Tegnap volt szerencsém az első Kalandorok Társaságarendezvényen részt venni mesélőként és játékosként egyaránt. Kimondottan a
Véletlen Találkozások hagyományait követi, ugyanakkor történtek apróbb
változások (fix belépő, cserébe tombola stb.). S jó volt látni, hogy
kifejezetten nagyszámú mese állt a játékosok rendelkezésére. Így a régi arcok
mellett sikerült megismerni pár kedves új embert is.
Külön köszöntendő volt a tematika, mely a Helvécziára
fókuszált (igaz, egyéb játékokat is ki lehetett próbálni). Nem véletlen, hogy a
tombola is részben az új szerepjátékra koncentrált. A főnyeremény pedig egy impozáns
dobozos szett volt. (A dobozos kiadást tegnaptól meg lehet venni az Asylumban,
a rendezvény helyszínén, szóval, aki a postaköltség miatt nem szerezte be
eddig, annak most itt a lehetőség.)
Délelőtt meséltem (Helvécziát méghozzá), magáról a játékról
majd készítek beszámolót, melybe bekerülnek a csapat aranyköpései, volt belőlük
jó sok (Thirlen szerencsére többet is lejegyzett, s akad olyan is, amit én
írtam le). Igazán remek kis csapatot kaptam, rendkívül szórakoztató volt nekik
mesélni. Délután pedig Zagornál játszottam, s megelevenedett a Káosz Szavát is
inspiráló Secret of the Bone Hill. Nagyon élveztem, igazi klasszikus kaland
volt (bár az alatta futó Savage Worlds rendszerével eléggé vegyes érzéseim
alakultak ki – mindenesetre tápos voltam, messze táposabb, mint Yutakil Obragon
a regényben), a csapat is beleadott apait-anyait – Orastes pedig nagyon hűen
hozta Yamaelt. :D Élveztem a játékot, pláne, hogy barátnőm játszotta Szépséges
Silianát, így volt ki megvédje óvatos (tkp. beszari), olykor pedig leteremtse
gyakorlatias (tkp. kapzsi) varázslómat.
Olykor-olykör körbejártam, s volt szerencsém rátekinteni a
többi játékra is. Mindenki jól szórakozott, azt hiszem, legalábbis a nevető,
mosolygó arcok erről tanúskodtak. Ugyanilyen jó maradt a hangulat a játékokat
követő sörözésen is. Itt azért már kötetlenebbül körbe járhattuk a terepet,
megoszthattuk egymással az élményeink, megtudhattuk.
A helyszínnek volt félkészségében egyfajta sajátos
dungeon-hangulata, ugyanakkor meglehetősen hideg volt. Pedig jól felöltöztem. A
sörözésen aztán, mivel álltunk és mászkáltunk, szerencsére felmelegedtem. Na,
mindegy is, ez egy igen kis probléma a rendezvény egyéb előnyeihez képest.
Tényleg nagyszerű volt, méltó örököse a Véletlen Találkozásoknak, de remélhetőleg
annál sokkalta hosszabb életű lesz.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek a
nagyszerű eseményért s a rengeteg munkáért, melyet beleöltek. Nem volt
hiábavaló, az biztos! :) Továbbá szeretném megköszönni a délelőtti csapatnak a
játékot, nagyon élvezetes volt nektek mesélni, a délutáni sessiont pedig mind a
mesélőnknek és a csapattársaknak. Király volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése