, nem törődsz az arisztokraták ügyeivel,
azonban nem csak Lady Myratte-ét ragadták el, hanem a társalkodó hölgyét, Adélt
is, aki családod régi barátjának, Frans Gablernek a lánya. Így mikor a
kétségbeesett apa segítséget kér tőled, nem sokat tétovázol. Szerencsére az
öreg Gabler sok barátot szerzett az évek során, így nem kell egyedül nekivágnod
a veszélyes küldetésnek.
Miután Frans Gabler útba igazította hőseinket, elindultak
Maupassant felé, mivel a városka körüli erdőkben a legnagyobb a Fekete Nyíl
aktivitása. Az úton haladván már délkörül járt az idő, mikor a távolból az
egyikük fejszecsattogást hallott. Hamarost oda is értek egy szekérhez, amely
körül katonák álltak, az úton egy jókora fa keresztben feküdt, a szekér körül
pedig a kereskedők véres tetemeit látták. A katonák szerint a Fekete Nyíl
tette, s későn érkeztek. Hőseink azonban figyelmesek lettek arra, hogy egyikük
kezében ott egy balta. Mivel a katonák (vagy beöltözött banditák?) egy idő tán
megunták a kérdezősködést, ezért rátámadtak hőseinkre. Gyors és heves csata vette
kezdetét, melyben lemészárolták a katonákat.
Ezt követően fogták a szekeret, amelyen több hordó bor volt,
s miután eltakarították a torlaszt az útról, elindultak Maupassantba.
Megérkezve a főtéren épp egy akasztást láttak, több a Fekete Nyílhoz tartozó
személyt végeztek ki. Észrevettek egy tízéves forma elf fiúcskát, aki ugyancsak
a kötélre várt. Közbeléptek hát, s megkérték a hóhért, várjanak a fiú
kivégzésével, míg beszélnek vele. Zak, így hívták a srácot, tanúbizonyságot
tett róla, hogy el tudja vezetni őket a „tesókhoz”, ha megmentik az életét. Így
megérték a katonákat, várjanak addig, míg beszélnek Rochefort-ral, a
parancsnokukkal. Eztán még az is kiderült, hogy a szekér a fogadósé, Arlem
Oaxé, akinek nem az első itallal megrakott szekerét térítették el a banditák.
Hőseinknek sikerült is kialkudnia, hogy ingyen ellakhassanak a fickónál, hisz
mégiscsak igen nagy kártól óvták meg.
Rochefort szívesen fogadta őket, s biztosította hőseinket
arról, hogy rajta vannak a hercegnő keresésén, amint megtudnak valamit, szólni
fognak. Sajnos kevés az emberük, s jó lenne, ha a herceg itt lenne, s parancsot
adna az egész hadseregének, hogy füstölje ki Hiadort (a FNyT-nek vezére) és brigantiijait
az erdőből. Mikor hőseink felajánlkoztak, hogy Zak segítségével a nyomára
akadhatnának a banditáknak, ódzkodott, de végül belement a dologba.
Így hát hőseink Zak vezetésével bevetették magukat az
erdőségbe. Rá is akadtak a banditákra, akik magukat szabadságharcosnak
titulálták, s az egyenlőség és szabadság nevében öldöstek embereket. Ahhoz,
hogy elnyerjék a bizalmukat, először meg kellett az egyikük küzdjön Royce-szal,
az alvezérrel, aki igazán vérszomjas ember hírben állt. (Többen is beszéltek
egy nemesi kúria kiosztásáról, ahol halomra öldösték az embereket és
megerőszakolták a nőket.) Az ifjú tevinteri nemes állt ki vele öklözni, s a
banditák nagy meglepetésére igen könnyen leverte a nagydarab alvezért. Ezután
beszélhettek hát Hiadorral (akiről korábban a fogadós elárulta, hogy egy múltbeli
konfliktusa van Rochfort-ral, megölte Marie-t, R. mennyasszonyát
féltékenységből).
Miután meggyőződtek arról, hogy nem a Fekete Nyíl
Testvérisége rabolta el a hercegnőt és társalkodó hölgyét, s Rochefort lett a
fő gyanúsítottjuk, szövetkeztek a banditákkal. Így a tervnek megfelelően
Rochefort-ot és embereit rávették, hogy csináljanak rajtaütést a banditákon.
Kivezették őket az erdőbe, majd a tipikus „add meg magad – nem te add meg magad
bekerítettünk – haha, átvertelek mégiscsak te kell megadd magad, mert mi hagytuk
magunk bekeríteni, hogy titeket bekerítsünk a többiekkel”. Ebből kegyetlen egy
harc lett, melyből hőseink amint tehették távoztak, s futva vették az irányt
vissza a városba.
Maupassantba beérve egyből a bíró rezidenciájára mentek,
ahol Rochefort is élt, s itt a kalóznő elcsavarta a megmaradt őr fejét, így az
elárulta nekik, hogy a hercegnő és a társalkodó hölgye az ablaktalan toronyban
vannak. Gyorsan lerendezték a fickót, majd egyből a toronyba vették az irányt.
Myratte és Adél tényleg ott voltak, azonban kiderült, hogy nem fogolyként... az
egészet ők rendezték meg Rochefort-ral, hogy „az a drága, jószívű ember”
bosszút állhasson szerelme elvesztéséért. Hőseink nem problémáztak ezen, fogták
erőszakkal a hercegnőt, Adél meg jött magától, mikor kiderült, az apja barátai
jöttek érte. Kifele menet azonban Hiador állta útjukat, meg egy lángoló város.
Myratte nyomban elájult, mikor látta drága kapitányának, Rochefort-nak a fejét
a Fekete Kéz Testvériség vezérének kezében. Hiador felszólította őket, hogy
adják át a hercegnőt és a másikat, különben halál fiai. Hőseink ebbe nem mentek
bele, megküzdöttek a vezérrel (miután nem sikerült elcsábítani :P), majd utat
törtek az égő városon és a borzalmas sikolyokon keresztül...
A Véletlen Találkozásokon lemesélt kaland beszámolóját is
érdemes lesz majd elolvasni, mivel ott a játékosok egészen más úton álltak
hozzá a nyomozáshoz, s a játék is igencsak másként végződött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése