Az első kudarc

Session III. - 2013. szeptember 27.

Rosie játékosa csinált egy csoportképet. :D

Játékos karakterek:

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (2. szint): Ez alkalommal az óvatosabb oldalát mutatta meg, s nem kockáztatott.

Merdun, harcos (2. szint): Szintén az óvatoskodók csapatát bővítette, s inkább lesben állva, más kalandozóktól rabolva szerzett volna kincseket.

Raas, az elf körmágus (2. szint): Megszállottan kutatta a mágia nyomait mindenütt, és mikor kiderült, nincsenek egyedül a romvárban, egyből a másik csapat kifosztását javasolta.

Rosie, a városi elf bárdtanonc (2. szint): Elől ment mindig, s igazi kezdeményező volt.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (2. szint): Diplomáciai érzékét sokat csillogtatta, s bátorságról is tanúbizonyságot tett.

Kinwulf, a törpe harcos (2. szint): NJK, kitartott társai mellett, de a romvárból nem jutott ki.

Alaphelyzet:

A Szellem-hágó hajdan hasonló átkelő volt, mint a Vörös-hágó Bergheimnál. Azonban réges-régen a várúr valami szörnyű dolgot követett el, ezért emberei a kazamaták mélyén befalazták. Éjjel és nappal az ő kiáltásai hangzottak a mélyből, mígnem egy napon minden abbamaradt. S annak a napnak az éjjelén sűrű köd szállt a völgyre, a helyőrség katonái pedig mind egy szálig elvesztek. – Legalábbis ezt a történetet mondta a helyről a vadász.

Fontosabb események:

-Az ostromlók sáncának elfoglalását követően elmentek Bergheimba, ahol jórészt csak halottakat és haldoklókat találtak. A kenyerekbe sütött mérges gomba megtette a hatását. Azonban mindenki áldozat lett, a gyerekek is.

-Raas varázserejét használva meggyógyította a még életben lévőket (természetesen csak, ha visszatérnek a Teremtő hitére). Az elején még volt egy kis probléma az egyik volt katonával, ám Tanisz számszeríjjal torkon lőtte, amint kardot rántott.

-Még aznap elmentek Kirchentalba s a falu új vezetőjével megbeszélték, hogy befejezik a háborúskodást, befogadják a bergheimiakat, vagy baj lesz... Továbbá hírnököt küldettek Markhamba, hogy jöjjenek katonák az erődbe.

-Levitték a megmaradt, kb. egy tucat bergheimit Kirchentalba, majd visszatértek a várba, ahol Tanisz elbeszélgetett Andával a Teremtő hitéről, s arról, a qunarik eretnekek és minden rossz esemény a bűneik miatt történt. Másnap a lányt elengedték, aki így újra visszatérhetett az övéi közé (nem mellesleg Jon, a szerelme is életben maradt).

-Másnap megérkeztek a katonák, továbbá Kircehntalba egy ifjú papnő is jött egy templomos, mégpedig az orléziai Francois kíséretében. A papnővel Tanisz beszélte meg a dolgokat, míg Francois-t Rosie igyekezett magába bolondítani, s nem mellesleg információkkal ellátni. (Bár a korábbiakhoz hasonlóan, most sem árult el semmit a templomosnak arról, mit is tud a Kör elárulásáról.)

-A következő nap elindultak a Szellem-hágóhoz, s jó lovakkal estére a közelébe is értek. Ott ráleltek egy vadászkunyhóra. Az ablakokon fény szüremlett ki, így bekopogtak és bekéredzkedtek éjszakára. A vadász szívesen fogadta őket, s mesélt nekik a hely történetéről. Közben Raas felfedezte, hogy a fickó tőrének enyhe mágikus kisugárzása van. Szerencsére azonban a többség nyomására nem próbálták elvenni kedves vendéglátójuktól.

-Reggel elmentek a hágóhoz. Szörnyű köd volt, alig láttak, így egyszer csak kibukkantak a falak és a kaputorony. A várudvaron szekereket találtak, rajtuk réges-régi holttestekkel, s az udvaron is több helyütt hullákkal. Nem értek hozzá semmihez, nehogy baj legyen belőle.

-Rosie és Tanisz felderítették a lakótornyot, s kiderült, egy másik csapat is van a várban. Nem volt teljesen meglepő számukra, mivel előző este a vadász mesélt másokról is, akik botor módon a hágóba tartottak. Csendben visszaosontak a többiekhez, akikkel aztán elkezdtek vitázni azon, mitévők legyenek.

-A többiek meg akarták várni, míg a másik csapat megszerzi a kincseket, hogy az úton kirabolhassák őket. Míg Tanisz és Rosie inkább beszélni akart velük, mert együtt erősebbek lehetnének. Végül a rivaini kalandor elszánta magát, hogy most már tesz valamit, s míg a csapat fele kiment a kapun kívülre, ő elkezdte megpiszkálgatni az egyik holtat.

-Amint a holttest megmozdult, futásnak eredt. S nem csak ő, hanem Kinwulf és Rosie is, nem látván más lehetőséget, mivel a többiek a falon kívül kerültek, s a kapu is elkezdett becsukódni, a rács is leereszkedni. Rosie és Tanisz végül kiért, de Kinwulf benn ragadt. A kint álló Klaus, Raas és Merdun hamar nyílzápor célpontja lett, s mivel a ködben ők semmit se láttak, nem viszonozhatták a tüzet, így gyors iramban menekülni kezdtek. Rosie és Tanisz pedig, nem lévén jobb ötletük, maguk is elmenekültek.

-Két nappal később már Markhamban voltak. A három qunari fejet leszállították a Bürgermeisternek, jelezve, hogy ha bármiben szüksége lenne még a szolgálataikra, akkor rendelkezésére állnak. A nap hátra lévő részét pedig készülődéssel töltötték, hogy másnap induljanak is vissza Kinwulfot, vagy legalábbis azt, ami maradt belőle, megmenteni.