Pénteken sor került az újabb játékülésre. Sajnos, bár még nyár van, szabadidőm már nem lesz az egyetemig túl sok, így hát kevesebbszer tudunk összeülni, mint szeretnénk, de azért igyekszünk. A kalandozások ott folytatódtak, ahol az előző játékülés során abbamaradtak.
Játékos karakterek:
Blake, fereldeni harcos (2. sz.)
Scarlet Robe, boszorkány (1. sz.)
Miután Shadwickkel végeztek, s gyorsan átkutatták a holttestét - főként, hogy a Blake által átadott papírokat visszaszerezzék -, elindultak Gonback lakhelyét megkeresni. A piactéren már jó néhány árust találtak, noha még a vásárnap csak egy na múlva volt esedékes. Úgy döntöttek a kereskedők között kezdenek érdeklődni. Az egyik ismerte Gonbackot, s nem volt túl jó véleménnyel róla. Mint mondotta: "Gonosz ember az, ki tudja milyen sötét üzelmeket folytat..." Az ő útbaigazításának köszönhetően, megtudták, hogy a villanegyed melyik részén van a háza.
A nagy kétszintes házhoz jókora kert is tartozott, ezt azonban magas, másfélembernyi fal vette körül. Hőseink a ház előtti kicsiny téren várakoztak és nézelődtek, hátha történik valami. Azonban egy kóbor árus rikácsoló "pulykát"-ján kívül más nem keltette fel érdeklődésüket. Végül úgy döntöttek, hogy megpróbálnak bejutni. Amikor egy marcona őr nyitott ajtót, Scarlet előkapta macskáját a táskájából és rögtönzésbe kezdett: "Meghoztuk a jósmacskát." Az őr nagyokat pislogott, majd mondta várjanak. Ezután egy másik jelent meg, valószínűleg a felettese, aki először el akarta hajtani őket, ám Scarlet addig győzködte, míg végül beadta a derekát, s megmondta, jöjjenek be, s majd a házvezetőnő tudni fogja, igazat mondanak-e.
Egy nagy terembe vezették őket, melyben három nagyobb szobor állt. Innen három ajtó is tovább vezetett, egy a kertbe, és egy lépcső az emeletre. Hamarosan megérkezett a házvezetőnő, aki igencsak elcsodálkozott azon, hogy Gonback úr jósmacskát rendelt. Őt azonban már nem tudta meggyőzni Scarlet, akárhogy szerette volna. A két őrrel kitessékeltette őket a morcos házvezetőnő. Hőseink nem ellenkeztek. Miután újra az utcán találták magukat, gondolkodtak, mit kéne tenniük, de végül arra jutottak, bemásznak a kerítésen keresztül.
Ez nem ment könnyen, ugyanis Blake páncélban volt, ráadásul a borjúnyi kutyáját is át kellett tegye falon. Kisebb nehézség árán ugyan, de sikerült átjutniuk. A fal túloldalán sűrű cserjés burjánzott, így könnyen elrejtőzhettek. Mivel kutyaházakat láttak a fal tetejéről az udvar belsejében, ezért Scarlet a macskáját bedobta az udvar közepére, ki a bokrok nyújtotta takarásból. Vad ugatás kezdődött. A macska fejvesztve menekült ki az udvarról. A kutyák még jó darabig ugattak, ekkor azonban feltűnt harcosnak és a boszorkánynak, hogy mind a két kutya ketrecben van. Mielőtt kijöhettek volna rejtekükből, egy fickó jött ki a ház egyik hátsó ajtaján, mely valószínűleg a szolgaszálláshoz és a konyhához vezethetett, s elkezdett üvölteni a kutyákkal. Nagyon leszidta őket, amiért ismét egy macska miatt kezdtek el ugatni. Meg is rugdosta a ketreceket, majd dühösen távozott.
Hőseink ekkor sietve a ház másik ajtajához mentek, mely feltételezésük szerint a szobros teremhez vitt. Szerencséjük volt, jó ajtón nyitottak be. Benn senki sem volt, s a csendben sikerült meghallaniuk az emeletről származó fojtott nyögéseket, vagy legalábbis ahhoz hasonlatos hangokat. Gyorsan felsiettek, majd követve a hangok forrását, betörték az ajtót, ahonnan a hangokat hallották. Egy rácsozott ablakú, hosszúkás szoba tárult eléjük. Benn négy lányt találtak, elég rossz állapotban. Látszott mindjükön, hogy bántalmazták őket, s feltehetően erőszakot is tettek rajtuk. Ariana, mert így hívták az öreg lányát, akit kerestek, közöttük volt. Könnyes szemei és félénksége arról árulkodott, ő volt a legutóbbi áldozat. Némelyik lány már régebb óta ott volt. Megnyugtatták őket, hogy segíteni fognak, s mindjüket kiviszik. Az egyik lány hálálkodott, de könyörgött nekik, ne hagyják itt a többieket. Ugyanis két új lányt nemrég vittek el közülük. Csak annyit hallottak, hogy kazamatákba viszik le őket. Hogy a kazamatákba hogyan lehet lejutni nem tudták, mindössze a legrégebb óta raboskodó lány tudott annyit, hogy valami köze van a szobrokhoz. Ezután levezették őket az udvarhoz, ahol megpillantották azt a fickót, aki előbb is ordibált a kutyákkal. Blake mint önérzetes kutyabarát mögé osont és elvágta a torkát, majd a kutyákhoz lökte a férfit. Eztán a kerítésen átsegítették a lányokat, majd megmondták Arianának, hogy Az Őszi Falevélhez címzett fogadóban találja az apját. Hőseink eztán visszamentek a házba, hogy valami módon megmentsék a két lányt, s véget vessenek Gonback rémtetteinek.
