Danfordtól délre

Játékos karakterek:

Ankrim Xirax, elf kalandor (3. szint)

Kumorg, Tal-Vassoth (1 szint)

Oswin, fereldeni kalandor (4. szint)

Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány (5. szint)

Az előző játékot ott fejeztük be, hogy hőseink az elfogott kalózt levitték a pincéjükbe. Lekötözték, majd mindenki nyugovóra tért. Mindenki, leszámítva Scarlet Robe-ot, aki először egy-egy álmot küldött társaira, majd a városban felbérelt egy fickót, aki jó pénzt ajánlva küldetést ad majd nekik. (Scarlet ugyanis a Sárkányszem megtalálásának egy másik lehetséges módját akarta felkutatni, a Vadon Boszorkányát, aki öreg és bölcs, így talán tudhat valamit erről a nagyhatalmú botról. A többiek azonban igencsak más álmokat dédelgettek: Ankrim a kalózhajót akarta elfoglalni, hiszen kapitány nélkül maradt, s még bizonyára a Dane öblében lehet, Oswin pedig a helyi alvilágot szerette volna felderíteni.)

Az éjszaka mind az elf, mind Oswin számára nyugtalan álmokat hozott, az álmok a hely veszélyességéről, a templomosok közelségéről s egy délen található kincs ígéretéről szóltak. Nem véletlen, hogy jónak találták Slem Morgon, a kis kövérkés úr ajánlatát, aki egy Ostagartól délre tett vadonjáró expedícióra akarta felbérelni őket, hogy hozzanak el neki egy bizonyos varázstárgyat, cserébe minden más kincset megtarthatnak, amit a vadon romjaiban találnak. (Kicsit nyugtalanító küldetés, ha figyelembe vesszük, hogy Ostagarban épp a király gyűjti seregét, hogy szembeszálljon az éjfattyakkal.) Hőseink gondolkodni akartak még az ajánlaton, ezért két nővel felküldték Slem Morgont az emeletre.

Miközben tanakodtak lejött az a kossith fickó, aki nemrég érkezett s szállást szeretett volna kapni, azonban Oswin szállás helyett Szúrós Kaktusz szolgáltatásait ajánlotta fel (a kossith végül csak egy masszázst kért, mert ragaszkodott a fajtájabeli asszonyokhoz). Kumorg, így mutatkozott be, szeretett volna munkát szerezni a városban, s úgy vélte, kellene hőseinknek egy kidobó ember. Oswinék kaptak az alkalmon, s felbérelték a kossith harcost kosztért és kvártélyért cserébe. Időközben azt is eldöntötték, vállalják a küldetést, ugyanis Scarlet állítása szerint egyik könyvében is elég sok információt talált a déli vadonban lévő eltemetett kincsekről, s a varázstárgyról, melyet a férfi keres. Mielőtt elindultak volna, a lent hagyott kalózon, Jacken kipróbálták a „hugyos” trükköt, s ezúttal sikerük volt. Így nyertek az útra maguk mellé egy bérencet is.

Délután volt már mikor elindultak délre, s csak pár óra telt el, mire erőteljesen beborult és esni kezdett.  A zivatarban szerencséjükre a távolban fényt pillantottak meg, így letértek az útról, s az ösvényen egy faluba jutottak. A fogadó ablakából jött a fény, mely igencsak szegényes tákolmány volt. Mindössze két szoba volt benne, így muszáj volt osztozkodniuk (férfiak az egyikben, Scarlet a másikban). A fogadó tulaja egy Turg nevű fickó volt, aki arról panaszkodott, hogy itt ritkán járnak emberek, meg hogy ez egy elátkozott hely. Később arról is beszámolt, hogy a falu fölé magasodó hegy, mely Tartető néven ismert, hajdanán egy bánya volt, felette pedig egy bann kastélya állt, aki hihetetlenül gazdag ember volt. De ennek már sok-sok évszázada, a bannt a legenda szerint a bányákba űzték, majd ráomlasztották azokat minden kincsével együtt. A bann szelleme azóta is ott kísért. (Egy régi magyar Dragon egyik moduljából nyúltam pár ötletet.) A fogadó fecsegését meghallotta Buka, a helyi keménylegény, aki azonnal elkezdett beszólogatni hőseinknek, s tájékoztatta őket arról (nem épp udvarias stílusban), hogy mind meghalnak, ha felmennek a hegyre. Eztán Kumorg szkanderezni hívta Bukát, aki belement. A második menetet azonban csúnyán elvesztette, ezért dühöngve távozott sleppjével együtt.

Scarlet nem volt jelen a szkanderozáson, ugyanis ez idő alatt épp Jolnál, az öregasszonynál tartózkodott, aki Turg szerint a falu legöregebb lakója. Az öregasszony állította, hogy gyermekkorában is ismerték már a kincsekről és a királyról szóló legendát, de a kísértetről akkoriban még nem lehetett hallani. Ez az utóbbi negyven-ötven esztendőben terjedt el. Scarlet eztán visszatért a fogadóba, ahol közben Turg arról is beszámolt, hogy épp tegnap érdeklődött egy felfegyverzett alak Tartető iránt. Valószínűleg meghalt, megölte a szellem, mert reggel elment, s nem tért vissza. A fogadós arra is emlékezett, hogy a férfi fegyverzetén valamiféle szárnyas állat szimbóluma volt.

