A Varjak szigete II.

Játékos Karakterek:

Oswin, fereldeni kalandor (2. szint)

Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány (3. szint)

Bérencek:

Blake (3. szint) és hűséges kutyája Bhela (A játékos többet nem jön, úgyhogy végül NJK lett a karakteréből.)

Colban Ar Domnall O Redhold, az avár harcos, és testvére Nechtan, továbbá unokatestvérei Padrig Ar Tralin és Dubne Ar Colban (természetesen ők is a Redhold klánból).

Hőseink az indulástól számított harmadik nap reggelén úgy döntöttek, felderítik a partraszállás előtt a délkeleti parton látott sziklát, mivel arról talán jobb kilátás nyílik a szigetre. Hajóra is szálltak, s nem sokkal később már ki is ugráltak, majd pár perces sétát követően a sziklához értek. Az egyik avárt utasították, hogy másszon fel, s mondja el, mit lát. A barbár könnyedén felkapaszkodott a meredek sziklán, majd miután felért, megosztotta velük, mit lát: a köd északra megszűnik egy részen, kör alakban; pára száll fel északnyugaton, s mögötte messze, mintha egy magas torony sziluettje lenne látható.

Míg azonban az szikláról kiabáló társukra figyeltek, körbevették őket felbőszült, igencsak harcias pagonyelfek. Nyílzápor zúdult hirtelen hőseinkre, akik szinte fel sem eszméltek, mikor újabb nyílzápor söpört végig rajtuk. Oswin hamar a fák közé vetette magát, őt pedig Scarlet követte, mivel látták, hogy esélytelen a harc. Az avárok ekkor már a földön voltak, ám az elfek nem ötlék meg őket, csak harcképtelenné tették, ezt sikerült a boszorkánynak még észrevennie menekülés közben. Ők pedig futottak, mint még soha. Egy perc sem telt belé, már fel is ugrottak a hajóra, ahol Blake és a fiú már várta őket. Scarlet és Oswin mérgükben megfogadták, hogy kiirtják az elfeket. A kalandor egyéb ígéreteket is tett, de ezeket nem váltotta be később vagy csak részben. A nap hátralevő részében körbehajózták a szigetet, így felfedeztek több toronyromot is a part mentén, majd egy helyen egy világítótorony tetejét is meglátták, azonban nem közelítették meg, mert egy háromárbocos hajó is feltűnt a közeli öbölben. Mindezek után úgy döntöttek, inkább visszatérnek a táborhelyükre.

Az este folyamán Oswin még Blake társaságában lemerészkedett a torony alatti kazamatába, ahol némi pénz mellett egy különös, csillogó gladiust sikerült zsákmányolnia. Eztán visszatértek a táborba, nem kísértették szerencséjüket. Az éjszaka további része eseménytelenül telt, így sikerült jól kipihenniük magukat, s másnap reggel már útra is keltek, hogy kiszabadítsák az elfogott avárokat. Ez alkalommal már magukkal vitték Blake-et és kutyáját is. Bhela jó szimatának köszönhetően könnyedén az elfek nyomára bukkant. Szerencséjükre nem futottak bele elfekbe, s sikerült észrevétlenül megközelíteniük a táborukat, mely az erdő ködtelen részén, egy tisztáson volt. A tábor mindössze három sátorból állt, két hosszúból, s egy nagyobból. Középen egy tábortűz, egy azt őrző elf nő, túlnan pedig facölöpök és az azokhoz kötött avárok. Egy elf rúgta és verte a fejüket, igyekezett minél fájdalmasabb sebeket okozni nekik. A megkínzott harcosok szörnyű látványt nyújtottak. Két őrt láttak, akik ellentétes irányba köröztek tábor körül. Hőseink gyorsan tervet készítettek, majd elhatározták, hogy az őröket egyenként lepik meg olyan helyeken, ahol a fák közel kerültek az útvonalukhoz. Mielőtt elindultak, észrevették, hogy tollas köpenybe öltözött férfi lép ki a nagy sátorból, s kezében tőrrel az avárokhoz megy. Látták, de nem hallották a távolság miatt, hogy valamit nagyon magyaráz nekik, majd a tőrrel hadonászott, s még vagdalgatta is őket. Többet azonban nem időztek a nézelődéssel, inkább a tisztás másik oldalára osontak.

Az első őrt Blake könnyed mozdulattal berántotta a fák közé, majd leszúrták. Eztán átfutottak a következő helyre, ahol a másik őr már nézelődött társa után, mivel találkozniuk kellett volna. Blake érte is kinyúlt, de elrontotta a mozdulatot, s így nem tudta berántani az elfet. Sőt, a férfi el is kiáltotta magát, mire megbolydult a tábor. Blake szerzett egy karcolást, de Oswin a segítségére sietett s gladiusát tövig nyomta az őr gyomrába, aki menten holtan rogyott össze. Mivel észrevették őket, bevetették magukat az erdőbe, s visszaosontak arra a helyre, ahol először pillantották meg a tábort.