Három szobor volt, s mindhárom különbözött. Egy férfi, egy különös férfi és részint nő kettőséből összegyúrt és egy női szobor. Mivel a középső kellően abnormális volt, hőseink ezt vizsgálták meg. Szerencséjükre Scarlet Robe ráakadt egy kis pöcökre, ezt benyomva pedig feltárult egy csigalépcső. Fáklyát gyújtottak, majd lementek. Egy terembe jutottak, ahonnan több irányba is el lehetett menni. Egy jobboldali járatot választottak. Ez egy idő után lépcsőben folytatódott, majd pedig egy rácsnál állt meg. Állati trágya szagát érezték. Hangokat nem hallottak. Úgy döntöttek, nem piszkálják a rácsot, inkább visszamennek. Egy másik folyosón elindulva egy kisebb terembe, majd egy faajtóhoz jutottak. Itt hangok csapták meg a fülüket. Két férfi beszélgetett valamiféle szertartásról. Úgy döntöttek, hogy megvárják, míg kijönnek és követik őket. El is oltották a fáklyájukat, hogy jobban el tudjanak rejtőzni az ajtó két oldalán.
Hamarosan nyílt az ajtó s két csuhás alak lépett ki rajta. Nem vették észre hőseinket, sietős léptekkel haladtak tovább. Átmentek a csigalépcsős termen, majd eddig felderítetlen folyosón mentek tovább, aztán kanyargós lépcsőkön lefelé. Igencsak mélyre jutottak, itt egy terembe értek, mely vége szétnyílt és egy igencsak nagy, bár alacsony, kivilágított templomba jutottak. A két csuhás csatlakozott a teremben lévőkhöz, s ők is kántálásba kezdtek. Az oltárra két lány volt láncolva, fölöttük tőrt szorongatva egy vörös köpenyes férfi állt. Gonback!
A boszorkány és a harcos közelebb lopózott, hogy lássa mi történik. Tizenkét csuhást számoltak össze, plusz a vezérüket (A kocka hatalma: 13 gonosz szektás). Scarlet Robe botjával varázslövedéket lőtt a Gonbackra, aki meglepődötten tántorodott meg, majd felüvöltött: "Kapjátok el őket!"
Blake és Bhela a csuhások közé vettették magukat, kíméletlenül vagdalkoztak közöttük, míg azok tőreikkel próbáltak kárt tenni bennük. Eközben Scarlet villámokat szórt a vörös köpenyesre. Az sziklákat mozgatott és dobott Blakre, aki keményen védte a támadásokat, s habár egyre több sebet szerzett, Gonback nem bírta földre teríteni. Még akkor sem, mikor a szektavezér érezve vesztét a harcos életerejét szívta el, hogy önmagát gyógyítsa ezáltal. Bármennyire is helytál Blake, az ellenség gyűrűjében már nem nagyon bírta, ezért hátrálni kezdett. Bhelát is hátra parancsolta, hogy ne legyen kitéve közetlen veszélynek.
A szektások követték a harcost, már-már Scarlet Robe-ot veszélyeztették támadásukkal, aki Gonbackkal vívott varázspárbajt. Gonback különféle varázslatokkal ostromolta hőseinket, még az igen erőteljes Télmarkot is bevetette, de Blake állóképességét nem tudta legyűrni ez sem. Végül Scarlet pálcájából kicsapó varázslövedékkel földre terítette. Ekkor a megmaradt szektások meghátráltak, s megadták magukat. Hőseink elvették fegyvereiket, megkötözték mind, majd pedig Scarlet kegyelmet nem ismerve felgyújtotta őket. Előtte persze feltettek pár kérdést, s megtudták, hogy a szekta az ősi tevinteri mágusok leszármazottjának tartja magát, s a Teremtőt keresik vagy mi, elég kusza hittételeik voltak. A Fény Keresői néven nevezték magukat. Gonback holtestjén találtak is egy medált, mely lángoló szemet ábrázolt. A két lányt kiszabadították, s néhány aranytárgyat is elraktak. Ezután visszaindultak, amerről jöttek.
Felérve a fáklyájukkal felgyújtották a szőnyegeket, majd kirohantak az udvarra, onnan pedig kimásztak az utcára. Ezután a lányokat hazakísérték, majd elmentek az óvárosi fogadóba. Itt az öreg hálát adott nekik, majd lányával elindult, hogy egy másik helyen új életet kezdjenek. Hőseink ezután megvacsoráltak, majd nyugovóra tértek.
Másnap délelőtt reggeli közben egy Rebecca nevű nő ment az asztalukhoz. A fogadós küldte oda, miután előadta neki a problémáját. Elmesélte hőseinknek is, hogy a közelben lakik, varrónőként dolgozik. A problémája pedig az, hogy egy szellem kísérti (Igen, ez egy régi ADnD modul). Egy Ialgo nevű férfi szelleme. Ő ölte meg, habár nem akarta. A férfi magáévá akarta tenni, de ő ellenállt és aztán csak megtörtént a baj. Aztán ő elfutott. A szellem pedig nem sokkal később elkezdte zaklatni. Hőseink elküldték a nőt, nem kívántak semmiféle szellemmel hadakozni. Úgyhogy Rebecca bár könyörgött nekik, nem hatotta meg szívüket.
A boszorkány és a harcos inkább kinéztek a vásárba, ahol mindenféle árust megtekintettek, s egy öreg vajákostól gyógyitalokat vettek. Készülődtek, mivel a vásár estéjén kell találkozzanak a férfival, aki kémnek hiszi Blake-et.
Hogy mi történt eztán? Nos, az majd a következő játékülés során kiderül. Mindenesetre a város rengeteg meglepetést tartogat még hőseink számára, akiknek egyéni céljaik is igencsak messze vezethetnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése