Harc és Varázslat: Zengőhegy sárkánya

Elöljáróban mindenképpen szükségesnek tartom, hogy beszéljek magáról a rendszerről. Nagy reményeket fűztem hozzá, ám játék közben igen nehézkesnek bizonyult, főként a harcrendszer. Végül már némileg leegyszerűsítve játszottunk, hogy gyorsabban menjenek a dolgok. Az ÉEP rendszer önmagában nem lenne rossz ötlet, azonban egy-egy harc nagyon el tud húzódni vele. Továbbá a kalandmodult unalmas volt mesélni, s habár szerettem volna a korabeli állapotokat megidézni a felolvasással, később ettől el kellett térjek, hogy kicsit izgalmasabb leírásokat adjak.

Bevallom, nem valószínű, hogy egyhamar újra előveszem ezt a rendszert, mindenesetre jó volt kipróbálni.

Játékos karakterek:

Béla, a pap

Karak, a harcos

Vortar, a harcos, segítőjük (NJK)

Hőseink Ador kikötőjében, egy fogadóban iszogattak, mikor egy férfi lépett oda hozzájuk s fejenként 50 aranyat ajánlott fel nekik, ha megkeresik az eltűnt lányát, akinek már meg kellett volna érkeznie. Hőseink kaptak az alkalmon, mivel nem volt túl sok pénzük.

Az úton, melyen a leánynak kellett volna jönnie, egy megtámadott szekeret találtak, körülötte halottakkal. Egy kisebb farkas falkával kellett megküzdjenek itt, majd miután egy ordast levágtak, kettőt pedig elkergettek, átkutatták a holtakat. Semmit sem találtak náluk, azonban az egyik saját vérével egy nyilat festett a földre. A nyíl, egy ösvényre mutatott. Ezen az úton elindultak, s nem sokkal később egy sziklához értek, melyben egy ajtó volt. Ez egészen addig nem nyílt, míg véletlenül Béla el nem ejtette az „ajtó” szót tanakodás közben. Így jutottak le a hegy alá.

Először egy morlochal, egy fehér szőrű, vörös szemű humanoid szörnyeteggel küzdöttek meg, majd egy kutyafejű szörnyet csaltak ki terméből. Karak és Vortar igen bátran küzdöttek, míg Béla kivonta magát a küzdelmekből. Később még több szörnnyel végeztek, sőt a morlochok vezetőjét is megtalálták. A szörnyfajzatot isteni segedelemmel győzték le, ugyanis Béla istene macskaszerű lángnyelvekként realizálódott, s felgyújtotta a morloch vezért. (Gyakorlatilag a macskám hosszú türelmes megfigyelés után beszállt a játékba, s sikeres támadódobást dobott két tízoldalú kockával.)

Ezután találtak egy lefelé vezető lépcsőt, melyen lementek, majd egy régi gabonatárolót derítettek fel. Itt egy torz patkányember vicsorgott rájuk, de fáklyájukkal elriasztották. Ezután visszacsukva az ajtót tovább indultak. Több szoba felderítése után pedig két őrködő csontvázra találtak. Itt igen heves küzdelem vette kezdetét, s már-már majdnem vesztettek, de végül mégiscsak felülkerekedtek.

Ezután egy férfiba botlottak, aki felháborodva tudakolta tőlük, hogy mit keresnek itt. Mivel nem jutott eszükbe jó magyarázat, egyszerűen rárontottak. A férfi kántálni kezdett, s szörnyű átkot szórt Vortarra, aki azonnal csuklásba kezdett. Végül azonban csak levágták a gonosz varázslót. Ezután átkutatták a dolgozószobáját, ahol Béla magához vett egy tollat, melyről később kiderült varázstoll, s soha nem fogy ki a tinta belőle. A papot a dolgozószobában egy vipera is meglepte, de ezt is sikerült leteríteni.

Ezután egy óriási barlangba jutottak, ahol egy öreg ork tudakolta tőlük, mit keresnek ott:

- Zodar nem mondta, hogy vendégeket hívott.

- Miért, ha nem hívott volna, itt lennénk?

Béla replikája összezavarta az orkot, aki aztán öregesen visszament a kunyhójába. Hőseink eztán lementek a mólóhoz, majd bepattantak az egyik csónakba, s áteveztek a tó közepén lévő szigethez. Itt egy hortyogó sárkányt pillantottak meg, aki a torony aljában aludt. Vortar odalopódzott hozzá s lándzsájával leszúrta, azonban a hatalmas teremtménynek meg se kottyant az orvtámadás. Elordította magát, majd dühödten kérdezte: - Ki merte ezt tenni? - S mikor meglátta Vortart tüzet fújt rá. Hosszú küzdelem vette kezdetét, mely végén Béla mérte a végső ütést Turgar, a sárkány koponyájára botjával.

Így győzték hát le a sárkányt, majd pedig mentették meg a leányt, a szigeten álló toronyból. Eztán csónakjukkal egy barlangi folyón távoztak, s jutottak vissza a felszínre. Innen rögtön visszaindultak Adorba.