Gyorsan tüzes nyilat készítettek Scarlet olajával és némi vászonnal, majd Oswin belelőtt a nagy sátorba, mely azonnal lángra kapott. A tollas köpenyt viselő férfi azonnal elkezdte kihordani az értékes holmikat a sátrából, majd az elfeket összegyűjtve támadást vezényelt a betolakodók ellen. Viszonylag hosszú küzdelem kezdődött, melyben Scarlet a köpenyes férfire, az elfek megtartójára összpontosította támadásait, míg a többiek az íjászokra rohantak rá. Szerencséjükre az elfek nem voltak sokan, bár a megtartó többször is életenergiát szívott el tőlük, hőseink komolyabban nem sérültek meg. Több elfet megöltek, mire már csak két nő s a megtartó maradt. Végül Scarlet egy jól irányzott buzogánycsapással elkábította a férfit.

Ezután a táborhoz mentek, ahol már csak két sátor volt épen, a harmadik teljesen leégett. Kiszabadították az avárokat, akik szörnyű látványt nyújtottak véraláfutásos, összevagdalt testükkel, majd az elfeket a helyükre kötötték. Oswin az egyik nőt a legközelebbi sátorba vonszolta, majd kedvét töltötte rajta (részben beváltva a korábbi ígéretét), ezalatt pedig Scarlet kikérdezte a megtartót. (Mindeközben az avárok a tábort járták és törtek-zúztak dühükben, s néhány holtestet bosszúból megcsonkítottak.) A megtartóból sikerült kiszedni, hogy menekülőként érkezett a klán a szigetre, mivel emberek a nagy részüket már kiirtották. Ellenséges viselkedésük is ennek volt tudható, továbbá a szikla szent helyük. Ezután a szigetről is elmondta, amit tudott, mert Scarlet megígérte neki, hogy elengedik, majd útbaigazítást is adott a varázsló tornyához: nyugaton van egy világítótorony, onnan egy út vezet a nagy sziklafalhoz, ahol barlangokon keresztül lehet feljutni a tetőre, ahol a torony áll. A világítótoronynál tanyázó kalózokról is beszélt, akik nem járnak a sziget belseje felé, csak a zsákmányt hozzák ide, s a régi kikötőben bújnak el, ha szükséges.

Ezután Scarlet megölte a megtartót, nehogy bosszút állhasson később. A botját elvette, s a holmiját, melyet korábban kihordott az égő sátrából, átkutatva Scarlet mérgekkel és gyógyitalokkal lett gazdagabb. Eközben Oswin végzett az elf lánnyal, akit átadott a dühöngő avároknak, de megtiltotta nekik, hogy a másik lányhoz hozzányúljanak. Blake beszélt ezzel a lánnyal, mivel se Scarlet, se Oswin nem tudta szóra bírni. Mint kiderült, Amerinnek hívják. Ám azon kívül, hogy gyűlöli, s még inkább féli őket, nem derült ki egyéb. Végül Oswin megsajnálta, s miután letépdeste a ruháit (mondván, ha kellően kiszolgáltatott, akkor nem jut eszébe bosszút állni), szabadon engedte. A lány elfutott. Eztán a meggyalázott elf nőt is kivitte a tábor szélére és letette a fűre, hogy majd a másik érte mehessen. Odahelyezett még háromnapi élelmet, majd miután felpakolták az elfek vizét, élelmét és egyéb értékeit a tábor maradékát felgyújtva visszamentek a táborukhoz.

Másnap reggel, miután felébredtek a jól átmulatott éjszaka után, elmentek a sziget délnyugati pontján lévő szirten álló toronyromhoz. Itt egy újabb kazamatára leltek. Lent egy járatot derítettek fel, bár ezt is csak részben. Nem találkoztak ellenséggel, viszont egy terem, ahol fémládákra leltek, rájuk omlott. A furcsaság az volt, hogy a padló is beszakadt. Szerencsére nem esett komolyabb bajuk, viszont a beszakadt padló alatt ráleltek egy ékkőberakásos aranyjogarra. A ládákat is felnyitották, az egyikből egy patkány vicsorgott Oswinra, a másikban pedig némi ezüst volt. Eztán visszatértek a táborukhoz, nem akarván tovább kísérteni szerencséjüket a kazamata alaposabb felderítésével.

Végezetül pedig álljon itt Scarlet Robe játékosának (Roxan az LFG.HU-n) képregénye, melyet a csapatról készített. :)