Másnap reggel verőfényes napsütésre ébredtek. Elsőnek felkeresték a falu elöljáróját Obogot, akivel megbeszélték, hogyha megszabadítják a települést a kísértettől, akkor a falusiak minden évben egy hordó pálinkát visznek Danfordba, a Gyönyör Házába. Majd megpróbáltak vezetőt keresni, de senki sem jelentkezett, s a nyakukon lógó kisfiú, Gran (Jol unokája), is csak a fákig merte elkísérni őket. Vezető nélkül csak a saját képességeikben bízhattak, azonban azok cserbenhagyták őket, így a lehető legrosszabb helyen kezdték el mászni a sziklás hegyoldalt. Oswin egyszer vissza is esett, de szerencsére csak könnyebben sérült.

Végül aztán sikerült felmászniuk a tetőre, mely egy nagy plató volt, a közepén romokkal. A romok közt egyszer csak valóban előlépett a kísértet, s elkezdett ordítani rájuk (Oswin és Ankrim, akik a legközelebb voltak hozzá, el is ejtették a fegyvereiket ijedtükben), ám ahelyett, hogy bármi erőszakosat tett volna, egyszerűen átszállt egy kőfalon majd továbbfutott, s leugrott egy lyukba.

Hőseink így találták meg a lejáratot, mely a bányák felső szintjébe vezetett. Oswin és Ankrim a nagy vizsgálódásban le is esett, a talaj nem volt stabil, s leszakadt alattuk, jó 30 lábat zuhantak, de pár zúzódáson és megrepedt bordán kívül más bajuk nem is lett. A többiek kötéllel érkeztek. Lent különböző alagutakat és termeket derítettek fel, hajdani bányászok feléledő csontvázaival is megküzdöttek, majd egy teremben, ahová gyér fény szivárgott a felszínről egy fekvő férfit pillantottak meg. A fickóra illett a fogadós leírása. Valószínűleg ő is leesett, mint Oswinék, csak rosszabbul járt, mert nem tudott felállni. Oswin mögé lopózott, majd elkezdett beszélgetni vele (csak később tárták fel előtte, hogy egészen sokan vannak.) A sérült férfi Asid Ortox volt, egy nevarrai születésű Grey Warden, akit Duncan hívott Fereldenbe, hogy segítsen az éjfattyak elleni küzdelemben. Asid azért járt erre, hogy tagokat toborozzon az Őrzők közé, s a hegy mellett elhaladva – állítása szerint – megérezte a gonoszt.

Scarlet meggyógyította Asid lábát, habár elég sok erejét felhasználta ehhez, majd a sántikáló Szürke Őrzővel tovább keresgéltek a bányákban. (Ankrim, míg a többiek Asiddal voltak elfoglalva egy aranytelérre is rábukkant.) Az útjuk nemsoká egy hatalmas barlangterembe vezetett, melynek közepén hatalmas halom volt csontvázakból és mindenféle tárgyakból (fegyverekből, ékszerekből stb.) Hőseink addig szórakoztak a kincsekkel, mígnem a sziklák közül egy ogre rontott elő. Nagyon rövid harc vette kezdetét, melyben Asid és Jack az ogréra támadt, míg a többiek elkezdtek menekülni. Jacket az ogre felkapta, majd a falhoz vágta, szerencsétlen azonnal szörnyet halt. Asid Ortoxszal már nem bánt el ilyen könnyen, a Szürke Őrző mély sebeket ejtett rajta, majd ő is sarkon fordult és a többiek után futott, mivel nem látta értelmét a felelőtlen hősködésnek. Mindenki menekült, szerencséjükre az ogrét lelassította egy meggyújtott olajos flaskából kicsapó tűz. Így sikerült kimászniuk a felszínre. Az ogre azonban felugrott, s elkapta Asidot, majd elkezdte összeszorítani, s már készült volna egy falhoz vágni, mikor Scarlet az egyik nagy erejű varázslatával akkorát lökött rajta, hogy az ogre visszazuhant a bányába, s a Szürke Őrzőt is kiejtette a kezéből. Asid szerencsére túlélte, s még talpra is tudott állni.

A játék itt ért véget, ám a folytatás hamarost következik. :)

Mesélői szempontból az volt igazán érdekes, hogy ezúttal tényleg ügyeltem arra, hogy minden egyes szereplő másként beszéljen. Turg feltűnően sokat „teccik érteni”-zett, Buka kifejezetten bunkó, tahó módon beszélt, Jol néni állandó „kedveském”-jei és öreges hangja volt feltűnő, Obog igazi nyelvjárásias beszélő volt (habár nem kifejezetten egy magyar nyelvjárást választottam, hanem kevertem általánosabb dolgokat), Gran kisfiúsan, kicsit hadarva beszélt, Asid Ortox pedig állandóan megemlítette, hogy: „ A sötétség közeleg”. :)